Kínos Pillanatok

Adrienette: Naughty Kitty

Ez a rész +🔞 részeket tartalmazz így... Blablablabla...uncsiiii

Szóval eljutottunk egy olyan novellához, ami tényleg tartalmaz perverz eseményeket(mondjuk melyik novellánk nem?). Mondanám,hogy nem ajánljuk a kisebbeknek, de tudjuk, hogy csak azért is elolvasnátok. Ne várjatok nagy(hihihi😼😼😼)...vagyis jeleneteket, mert nem lesz annyira annyira körülírva, de azért is. Egyikőnk se vállal felelősséget miatta minden szerzői jog fenntartva és aki elolvassa, annak jó szórakozást kívánunk.😉
               _____________________

Adrien/Chat Noir szemszöge:

Nem régiben rájöttem hogy kit rejt valójában a katica álarc, és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem örülök neki. Úgy érzem én vagyok a legboldogabb ember a világon!

Viszont nem érzem fairnek hogy én ismerem a titkát, ő pedig nem ismeri az enyém. Így úgy döntöttem, hogy meglátogatom az este folyamán. Az éjszakai égbolton fekete árnyként suhanok az én egyetlen Bogárkám felé. "Már úton vagyok Hercegnőm!"- suttogom a lágy szellőbe, majd folytatom utam.

Óvatosan érkezek a terasz fapadlójára, majd lassan benézek az ablakon. Sem fényeket, sem hangokat nem véltem felfedezni a szobában. Halkan kinyitom a csapóajtót, mikor megbotlok egy virágcserépben és macska reflexeimnek köszönhetően némán beesek az ajtón. A vártnál puhábbra érkeztem. Ekkor vettem észre hogy sikeresen magam alá gyűrtem alvó Hercegnőmet. Egyszerűen ledermedtem, azt hittem majd fel riad és leszedi a fejem, de nem így történt. Marinette még mindig az igazak álmát aludta, mikor csippant egy utolsót a gyűrűm és egy nagy, zöld fényáradat közepette vissza változtam Adrienné.

-Hát kölyök, gondoltam hogy elszúrod, de erre a helyzetre még én sem számítottam.-mondta kárörvendő nevetéssel Plagg, majd egy darab sajttal odébb szállt, egy másik kwami társaságában...

Nem igazán gondolkoztam egy frappáns visszaszóláson, valahogy az jobban lefoglalt, hogy életem szerelme jelen pillanatban épp alattam fekszik. *Bár be kell valljam, nem egyszer fantáziáltam erről a szituációról... De akkor sem egy ilyen helyzetben.* (Jajj de rossz itt valaki)

Éreztem ahogy a forróság elönti az arcom és egy nem igen természetes árnyalatot ölt. Ekkor vettem észre, hogy az épp szunyókáló Marinette nyűglődik alattam, majd lassan kinyitja varázslatos, azúr kék szemeit. Álmos tekintetét az én zavarodott, homályos szemeimbe fúrja. Először furcsán méregetett, majd mikor felismert, idegesen kezdte kapkodni a levegőt, majd sokkos állapotban meredt rám. *"Gratulálok Agreste! Ezt is elszúrtad!"*

"Szuper és ebből, hogy magyarázom ki magam? Meg se tudok mozdulni amivel csak rontok a saját helyzetemen, még azt fogja hinni hogy megakarom erőszakolni, pedig a tervem messze állt ettől. De szerintem ezt is elrontottam!"gondoltam miközben egy jó hazugságot keresek mikor észreveszem hogy Mari úgy figyel mintha megakarna győződni arról, hogy ez most a valóság, vagy sem. "Mondjuk nem csodálom."

