Kínos Pillanatok

Tervezett Story-k

-Nirti láttad a számokat?😱

                   -Most néztem meg!😱😱😱
                       Te szent Isten!!!

-Ugye?!? Ez hihetetlen!

                          -Elsírom magam😖😭

-Ezt megkell köszönni!!!

                            -Benne vagyok!
                            Kezdjük? 😼

-Én készen állok. A kérdés,hogy ők is😼😼😼

                      -Ez majd kiderül. 😼
Először is szögezzük le. Nem vagyunk szemetek. (csak egy picit)

-Cseppet se

                                  -Pontosan! 😉
                        Akkor:
         Ugye mondtuk, hogy vannak     amolyan... tervben lévő story-k...

-Hát azokból kaptok pár mondatot egy kis ízelítőnek. ;)

A Jelenlegi Story folytatásából:

*********************

- Nyugodj meg Marinette- mondja a fiú megfogva a lány kezeit. ,,Nem tudok nem sírni, ha pont előttem vagy" újra sírni kezd a fejét előre hajtja. majd eltakarná az arcát, ha a hős nem azokat szorongatná. A fiú elengedi a bal kezét, majd átöleli a zokogó leányzót, aki az arcához kapja a kezét, majd fejét a fiú vállára téve lecsúszik a székről és a földre térdel. A másik keze is felszabadul így azt a fiú hátára teszi.

- Itt vagyok,ne sírj.- suttogja a vállán zokogó lány fülébe mire az két kezével erősebben kezdi ölelni a nyakát. - Senki se érdemli meg,hogy sírj miatta.-simogassa nyugtatáskép a lány hátát.

- Őh ighen

****************

-Alya! Ne haragudj! De muszáj, hogy most elmenjek, míg világos van, menj haza és nyugodtan vidd a sütit is. Szia-mondta gyorsan Marinette majd igyekezet kijutni a házból.

- Várj Mari! Hova mész ilyenkor?-kiáltott utána Alya de hősnőnk nem foglalkozott vele. Neki beszélnie kell a társával. 

*******************
Most pedig a következő story amibe szerintünk a legtöbb időt fektettünk:

  A mutató ujjam a nyakától kezdve végig húzom háta vonalán, mellyel egy kisebb, sóhajt váltok ki belőle. Kezeit az én pólómhoz vezeti és leveszi rólam.

***********************

*Vajon még mindig tanul? Azért felejtette el?* megráztam a fejem, majd elindultam, át a zebrán.

Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy a pékségük előtt állok.

*Oly közel van, még is oly távolinak érzem*- tettem a kezem a kirakatra.

Lemondóan sóhajtottam egyet, majd saját otthonom felé vettem az irányt. 

**************************

Szuper. Akkor folytassuk
És íme a következő story:

********************

Ők Katica és Fekete Macska, illetve Marinette és Adrien. Mind a kettő az ágyában van kinyúlva az akuma támadások megnövekedése miatt, így állandóan fáradtak és csak piheni akarnak. Ezért van úgy, hogy még be sem sötétedett, de ők már az igazak álmát aludják. Egyikőjük se tudod arról, hogy a kwamijuk az ablakon keresztül hallgatják a városból kiszűrődő hangokat. Nekik soha nem volt esélyük ilyen eseményekre elmenni és a mostani gazdájukkal se tudnak, mert ők ki se akarnak mozdulni az ágyból. Pedig mind a ketten szívesen felültek volna egy óriás kerékre, ettek és ittak volna a kínálatokból. A színpad előtti sorokban énekeltek volna és tomboltak volna mint a tinédzserek, mert nekik nagyon hamar felkellet nőniük a feladathoz.

       Óh... És most a személyes kedvenc,    melyet csak "Tökéletes méretek" néven emlegetek...

Te beszélsz? Én a megbántamot ,,pofonos"-nak becézem. De akkor térjünk a story...😅:

-Tikki, szerinted ez biztos, hogy jó ötlet volt? Tiszta deszka vagyok, nincs az az Isten, hogy engem pontoznának...-sóhajt lemondóan Brigitte, miközben mellkasát tapogatja szomorúan.

-Ne aggódj Brigitte! Alya is hisz benned, nincs miért kételkedni, biztos vagyok benne, hogy szuper leszel! És a zsűri is így fogja gondolni!-Tesz egy szaltót a levegőben a kis kwami, hogy jobb kedvre derítse a lányt, majd ijedten bújik el hordozója zsebében.

*****************************

És az utolsóhoz is elérkeztünk:

****************************

-Rendben gyerekek, akkor mindenkinek kiosztottam a szobáját, igaz?-kérdezi Mrs. Bustier miközben végignézi osztályát.

-Igazából...-emeli fel a kezét Alya-Én és Nino kimaradtunk.-közli, miközben utat tör magának a tömegben.

-Oh, értem... Nos, akkor ez csak egy dolgot jelenthet, bár nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne...-gondolkozik el a tanárnő, mire a két fiatal értetlenkedve fürkészi.-Nos mivel már csak egy szoba maradt hátra, ezért ti lesztek így párban.

-Értjük.- Mondja a blogger, telefonját a zsebébe csúsztatva.

-Itt a kulcs-nyújtja Alya felé a kulcscsomót, miközben közelebb hajol a fiatalokhoz.-De természetesen, hacsak nem követtek el semmiféle huncutságot!-kacsint egyet, majd a kulcsot Alya kezébe ejtve az osztály felé fordul.

-Mennyetek és pakoljatok ki! Ötkor vacsora!-közli, majd eltűnik a tömegben.

A két fiatal még mindig döbbenten ácsorognak, a tanárnő hűlt helyét figyelve.*Na várj... Hogy mi?!? Na neee....*-fordul meg a fejükben, mire mindketten elvörösödnek.

**********************

Köszönjük szépen ezt a rengeteg nézettséget, a vote-okat és a kedves kommenteket, melyeket írtok. Nektek köszönhetően elértük a negyedik helyet Novella kategóriában! Ez egy hatalmas mérföld kő mindkettőnk számára, éppen ezért is készült ez a kis random fejezet. Reméljük, hogy örültetek neki. Köszönjük, hogy olvassátok a kis történeteinket! Hamarosan érkezünk a folytatásokkal, addig is....

Au revoir!

By: Nirti & Wisziszipi