Kínos Pillanatok

LadyNoir: Találkozás Shrek 2.0

Marinette/Katica szemszöge:

Macskával be ugrottunk a Le Grand Paris hotelbe Chloe-hoz.

- Chloe! Szóltam.

-Mi az?-kelt fel az... Úgymond Shrek. - Az embert már a szépség álmát se hagyják nyugodtan elvégezni.-mondja szemrehányóan.

- Hát... Rá is férne- súgja a fülembe Macska, mire muszáj hogy felkuncogjak. Mostanában kezd tényleg vicces lenni, amit nem vallanék be, de tetszik.

- Nekünk menünk kell, pá-mondom és kitolom a cicust. Egy tetőn letelepedünk és beszélgetünk. Én a vállának dőlök.

-Olyan volt mint Shrek.-mondom. Macsek felkuncog.

- Ezen a szépség ápolás se segíthet-mondja azzal a már jól ismert tenyérbe mászó vigyorával, ami idővel kezdett aranyosnak tűnni.

- Ha belegondolsz, hogy minden nap ezt használja. Argh.-kezdek undorodni

- Még jó, hogy nem ilyennel kell találkozzak naponta többször.-rázza fejét

- Miért? Kivel találkozol?- fura érzésem támadt mikor kimondta hogy találkozik mással. Kivel? Mi ez az érzés?

- Csak nem féltékeny vagy?- fordul kicsit felém, egy kaján vigyorral az arcán.- Én? Dehogyis! Azt se tudom kiről beszélsz! Mégis miért kéne féltékenynek lennem?- háborodok fel. Én féltékeny? Kérlek. Bár... Lehet. Nem,nem! Ő Macska, térj észhez Mari!

- Örülök, mert te vagy az!- mondja és a nyakhajlatomba temeti a fejét. Most mit kéne mondjak? Kéne valamit mondjak? Hogy érti ezt? Meg miért ilyen jó érzés?Nem tudok dűlőre jutni az érzéseimmel kapcsolatban. "Ne agyald túl a dolgokat Marinette,csak élvezd a pillanatot! Tikki is mindig ezt mondja mostanában. Lehet érdemes lenne megfogadni a tanácsát." Gondolom, majd én is belefúrom a fejem az ő vállába.

Nem gondolok semmire, csak élvezem a pillanatot, a teste közelségét, és az érzést, mely most a hatalmába kerít. Még ha Macskáról is van szó. Egyre inkább úgy érzem hogy elveszek benne, teljesen megbódít az illata.

Egyszerre csak azt veszem észre, hogy keze a derekamra siklik, majd lassan magához húz. Felnézek és egy ragyogóan csillogó, smaragd zöld szempárral találkozok. Ajkai vészesen közelednek felém és még mielőtt realizálhatnám a történéseket, ajkai összeforrnak az enyéimmel. Nem tudok gondolkozni, egyszerűen beleveszek a csók nyújtotta varázsba, olyan puha, és forró, érzem ahogy perzseli az ajkaim. Vajon ő is ugyan ezt érzi?

Ajkaink elválnak egymástól és egyre csak levegő után kapkodunk. Mire feleszmélhetnék a kábulatból, ajkaink ismét összeolvadnak, nyelveink gyors táncot járnak, miközben felfedező útra indulnak. Kezemet bele vezettem selymesen puha hajába, olykor, olykor meghúzva egy-egy tincset, míg ő, egyre közelebb húz magához, megszüntetve a köztünk maradt távolságot, miközben felfedező útra indult testemen.

Nem tudom hogy mennyi ideig folytathattuk ezt a tevékenységet, mikor a talizmánjaink csipogása megtörte a varázst és akarva, akaratlanul is elszakadtunk egymástól. Egyikőnk sem tudott megszólalni, lehet a levegő hiány miatt, lehet a szikra miatt, melyet még mindig éreztem közöttünk. Nem tudtam mit tenni, csak annyit tudtam, hogy mennem kell.

- Holnap, ugyan ekkor az Eiffel toronynál?-kérdeztem majd közel hajoltam hozzá.

- Pontban várlak-mondta majd egy búcsú csókot lehelt ajkaimra, majd mindketten saját otthonunk felé vettük az irányt.

"Igaza volt Tikki-nek,mindig ragadjuk meg a pillanatot"

~The End~

Ez lett volna az első rész a ,,Kínos Pillanatok" című könyvből. Ez a rövidebb de aranyos változat lett mint észre vehettétek. Reméljük tetszett nektek. Ha igen akkor jelezzétek egy vote-al vagy comment-el.

Nézzétek meg kolleganőm munkáit is:
Nirti_Lili -nek!💙

Au revoir!

By: Nirti & Wisziszipi