Kínos Pillanatok

LadyNoir: Our First Kiss

Miután sikerült legyőzniük Audimatrix-t, Katica azon nyomban elhagyta színt, ugyanis már csak egy perce maradt, mielőtt még visszaváltozna. Macska felsegítette Nadia-t a földről, majd egy intést követően magára hagyta a még egy kissé zavarodott nőt. Amint hazaért, visszaváltozott, majd dobott egy sajtot Plaggnek és levetette magát az ágyára.
-hmm... Nyamm! - kapta be Plagg egy falásra az adag sajtját, majd fejét az igencsak csendes, ifjú hős felé fordította. - Valóban elég necces volt, de ennyire azért csak nem viselhetett meg kölyök. -repülte körbe a szobát, további camambertek után kutatva.
-Mhghmm...-motyogott Adrien érthetetlenül.
-Ennyire azért nincs jó hallásom-húzta össze Plagg a szemeit, majd bekukkantott Adrien táskájába.
-Plagg... -kezdte a fiú
-Hmm..? - dünnyögte a kwami, miközben, sorra pakolgatta ki a számára jelentéktelennek tűnő tárgyakat a modell táskájából, egészen addig, amíg a mancsa ügyébe nem akadt, egy bontatlan doboz Camambert. Diadalittas mosolyra húzta a száját, miközben kibontotta a dobozt, majd megszagolta az Isteni eledelt. A nyál összefutott a szájában, ahogy arra gondolt, hogy ezek a szépségek, hamarosan a részévé válnak.
-Az... Az hogy lehet, hogy semmire sem emlékszek az Álnok Ámorral vívott csatából, csak foszlányok vannak meg? És, hogy egy cseppet sem rémlik a... -a szava hirtelen elakadt.
Mondhatja egyáltalán azt, hogy csókjuk, hisz neki az, mondhatni nem jelentett semmit, hisz nem is emlékszik az egészből semmire, viszont, ott van az a kép, melyet Nadia mutatott az interjún. Azon a képen tisztán látszott, hogy az, barátom, igenis egy csók, még pedig nem akármilyen. Lehet, hogy nem emlékszik az egészből semmire, de szemmel láthatóan élvezte a dolgot, legalábbis azt hiszi, hogy élvezte. Valójában fogalma sincs, hisz még soha senkivel nem csókolózott, az pedig más, hogy elképzelte már, hogy milyen is lehet. *Katicának már biztos volt barátja...* fut át az agyán hírtelen. *Az is lehet, hogy van neki barátja, sőt biztos is, egy ilyen csodálatos lánynak, már hogyne lenne pasija...* a gondolattól elszomorodik. *biztos ezért volt annyira kiakadva a kép láttán is...*
-A csók? -fejezi be végül Plagg, ugyanis már megunta a kissé hosszúra nyúlt csendet.
-Az... - a fiú sóhajt egyet, majd felkel az ágyáról és a számítógépéhez sétál, felmegy a netre, majd visszanézi a mai interjút. Többször is leállítja a videót, elidőzik azoknál a képeknél, melyek az állítólagos "bizonyítékok" voltak. Tovább ugrik a videón, ahol jobban szemügyre veszi Katica reakcióját. *Biztos, hogy van barátja* könyveli el magában, majd tovább tekeri a videót és megállítja a csók fotónál. *Miért nem emlékszek semmire?!?* fejét rácsapja az asztalra, mire mellőle Plagg jajdul fel helyette.
-Auch... - csak egy hümmögést kap válaszul. - Na jó Adrien, ha ennyire zavar ez az egész csókos ügy, akkor miért nem kérdezed meg róla? -dünnyögi Plagg belegondolva, hogy ma még lesz egy átváltozásuk.
-És még is mit mondjak neki? "Hali Bogaram, csak épp azon tanakodtam, hogy amúgy, miért is csókoltál meg, az egészből nem emlékszek semmire, és egyszerűen nem hagy nyugodni a tudat, hogy egy apró részletre sem emlékszem, az első csókomból!" Igen Plagg, felettébb eszes ötlet!-teszi a szemrehányást, miközben megpördül a székében. Plagg szemei tágra nyílnak, igaz, hogy nem ismeri oly rég óta társát, de egy modell hallatára azt gondolná az ember, hogy volt már pár, futó kalandja, még ha csak érdekből is.
-Na várj, te most... Még nem..? Wow komolyan? Egy pillanat, ezt most fel kell dolgoznom-mondja, ahogy feldob a levegőbe egy sajtot, majd egészben el is tünteti azt. Adrien csak a szemét forgatja. -Én a helyedben kérnék még egy csókot. -mondja komolyan a kwami.
-T-tessék? -kérdezi Adrien, miközben sikerül megütnie egy magasabb hangmagasságot. Na persze, nem mintha nem örülne az ötletnek, már magától a gondolattól is úgy érzi, hogy szárnyal, viszont zavarában legszívesebben elsüllyedne, valahova mélyre, nehogy bárki is rátaláljon.
