Kínos Pillanatok

MariChat: Maradj velem

Elnézést kérünk a késedelmekért, de volt egy-két olyan rész, ami változtatásra szorult. Most viszont itt vagyunk, egy újabb novellával, egy újabb shippel! Kellemes olvasást kívánunk hozzá! ^^

Adrien/Fekete Macska szemszöge:

Angol órám volt, de nem pont arra koncentráltam, hanem a bogaramon elmélkedtem. Mi lesz ha megtudom, ki ő? Ha ő tudja meg? Mit csinálok akkor? Ezen már párszor elgondolkodtam de nem jutottam tovább annál, hogy majd még gondolkozok rajta. Még valami, amit nem értek, miért nem bontja ki a haját soha? Lefogadom, hogy biztos gyönyörű.

-Nyaahh.....

- Ömm...haver. Jól vagy? Mégis ki a gyönyörű? Csak azt ne mond, hogy Chloe, mert akkor hívom a mentőt.- mondja nekem Nino, de nem igazán figyelek rá. Inkább folytatom az álmodozást, mert ez biztos vagyok benne, hogy nem fog megtörténni.

- Szóval...akkor a szüleid későn jönnek vissza?- hallottam meg Alya hangját a szünetben, ahogy Mari-val beszélget.

- Pontosan. Hát unatkozni fogok. Biztos nem tudsz átjönni?-néz csillogó kék szemekkel.

- Bocs csajszi, de vigyáznom kell a hugaimra, de majd írok ha tudok.- kacsintott a szemüveges. *Hmmm. Ezen könnyen segítek, majd én.*

Az órák végezetével haza mentem, megvártam mire Nathali és apám biztos elalszanak és átváltozva mentem el Mari házához. Még villany van. Az ablak nyitva volt szóval bementem.

- Fekete Macska? Mit keressel te itt?- hallottam zavart, meglepődött hangját, ahogy a tükörből néz rám.

- Egy kis madár azt csiripelte, hogy a Hercegnő egyedül van, unatkozik és társaságra vágyik, így hát itt vagyok én, hogy szórakoztassa.- hajolok meg előtte. Ami miatt felkuncog.

- Rendben de kérlek ne hívj hercegnőnek.- mondja és felém fordul. Nekem a lélegzetem is eláll.
Kivan bontva a haja. *Hmmm.* Az iróasztalához megyek és egy tollért kutakodok. Ő kérdezi jó párszor hogy mit csinálok.

- Csak egy perc hercegnő, meg kell nézzek valamit.- mondom és Katica formájú maszkot rajzolok az arcára. Megnézem művemet. Na neee. katica... Marinette? ISTENEM! Érzem ahogy elhomályosul minden és a padlón érzem magam.

Marinette/Katica szemszöge:

Macska szó szerint elájult. Okééé...ez fura. Belenézek a tükörbe. Katica maszk. De nagy...várj. Katica maszk? Ne. Ne ne ne. Vízzel elkezdtem ledörzsölni az arcom, ami kisebb, nagyobb sikerrel működött.

Vártam egy pár percet míg Macska felébredt de addig is volt időm kitalálni valamit. De ötlet:--- Nincs értelme már tudja.

- Tényleg te vagy?- kérdi egy kisebb mosollyal. Erre csak bólintok.- Hogy nem vettem észre elébb, annyira nyilván való-röhög fel egy kicsit.

- Tudom, hogy most csalódtál. De kérlek most menj el, egyedül szeretnék lenni.- suttogom, de így is tisztán hallja.

- Miért lennék csalódott? Nagyon boldog vagyok Marinette!- mondja az arcom fürkészve. Nem bírom...

- Kérlek Macska...- nézek fel rá könnyes szemekkel.

- Mi a baj Mari?- jön egy picit közelebb.

- Ez!! Nem akartam hogy megtudd, és ezt te nagyon is jól tudtad! Legalább is nem így, nem most! Nem akarom hogy csalódj, ... Kérlek Macska, menj el!- már a sírás kerülget. Nem akarok előtte összetörni. Nem válaszol rögtön, hanem felemelkedik a padlórol és elém leguggol. Mikor már majdnem megérint, egy kicsit jobban össze húzom magam. Sóhajt egyet.

- Rendben, elmegyek, de vissza jövök Bogaram.- mondja lágyan, halkan suttogva és akaratom ellenére is megcsókolja a kezem, majd kimegy az ablakon. Most kezdek el sírni.

- Jajj, Mari. Miért küldted el?!?- hallom Tikki szomorú hangját.

Egy hosszú hétvégének nézünk elébe.

-Tikki te ezt nem értheted. Úgy tudta meg, hogy még csak fel sem készültem rá. Olyan váratlan volt, ráadásul még el is ájult, mi ez, ha nem rossz előjel?-kérdeztem költőien.

-De Marinette! Itt lett volna az alkalom, hogy megbeszéljétek, de te elküldted.

-Tudom, de Tikki, mi mást tehettem volna? Öröm újjongással kiáltsam, hogy:
"Igen Macska! Én vagyok az Katica, hát végre megtaláltál!"
Majd a nyakába borulok és happy end?
Vagy még is mit vársz tőlem?
Ezer százalék, hogy csalódott bennem...-mondtam majd sírva dőltem az ágyamba.

-Ne aggódj Mari, előbb utóbb ez is megoldódik.-mondta Tikki, majd le kuporodott ő is aludni.

Nagy nehezen sikerült álomba sírnom magam, de bár fenn maradtam volna!

*Macskával az eiffel-torony előtt álltunk, szemben Halálfejjel.

-Márcsak ő van hátra, ha véget vetünk Halálfej terrorjának, Párizs újra a régi lesz-mondtam boldogan, majd társamra néztem. Testét fekete köd fedte, míg arca kissé homályos, de jól kivehető volt.

-Te sosem fogsz győzni! El fogunk bukni, hála az ügyetlenségednek!
Te nem vagy szuperhősnek való, soha nem is voltál az!-bántó szavai vizhangoztak a fejemben. Éreztem ahogy szívem megtelik keserűséggel, majd sírva riadtam fel álmomból.*

Össze kuporodtam és csak sírtam, amíg meg nem éreztem egy kezet a hátamon. Macska volt az, *tényleg visszajött...* Gondoltam, majd a nyakába borultam.

- Kérlek soha ne hagyj el! Kérlek soha ne hagyj el... -zokogtam, alig hallhatóan, de minden bizonnyal meghallotta, ugyanis még szorosabban húzott magához.

-Megígérem, hogy örökké veled maradok-mondta, majd hagyta, hogy kisírjam magam. Időközben ledöntött az ágyra, majd magához húzott, mondván próbáljak meg aludni. Felé fordultam és még inkább oda bújtam hozzá, így aludtam el, Macska karjaiban.

~The End~

         __________________
Ha ez a rész is elnyerte a tetszésedet, akkor azt jelezd nekünk egy vote-tal vagy esetleg egy comment-tel. Jó éjt mindenkinek!

By: Nirti & Wisziszipi