Hirtelen elvörösödik és kezébe veszi az arcom, lehúzz magához és ajkait az enyémre tapasztja. *"Mi. A. Jó. Isten. Folyik. Itt.?? Ha eddig azt hittem hogy nem tudok megmozdulni, hát az semmi. Nem hogy nem lélegzem de pislogni se pislogok. Ha átfestene valaki szürkére és kiállítanának a főtérre, mint egy új bronz szobor, senki se jönne rá hogy valójában élek. Kivéve az árulkodóan hangos szív dobogásom, amit szerintem most az egész város tisztán és érthetően hall."*

Na akkor vegyük át:

1. Mari-n vagyok, szó szerint.

2. Adrien-ként.

3. Mari megcsókolt... vagyis még mindig csókol...

*Hmm... Elég jól csinálja, mi lenne ha csatlakoznék? Miért ne, egyszer élünk és úgy sem beszélne velem utána, akkor már kihasználom a lehetőséget.*

Végre becsukom a szemem, ami eddig nyitva volt és vissza csókolom. A bal kezemre támaszkodom míg a másikat a pólójához vezetem és feltűröm, majd kis köröket rajzolok a bőrére. Levegő hiány miatt elszakadok tőle, fél percig még a kipirosodott arcát figyelem majd kisebb csókokkal térek át a nyakára. Mikor bőre egy vékonyabb területére értem hallottam egy apró nyögést, amit az ajka harapásával akart tompítani. Azt a területet a fogam közé veszem majd óvatosan meg szívom, utána puszit adok rá,ezt megismétlem még egyszer míg a jobb kezem felfedező útra indítom a pólója alatt.

*Hmm... Amúgy.... Nagyon jó illata van...*

A mutató ujjam a nyakától kezdve végig húzom háta vonalán, mellyel egy kisebb, sóhajt váltok ki belőle. Kezeit az én pólómhoz vezeti és leveszi rólam.

*Hmm... Mari merészebb mint gondoltam.*

Látom ahogy beharapja az alsó ajkát, erre a mozdulatra, újra a szájának esek és megint végig húzom az ujjam a hátán, de most megállok a nadrágja szélénél, majd azt is le vesszem róla. Vissza térek ajkaihoz és újra táncba hívom őket, hallom ahogy az övem próbálja kicsatolni elég szerencsétlenül, amivel csak még aranyosabbnak találom. De ezt a játékot ketten játsszuk, és most én akarok lenni a domináns fél. Megfogom a pólóját és azt is lehúzom róla. Most a kulcs csontját kezdtem szívogatni. Ő már csak egy a katica mintájú fehérneműben van alattam. ezen könnyen változtatunk. Abba hagyom a puszilgatást és kicsatolom az övet így ettől a zavaró ruhától is megszabadulok, Mari-val ellentétben én semmi minta csak egy szimpla fekete boxerben vagyok.

-Nem gondolod, hogy lehet túl kicsik vagyunk ehhez?-Hallom meg Mari, a  vágytól kicsit rekedtes hangját, közben egyre szaporábban veszi a levegőt, bár én sem panaszkodhatok. *Istenem, mit vált ki belőlem ez a lány?* Most teljes testemmel ráfekszek, de a kezemmel még tartom magam hogy csak a fél súlyom érezze. Egy kicsit hozzá "dörzsölöm" magam, mire újra felnyög.

-Te akarod?- kérdem meg, ugyancsak rekedtes hangon, újabb nyögést kicsalva ajkai közül. Muszáj volt ezt megkérdeznem tőle, mert ezek után már nem hiszem, hogy tudnék uralkodni magamon.

-A...Akarom,... De még soha nem csináltam ilyet...-a hangjából érzem hogy zavarba jött.

-Ne aggódj..., Még én se. De lazulj el, nem lesz semmi baj-suttogom és megpuszilom a homlokát. Majd az egyik kezem az utolsó ruha darabjához vezetem és leveszem majd követi az enyém is.

*"Holnap tuti nem fog velem beszélni."* 

~To Be Continue~

                 ___________________

  Bonjour Chatons!

WOW! Ha hiszitek, ha nem, ezt a "kis" novellát több mint két hónapig írtuk, persze, nehogy azt higgyétek, hogy ennyi... Nem, még közel sincs vége. És hogy mióta várunk már arra, hogy publikálhassuk! Szerintem ez egy nevezetes pillanat, úgyhogy a story végére bekészítem a pezsgőt! ^^

Kíváncsiak vagyunk, kinek, hogy tetszett? Kinek eredt el az orra vére olvasás közben?

Ha tetszett, tudassátok velünk egy vote-tal és írjatok egy kommentet, kíváncsiak vagyunk a véleményeitekre! ;)

Hamarosan jön a folytatás! Addig is...

Au revoir Chatons!

By: Nirti & Wisziszipi