-Jól hallottad Adrien. Megtörtént, elcsattant kettőtök között az első csók, most már mindenki tudja, csak te nem. Szerintem, bár ez csak az én véleményem, jogod van egy valódi csókhoz.-mondja a fekete kwami, ahogy ismételten eltüntet egy sajt darabot. Adrien köpni, nyelni nem tud, mégis hogy a fenében várhatna el egy újabb csókot, ha szemlátomást, Katicánál esélye sincs, vagy legalábbis a lány eddig semmi jelét nem mutatta az érdeklődésnek.
-Szerintem próbáld meg kölyök, mi veszteni valód van? - *Az önbecsülésem?* kérdezi magában a fiú, ám hangosan nem mondaná ki. *Végülis, egy próbát megér.*
********************************
A Nap lemenőben volt már, mikor a szuperhős páros járőrözni indult. Szokatlanul csendesek voltak ma, Macska pedig úgy viselkedett, mint aki bármelyik pillanatban elájulna az idegességtől. Katicának ötlete sem volt, hogy mi lelhette társát, bár nem, igazán mert rákérdezni, hisz, ha magánügy, semmi joga nincs beleszólni. De mi van, ha őt is érinti a dolog? Akkor csak van beleszólása a dologba, nem? Hisz társak, nem is, barátok, és a barátok mindig ott vannak egymásnak, nem? De a személyazonosságuk... *Ugh... De nehéz már ez az egész!!!* sikeresen belefájdult a feje a sok gondolkodásba, végül csak arra lett figyelmes, hogy társa megtorpant mellette.
-K-Katica... Beszélhetnénk?-kérdezte óvatosan a fiú, amit a kék hajú kissé furcsának vélt, főleg tőle. Végül csak mosolyogva bólintott egyet.
-Persze.
******************************
Leültek egy kémény takarásába, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni. Csönd telepedett rájuk és Katica nem tudott mit tenni, csak aggódó tekintettel fürkészte társát.
-Mikor, öhm... Tudod, voltunk azon az interjún, és láttuk azokat a képeket, az egyiken ugye... -nem igazán tudta folytatni, bár Katica megkönnyebbült, azt hitte, hogy történt valami, persze, ahogy visszaemlékezett a fotókra, különösen arra az egyre, amelyről valószínűleg Macska is beszél, az ő arca is kezdett felforrósodni.
-Igen, mikor Álnok Ámorral küzdöttünk-zavarában nevetett egy kicsit. -eltalált az egyik nyíllal, ami miatt, mondhatni ellenem fordultál... Arra gondoltam, hogy ezt az átkot, esetleg meg tudnám törni egy csókkal... -Itt Macska elfordította a fejét, nem érti miért jött ennyire zavarba, valószínűleg nagyon otrombán viselkedett Álnok Ámor miatt, arról nem is beszélve, hogy társa így törte meg az átkot. Katica is észreveszi a hirtelen hangulatváltozást, majd zavartan elfordította a fejét. -Az a csók... -kezdte, de Macska félbe szakította.
-Az volt nekem az első -mondta, miközben kerülte a szemkontaktust, végre kimondta, és elmondhatja, hogy megkönnyebbült miatta. Katicát viszont mintha ez az egész, hideg zuhanyként érte volna, persze, na nem mintha, neki sem az első csókjáról lenne szó, amit had említsek meg, nem igazán bánt meg. Ettől függetlenül teljesen letaglózott, a gondolattól, hogy Macska, az a Macska, aki szinte mindig flörtöl, mindenből viccet csinál, és állandóan bepróbálkozik nála, ennyire... Ártatlan legyen.
-Macska én... -Valójában nem is tudta, hogy mit akar mondani, de nem is kellett, mert társa ismét félbeszakította.
-Mármint, ne értsd félre, nem mintha akkora hatalmas baj lenne, hanem ugh... Én, öhm... -kezét a homlokára csapta, amint tudatosult benne, hogy miket is hord itt összevissza. -ekkora badarságokat is csak én hordhatok össze -alig hallhatóan motyogta maga elé, ám Katica még is meghallotta, és rögtön az jutott az eszébe, mikor ő próbál meg Adriennel beszélgetni, ami már a beszélgetés elején halálra van ítélve. A felismeréstől csak elmosolyodott, viszont, még mindig nem értette, hogy miről is van szó pontosan.
-Öhm... Ne haragudj, de, mire is szeretnél kilyukadni? -kérdezte zavartan, mikor Macska már kezdte úgy érezni, hogy ennél tovább már képtelen vörösödni... Hát, tévedett.
-Én, nézd... Áh, inkább hagyjuk, úgyis hülyeség az egész, nincs jelentősége.-nevette, ahogy próbált felállni, viszont egy kéz visszatartotta.
-Macska, téged ez igenis bánt, látom rajtad, egyáltalán nem semmiség és szeretnék neked segíteni, kérlek, engedd, hogy segítsek. -mondta Katica, lágyan mosolyogva, mire Macska csak nyelt egyet és végül visszaült társa mellé, aki még mindig nem engedte el a kezét. -Folytasd.-mosolyogta bátorítóan, mire Macska nagy levegőt vett, majd lassan kifújta azt.
