Kínos Pillanatok

LadyNoir: Megbántam

Hőseink ismét sikeres győzelmet arattak, a kis démon megvan tisztítva. Újra rend és szeretet honol Párizs utcáin. Hirtelen Katica fülbevalói törik meg a csendet. Mennie kell. Int Macskának, majd a szokásos módon készül elmenni, mikor társa utána szól.

- Mi az Macska? Sietnem kell és már így is elkéstem-kérdezi a fiútól aki zavarában a tarkóját vakargatja.

Nem biztos már annyira a dolgában, mint azelőtt, eddig kétségek nélkül állította, hogy briliáns terve van. Most már viszont nem olyan biztos benne. Plagg sokszor mondta, már csak aznap, hogy ez a szuperhősök egyik legrosszabb ötlete és hogy nem érti mit töri annyit magát, hisz olyan sok lány van oda érte. Egészen az akumatámadásig nem adott figyelmet kis kwamija beszólásaira míg azt nem mondta átváltozáskor *Meglátod majd, én mondom, hogy nem lesz jó vége. De majd ne hozzám gyere,hisz én megmondtam*

Nem értette tisztán,hogy mire célozz kwamija de amint találkozott szerelmével már értelmet nyert Plagg monológja. Társa eddig se mutatott érdeklődést iránta,most miért tenné? Már lassan kezdte megszokni a folyamatos visszautasítás,ha ezt egyáltalán meglehet szokni. De most tényleg elbizonytalanodott, már többször is végig gondolta mi lehet ebből, sőt, alig aludt emiatt de most már kétli, hogy hasonló lesz a valóságban is.

Végül úgy dönt megpróbálja. Mégis mi sülhet el rosszul? Vesz egy nagy levegőt és előhúzza azt a tárgyat amit egész végig a kezében szorongatott. *Most vagy soha* gondolja majd egy színpadias "tadam"-mal próbálja megszüntetni a nagy csendet, amit a gondolkozás menete okozott. A hősnő érdeklődve húzta fel az egyik szemöldökét.

A fiú, a tollat, a lány arcához emelte és rajzolni kezdett. Óvatosan próbálta húzni a vékony vonalakat, nehogy felsértse az érzékeny bőrt.

-Öhmm...Mit csinálsz?-kérdezte Katica egy kicsit már megijedve. Mikor a fiú késznek nyilvánította a remekművet, elhúzódott és egy ,,purr-fect" után mind a ketten elszaladtak mert kevesebb mint egy percük volt hátra.

Marinette épp,hogy megtudott állni a lábán mikor a levegőben változott vissza. Már annyira elkésett az órákról, hogy nem is volt ideje arra, hogy meghallgassa Tikki-t, pedig az ezt követő eseményeket nézve kellett volna. Egyszerűen bedobta a kwamit a táskájába a kekszek közé, majd a suli felé kezdett rohanni. Mikor elérte a lépcsőket megszólalt a diákoknak a megmentő csengő, kicsengettek. De ez Marinette-nek azt jelentette,hogy pontosan két óráról késett el, szóval nem örült a fülsüketítő hangnak annyira, mint máskor.

A osztályokból csak úgy szállingóztak kifelé a diákok, nevetgélve vagy az esti programot tervezve. Volt olyan is aki a mosdóból jött ki, mert majdnem az egész órát ott töltötte. Marinette még gyorsabbra vette a tempót, hisz ő volt az egyetlen, aki a harmadik óra előtti szünetre ért be. Amint belépett gyorsan elment a portától, mert senki nem volt ott, így hátha megússza az otthoni szidást a késés miatt. A szaladgálásba nagyon elfáradt, olyan érzése volt,hogy kihányja a tüdejét, és az csak dobott az egészen, hogy halvány lila gőze sem volt, hogy milyen órája lesz most.

Úgy döntött, hogy elindul a szekrényéhez és út közben hátha találkozik valamelyik osztálytársávval és tőle majd megkérdi. Ez így is történt mikor az egyik padon meglátta Rose-t és Juleka-t beszélgetni. Közelebb ment hozzájuk, de valahogy olyan érzése volt mintha figyelnék, már többször is hátra nézett, de olyankor mindenki elkapta a fejét. Oda érve a két lányhoz, kedvesen köszönt nekik.

- Szióka Marine...tte-akadt el Rose szeretetteli hangja, a lány láttán.

- Azta- mondta alig hallhatóan Juleka, ami miatt Marinette még inkább furcsállta a dolgot.