Kínos Pillanatok

Adrienette? :Naughty Kitty

                                        (Folytatás)

Adrien/Chat Noir szemszöge:

Épp hogy beestem az ablakomon, Nathali kezdett el kopogni az ajtómon.

-Adrien! Egy negyed óra múlva itt lesz a fuvar, hogy el vigyen a suliba. Öt perc múlva várlak az ebédlőben.-közölte Nathali az ajtón túlról, mire csak egy "mindjárt megyek"-kel válaszoltam, majd újra átpörgettem a fejemben az elmúlt éjszaka eseményeit. Sosem voltam még ennyire boldog, és még sosem rettegtem ennyire. Ha Mari ma jön suliba, tuti, hogy leszedi a fejemet, vagy ami még rosszabb, hogy már kitálalt Alya-nak. *Istenem én mindent kinézek abból a lányból, ha dühös, akkor még Halálfej sem tudná megállítani egy csapat akumával az oldalán sem! Kezdhetem ásni a sírom!*-dőltem reményvesztetten az ágyamba.

-Kölyök, már nem azért, de én még szeretnék enni is ma, szóval... ha lehet mellőzzük most a halálod körülményeit, és ha lehet, mennyünk reggelizni, mert mindjárt éhen halok.-Na ne... Ezt hangosan mondtam? Mindegy is...

-Nesze-dobtam oda egy darab bűzölgő sajtot, a rendkívül segítőkész kwamimnak. Intettem neki, hogy repüljön bele a táskámba.

Lementem az ebédlőbe, miközben reggeliztem Nathali elmondta a napi rendem, de valahogy nem ez kötötte le a figyelmem. Egyre csak Marin járt az eszem... *Istenem de nagyon ki leszek én nyírva!*

A limuzin szokás szerint a suli előtt állt meg. Félve szálltam ki a hátsó ülésről, miközben szememmel Marit és Alya-t kerestem. Alya épp Nino-val beszélget, Mari pedig ahogy látom még nem érkezett meg.

-Huhh...- szakadt ki belőlem egy megkönnyebbült sóhaj, ezek szerint még Alya nem tud semmit.

-Psszt! Hősszerelmes-szólalt meg Plagg a zsebemből-Ugye tudod, hogy a modern világban élünk.-*Hogy mi?* Néztem rá értetlenül-Ergo létezik telefon-vigyorgott önelégülten, majd vissza bújt a belső zsebembe. Megilletődve, falfehéren ballagtam oda Nino-ékhoz és próbáltam a legjobb formám hozni... *Ilyen nincs, lehet hogy már tudnak róla... Ez de nagyon fog fájni...*

-Sz-Sziasztok!-intettem félve.

-Cső Adrien!-köszönt Nino szokásosan.

-Hali!-üdvözölt Alya is. *Ezek szerint nem tudnak semmiről.* Ekkor szólalt meg a csengő, jelezve az első óra kezdetét vette. Megkönnyebbülten ültem le Nino mellé. Mit sem sejtve az elkövetkezendő nap eseményiről.

Marinette/Ladybug szemszöge:

Reggel Alya keltett, hogy viselkedjünk normálisan. Ezért ő megy suliba előbb, végre hajtani tervünk első szakaszát. Illetve, hogy hitelesebb legyen, tegyek úgy mintha nem emlékeznék semmire és a szokásos kis -jó nagy- késéssel érkezek. *Alya elment, szóval én addig megreggelizek.*

- Na mi volt?- kérdezi anya, mert tegnap nem igen volt ideje érdeklődni, hisz egész délután Alya-val voltam. De azt is kitaláltuk, hogy mit mondjak.

- Semmi különös. Elmentem a családi orvoshoz is, azt mondta elrontottam a gyomrom.- vontam vállat, majd még egy falatot ettem a csokis palacsintámból.

- De most már jól vagy?- lép be apa is a beszélgetésbe.

- Sokkal...-"amint bosszút állok Adrien-en" teszem hozzá magamban. Mikor megettem a kajám, indultam is a suliba.

Belépve látom, hogy a tanár még nincs itt és mindenki helyet foglal. Mikor meglátom Adrien-t nem azt szokásos kellemes bizsergést érzem, hanem undort és megvetést. De követtem Alya tervét és nem mutatom ki, hanem gyorsan leülök a helyemre. Alig ültem le, barátnőm egy papír galacsint gurít elém. Kibontom és elolvasom.