-Az volt az első csókom, a mi első csókunk... Szeretlek Katica és baromira zavar, hogy nem emlékszek belőle semmire sem!-mondta, ahogy megszorította a lány kezét. Katica szíve kihagyott egy ütemet, akkor, abban a pillanatban, nem is gondolt Macskára és az érzéseire, csak az járt a fejében, hogy legyőzzék Álnok Ámort, bármi áron, és most, hogy kiderült mind ez, csak most tudatosult benne, hogy mekkora önzőséget is követett el.
-Akkor csókolj meg!-mondta a lány határozottan, de még ő is meglepődött, hogy hangosan is kimondta, ahogy Macska is, aki zavarában elnevette magát.
-Azt sem tudom, hogy, hogy kell...-vakarta meg a tarkóját, miközben kerülte a szemkontaktust.
-Akkor megmutatom.-mondta mosolyogva a lány, aki valójában még fel sem fogta, hogy mire is készül. Macskában pedig csak most tudatosult, hogy társa, igenis komolyan gondolja. Nyelt egyet, majd zavartan bólintott. Úgy érezte magát, mint egy elsős kis diák, aki issza a tanára minden egyes szavát.
Katica közelebb csúszott a fiúhoz. Még mindig fogták egymás kezét, így a lány felemelte társa kezét, majd hagyta, hogy arca belesimuljon a fiú meleg tenyerébe, aki a mozdulattól nem kicsit jött zavarba.
-M-most, hagyd így a kezed és... H-hajolj közelebb. -utasította a fiút, aki eleget is tett a kérésnek.
-V-valahogy így?-kérdezte Macska, miközben próbált arra koncentrálni, hogy mindent, pontosan végrehajtson.
-Mhmm...-hümmögte a lány, ahogy egy óvatos csókot nyomott a fiú arcára, aki szinte beleremegett, az ezzel jövő, furcsa bizsergésbe.
-É-és most?-kérdezte Macska, ahogy a lány elhajolt tőle.
-M-most döntsd meg egy kicsit a fejed-kérte társától, aki mihelyst megtette, kapott még egy puszit.
-I-így? -kérdezte a fiú kissé bizonytalanul. Az óvatos mozdulatok és a túlzott közelség miatt, egyre inkább úgy érezte, hogy kezd felforrósodni körülöttük a levegő, belül furcsa bizsergés járta át és ismeretlen melegség töltötte be a szíve tájékán. Katica sem érzett másképp, és lehet, hogy most csak a maszk miatt képes kezdeményezni, mégis, egyre inkább úgy érzi, még inkább akarja ezt a csókot, nem tud másra gondolni, csak az akkor elcsattant csókra, valójában meg sem tudná mondani, hogy milyen is volt, hisz nem azért csókolta meg a fiút, mert akarta, hanem mert úgy érezte, hogy nincs más választása. Most viszont itt ül, szemben a társával és egyre csak arra tud gondolni, hogy vajon, milyen ízűek is lehetnek a fiú ajkai.
-I-igen és... Öhm... Csukd be a szemed-kérte társát, aki eleget tett a kérésének. Az övét még egyelőre nem merte becsukni, hisz magát ismerve, tuti eltévesztené a célt. Óvatosan közelített a fiú ajkaihoz, egyre csak arra gondolva, hogy ez lesz az igazi, ez lesz az első csókjuk.
Ajkaik alig, hogy összeértek, lassú mozgásba kezdtek, itt-ott néha elnyíltak ajkaik, ilyenkor kisebb bebocsátást nyertek és elmélyíthették a csókot.
Egyikőjük, sem mert mozdulni. Katica egyszerűen csak beleveszett a csók nyújtotta mámorba, miközben Macska először arra koncentrált, hogy pontosan kövesse társa mozgását és felvegye a ritmust. Később viszont már mélyítette a csókot és még közelebb hajolt a lányhoz, aki cseppet sem bánta.
Macska keze eddig a lány arcán pihent, később viszont már óvatosan belevezette ujjait a lány hajába, így akarva, akaratlanul is sikerült kibontania a copfjait.
Katica óvatosan a fiú arcára vezette kezeit, hogy közelebb húzhassa magához. Már körülbelül öt perce tarthatott ez a szerelmes csók, mikor már nyelveik is érzéki táncba kezdtek. Leírhatatlan érzés volt mindkettejüknek, az Álnok Ámoros incidens a közelébe sem ér ahhoz a gyönyörhöz, amit most Katica érez. Macska pedig, már egyszerűen képtelen gondolkodni, és akár hogy is nézzük, mindkettejüknek ez, az első, igazi csókjuk.

  _________________________

   Bonjour Nos Lecteurs!
Huhh… Őszintén… Nekem ez csak egy kicsikét zavarba ejtő >///< ~N
Kíváncsiak vagyunk a véleményeitekre, szóval ne habozzatok kommenttelni!~W Ha tetszett, nyomjatok egy vote-t, mi pedig hamarosan érkezünk a történet folytatásával! ^^ Addig is, legyetek jók!
Au Revoir Minous!

By: Nirti & Wisziszipi