The Choosen on

49. rész (16+)

Zár kattant, ajtó nyílt.

/Hazel szemszög/

-Jól érezted magad?

-Igen. -bólogattam amibe beleszédültem. 

-Azért óvatosan! -nevetett. Leültem a kanapéra.

-Kellemes volt a hely, a halk zene meg nyugissá tette. -egy ideig csendben ültünk. -Zene.

-Hmm? -felkapta a fejét és rám nézett.

-Nem táncoltunk! -pillantottam rá szomorúan. Egy ideig engem nézett aztán felröhögött. Elővette a telefonját és berakott egy zenét.

-Most mit csinálsz? -kérdeztem amikor felém nyújtotta a kezét. Válasz nélkül megragadta a kezem, és felhúzott. Kezeimet vállára tette, az övéit pedig körém fonta. -Tudod nem ilyen fajta  táncra gondoltam...

-Ilyenre? -többször is megpörgetett, majd hátradöntött. Elkezdtünk röhögni, felhúzott és nyugodtan táncoltunk tovább. -Ha ennél gyorsabb lennék nem tudnál megállni. -Ha magamban is, de igazat adtam neki.

-Köszönöm, jól szórakoztam ma! -egy mosoly kíséretében felnéztem rá, ő pedig le rám. Elvesztem a szemében. Lassan közeledett hozzám, szívem vadul kapált. Mikor már az arcomon éreztem a lélegzet vételét, becsuktam a szemem és a csodára vártam. Ekkor ajkai gyengéden megérintették az enyéimet, lassú táncba hívta őket mígnem egyre vadabb lett, és csak ekkor jöttem rá, hogy a lábaim már nem érintik a talajt. Egy kis idő múlva a kanapé háttámlájára tett. Vad volt, akaratos, szenvedélyes. Minden egyes másodperc elteltével a tér közöttünk eltűnt, míg már egy gombostű sem fért el közöttünk.

Egyszer csak abbahagyta, ahol testünk összeért már egy üres tér volt. Felpillantottam és barátomra néztem aki zihált, ekkor jöttem rá, hogy én is. Egy lépést tett hátra, lábaim közül hátrált. Gondolkodás nélkül elkaptam a kezét és visszahúztam. Mohón csókoltam meg, válaszként szenvedélyeset kaptam.

Hideg levegő ért a bőrőmhöz. Ahogy egy pillanatra abbahagytuk, kinyitottam a szemem és a szobám falát pillantottam meg. Nem volt sok időm gondolkozni, Ethan móhón kapott az ajkaim után. Leült az ágyamra, és az ölébe ültetett. Kezeivel megfogta a seggemet és így közelebb húzott magához és megszorította a hátsómat. Halkan nyögtem egyet és ő is. Ekkor éreztem csak meg a merevedését. Önkéntelen megharaptam az ajkam és visszafolytottam egy sóhajt. Amikor újra megcsókolt volna, gyorsan távolabb húzódtunk egymástől amennyire a helyzet megengedte, ugyanis kopogást hallottunk. Egymásra néztünk és füleltünk. Nagyon kellett próbálkoznom, hogy a heves légvételünkön kívul mást is haljak, ekkor jutott csak eszembe...

-Jonathan! -Ethan is meglepődött, de bólintott.

-Menjünk! -lemásztam róla, aztán ő is felállt. A szemem levándorolt...oda.

-Így akarsz lejönni? -nem kellett jobban kifejtenem, egyből rájött mire gondolok. -Lerendezem! -lefutotttóam a lépcsőn, kicsit megigazítottam a ruháim és kinyitottam az ajtót.

-Elég sokáig megváratsz! 

-Bocsi, épp fent olvastam egy könyvet és nagyon belemrültem.

-Áh, semmi gond. Ethan?

-Azt hiszem épp zuhanyzik.

-Hát jó. Akkor mutasd magad. -levettem a pólóm, ő pedig levette a gézlapot. -Szépen gyógyulsz! Kened rendesen azzal amit adtam? -bólintottam. -Rendben, akkor mást nem kell. Reggel majd megint fedd le, aztán lassan beszélhetünk a varratokról.

-Máris?

-Én is aggódom egy kicsit. Nem tudom milyen mély lehet most. Lehet, hogy az átváltozásod felszakította azokat a részeket amik gyógyuló félben voltak, de majd meglátom. Ahoz hogy jobban meg tudjalak vizsgálni el kellene jönnöd hozzánk.

