The Choosen on

27. rész

/Hazel szemszög/

Fájdalmat éreztem. Méghozzá a tüdőmben. Hirtelen beáramló levegő miatt elkezdett szúrni az oldalam. A hátamra fordultam és próbáltam úgy levegőt venni, hogy ne fájjon. Hunyorogtam az erős fény láttán. Megszokás után nagyobbra nyitottam a szemem, de egy lombkorona helyett kettő, elcsúszott lombot láttam. Megpróbáltam felülni, de elkezdtem szédülni. Rájöttem, hogy innen nem fogok hamar elmenni. Belenyugodtam és kényelmesen elhelyezkedtem, majd lehunytam a szemem.

Amikor kinyitottam a szemem már ment le a nap. Most sikeresebben fel tudtam ülni. Erőt vettem magamon és felálltam. Amikor körbepillantottam megláttam a falut ahol barátnőm lakik. Mit keresek én itt? Leporoltam magam és óvatosan, a földet nézve mentem be a faluba. Elmentem Zaráékhoz, remélve, hogy van otthon valaki. Gyorsan el akartam tűnni a kíváncsi szemek elől.

-Nyitva! -egy halk kiáltást hallottam. Körülnéztem majd benyitottam a lakásba. Sötétség és csend honolt a folyosón mígnem egy csattanást és utána szítkozódást hallottam. A hang irányába mentem ami egy lépcsőhöz vezetett ahonnan kis fény áramlott ki. Halkan mentem egyre lejjebb.

Amikor leértem nem láttam senkit a szobában. Elindultam, de amikor beljebb akartam menni hátulról megfogták a nyakam. A jobb kezemmel hátranyúltam és elkaptam az illető kezét és erősen megrántottam, majd előre dőltem és az idegent előrehúztam aki átbukfencezett rajtam és elterült a földön.

-Betörsz a lakásomba és még meg is versz... -Jonathan szeme fénylett ebben a gyér fényben és mintha meg akarna átkozni, úgy néz rám.

-Igazából nem törtem be, hanem hallottam ahogy mondod, hogy nyitva... -vakargattam meg a tarkóm és felsegítettem.

-Én nem mondtam semmit... és azt csak gondoltam... -egy kicsit ledöbbentem. Akkor hogy hallottam? -Na de mond miért is jöttél ide?

-Igazából... nem tudom...

-Nem tudod?!

-A falutól nem messze ébredtem az avarban! Pedig amikor elalu... igazából nem tudom mit csináltam előtte... -érdeklődön nézett rám.

-Akkor nem emlékszel semmire? -megráztam a fejem. -Akkor elmondom, hogy mit tudok és adok valamit amit felvehetsz. Gyere. -felvehetek? Mire gondol? -Megkapod az egyik fekete, kapucnis pulcsim, de majd kérem vissza. Azért nem Zara cuccaiból adok mert ha megtudja, hogy nyulkálok a göncei között megöl.

-Hmm...oké. Zara most hol van?

-Téged keresnek.

-Engem?! -álltam meg meglepetem amikor a fejemhez dobott egy pulcsit.

-Nem, keresztanyámat! -megforgattam a szemem. -Zara szólt, hogy eltűntél és, hogy elmegy keresni az öcsémmel együtt. Engem is el akart rángatni de nemet mondtam. -mosolygott.

-Térjünk a lényegre...

-Elmondások szerint kiszöktél a börtönből, majdnem péppé vertél egy csoport farkast és eltűntél. Valami?

-Nem, semmi...

-Szopacs! -állt fel kárörvendőn mosolyogva.

-Figyu, nem tudsz csinálni valami löttyöt amitől tudnék emlékezni?

-Nem egy játékban élünk ahol összekevered a zöld ás narancs színű izét, megiszod és máris emlékezni fogsz arra, hogy melyik bokorban száltál meg az este! Magadtól kell, hogy rájöjj milyen módon tudsz ezt meg azt csinálni!

-Börtön...

-Tessék?

-Börtönben voltam... de vajon miért?