Kínos Pillanatok

Adrienette: Naughty Kitty

                                    (Folytatás)

Marinette/Katica szemszöge:

*Miért érdekli Macskát annyira, hogy mi van velem? Mióta ilyen óvatos? Miért volt velem olyan aranyos? Miért magát okolja, ha nincs jó kedvem? Miért volt olyan jó a karjaiban, miért éreztem biztonságban magam? Miért öntött el a kellemes melegség mellette? Miért sikerült neki egy öleléssel lenyugtatni? Miért éreztem, hogy nem akarom elengedni soha? Miért volt olyan jó és ismerős illata? Miért bízom meg benne annyira, hogy minden bajom szívesen elmondanám neki? Miért szakított minket félbe Chloe?*

- Hahooo, kislány. Hol kalandozol?- szólongat Alya. Ja, igaz is, nem említettem, hogy haza mentem. Tikki-vel azon röhögtünk, hogy leutánoztuk Chloe-t. Másnap lett én meg fura módon megint hamarabb jöttem, mint Adrien, pedig Alya nem hívott. Én meg kérdéseket teszek itt fel Macsekkel kapcsolatban, amire valószínűleg soha nem kapok választ. Hát akkor mondom most. De egyetlen választ, amit igazán tudni akarok az, az, hogy miért gondolkozom annyit Macskán és miért volt jó újra látni tegnap?

- Itt vagyok...-,,remélem" tettem, hozzá magamban és elmosolyodtam.

- Ahogy mondod- mondta barátnőm és vissza fordult a telefonjához.

- Na Adrien, hogy ment a fotózás?- kérdezte Nino Adrien-től? Ő meg mikor jött? Annyira gondolkoztam, hogy észre sem vettem?

- Egész jól. Nem tudom, hogy jelent meg Chloe, de Hála Istennek sikerült megszabadulni tőle.- válaszolta Adrien. *Ömm...szívesen.*

- Az a lány a legfurább helyeken is megtud jelenni. Emlékszel Marinette?- kérdezte Alya rám sem nézve. *Most vagy én vagyok hülye, vagy Alya színészkedik. Nem vagyok benne biztos. De mit csinál a telefonon?* Kicsit előrébb dőltem, hogy lássam a képernyőt. Egy képpel foglalkozik. De a képen én, mármint Katica, illetve Macska vagyunk, ölelkezve? *Hogy van meg neki ez a kép?*

- Öhmm. Te Alya. Honnan szerezted ezt a képet?- mutatok a képernyőre.

- Szerezte? Én azt hittem szerkesztette!- szól közbe Nino.

- Dehogy! Gondolkozz Nino!- szól rá Alya- Chloe küldte át, hogy kicsit híresebb legyen a blog. Mert ő küldte a képet. Arhgg. Hogy idegesít az a kis fruska, én mennyi időm bele fektettem, majd jön ő, és mert jókor van jó helyen, sikerül lefényképeznie őket. De még azt is rosszul. Próbálom láthatóbbá tenni- tör ki Alya-ból az igazság. Majd megmutatja a képet, nekem és a fiúknak. Látszunk a képen csak elvolt fordítva a kamera és csak deréktól felfelé vagyunk meg. - De azért még aranyosak, nem de?- mondja Alya egy kisebb öröm sikoly kíséretében, mikor a fiúknak mutatja a képet. Én megmarkolom a padunk szélét, szégyenlősen lehajtom a fejem és érzem, hogy hirtelen rengeteg vér tódul a fejembe. Az emléken muszáj elmosolyodnom. *Nagyon rendes volt velem. Talán... Alábecsültem Macsekot? Lehet, hogy mégis el...* - Hé! Miért mosolyogsz így?- kérdi egyszeriből Alya.

- Tessék?- kérdezem felé kapva a fejem ami szerintem még vörösödött egy picit.

- Miért vagy piros?- kérdezi összehúzva a szemöldökét.

- Nem vagyok!- jelentem ki megrázva a fejem. *Kérlek, ne most!*

- De az...- kezdi de félbe szakítja a tanárnő aki épp most lépett be a terembe.

- Sziasztok! Vegyetek elő egy lapot!- mondja miközben a katedrához sétál. Az osztály fájdalmasan felsóhajt. - Ne óbégassatok! Vegyetek elő egy lapot!- mondja a matek tanárnő és írni kezdi a feladatokat a táblára. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, ha azt mondom, nem tanultam semmit. Meglehet, hogy a házit se csináltam meg. Óra végén a tanárnő kéri a lapokat majd kimegy. Utána ezek történtek.