-Akkor azt majd holnap megbeszéljük. -bólintott. 

-Akkor én megyek is, jó éjszakát, üdvözlöm Ethant!

-Átadom! -kikísértem és utána kulcsra zártam a bejárati ajtót. A hátradőltem az ajtónak és felnéztem az emeletre. Nyeltem egy nagyot majd egyenként szedve a lépcsőfokokat elindultam felfelé. Ahogy beléptem a szobámba, ott állt az ajtónál ami a párkányra vezet ki. 

-Minden rendben? A sebbel? -az ajtóhoz mentem és nekidőltem a falnak és én is az eget néztem.

-Igen. -kínos csend telepedett le közénk, egy idő után már nem bírtam magammal. -Csókolj meg. -rámnézett. A hold gyér fénye megvilágította döbbent arcát. Megrázta a fejét.

-Nem lenne szabad. -meguntam a várakozást, odaléptem hozzá, két kezemmel megfogtam az arcát és lehúztam magamhoz. A második csók után éreztem csak meg kezét a derekamon. Közelebb húzott magához. A legközelebbi emlékem, a hideg fal érzete volt. Kezeivel megfogta a combomat és megemelt. A lábamat összekulcsoltam a háta mögött. Egy kicsit feljebb emelt, így tökéletesen szabad volt a nyakam. Apró csókokkal ajándékozta meg a bőröm amik halk sóhajokat váltottak ki belőlem. Aikor abbahagyta kinyitottam a szemem és belenéztem szemeibe. -Nagyon kívánlak. -megharaptam az alsó ajkamat. Ez a két szó amilyen egyszerű volt, annyira beindított. 

-Én is téged. -habár az agyam erősen tiltakozott, a szívemet megbabonázó érzés teljesen elvakította a tisztánlátásomat. Mintha arra várt volna, hogy ezeket a szavakat kimondjam, lejjebhúztam a pólóm nyakát és a kulcscsontomat izgatta tovább. Vállát erősen megmarkoltam, egyre szaporábban vettem a levegőt, amikor egyszercsak, letett és hátrébb lépett pár lépéssel.

-Azt hiszem most elmegyek, szétnézek a környéken. Reggel majd jövök. 

-Nem mehetsz el most! -elkaptam a karját és erősen tartottam. -Fejezd be amit elkezdtél! -megrázta a fejét. Összehúztam a szemöldököm, majd erősen megfogtam és lenyomtam az ágyamra majd felémásztam. Mind a ketten meglepődtünk hirtelen jött, óriási erőmnek, de nem hagytam, hogy a pillanat okozta lehetőség elszálljon. Kezeit a feje fölött lefogtam, másik kezemet pedig a feje mellé tettem, hogy biztos lábon, és kezeken tartsam magam, felette.

-Hogy lett ekkora erőd?

-Ha tényleg tudni akarod, itt kell maradnod.

-Hazel, nem lehet!

-Elegem van abből, hogy meg van szabva, hogy mit tehetek, meg mit nem. Most csak azt akarom tenni, amit igazán szeretnék. -újra én kezdeményeztem, megcsókoltam. Csókunk heves volt és végtelen. Kiszabadította az egyik kezét szorításomból, és a pólóm alá nyúlva megfogta a derekam és nyengéden, időközönként megszorította. Nem sokáig maradt az irányításom alatt. A másik kezét is a derekmara tette és lenyomott az ágyékára. Halk morgás hagyta el a száját amitől pillangók repkedtek a hasamban. Mind a két kezét a seggemre tette és erősen megszorította egymás után többször is. Akaratlanul is ráharaptam az ajkamra. Két másodpercre nem figyeltem oda és megváltoztatta a felállást. Gyengéden lehúzta a pólómat és lenyomott az ágyra. Lágy csókokat hintett a nyakamra. Minden egyes apró mozdulatával elérte, hogy aranytálcán tálaljam neki a nyakamat, eközben kezével minden egyes porcikámat megsimította. Minden másodperc elteltével nehezebben vettem a levegőt. Miután abbahagyta a bőröm kényeztetését, maga felé fordította a fejem, így egyenesen a szemembe nézett.

-Remélem már nem vársz senkint. -megnyalta az alsó ajkát. -Mostmár nem fogom tudni visszafogni magam. -válaszomat meg sem várva akaratosan csókolt meg, és egy másodpercre sem hagyta abba.