Kínos Pillanatok

LadyNoir: Our First Kiss

                                          (Folytatás)

Az előző rész tartalmából:

- Akkor fogalmazok máshogy. Válaszolj őszintén és ne gondolkozz el a szavaidon. Ha választanod kéne, és csak egy élheti túl, ki lenne az akit megmentenél? Adrien..vagy Macska?-nézett bele a lány szemeibe ahogy feltette a kérdést.
-……….

*********
Szélként szelte át az eget, miként hajította a messze a yoyo-ját, miközben szíve hevesen a torkában dobogott. Volpina nem támadta az embereket, abból kiindulva, hogy senkinek sem tűnt fel az akuma jelenléte, viszont minden bizonnyal a lány nem unatkozik. Az emberek a szokásosnál is jobban a telefonjukba vannak mélyedve és van egy tippje mi miatt. Ahogy elhalad az emberek felett, mindenki utána kezd szaladni és kiabálni.

Próbált nem rájuk figyelni azonban egyre jobban nyugtalanította, hogy az a videó felkerült a világhálóra. Lila nem is rejtőzködött a hősök előtt. Elég egyértelmű helyett vett célba a tartózkodási helyének, amire Macskának nem volt nehéz rájönnie, így Katicát az átváltozásakor egy üzenet fogadta az akumatizált tartózkodási helyéről, ahova jelenleg is tart. Viszont egy valami nem jutott dőlőre benne, ha hősként gondolkozik akkor minél hamarabb oda akarna érni, hogy elkapja az akumát, de ha, mint ember, akkor szívesebben maradna inkább távol.

Valamilyen mód, fél a történtek után szembe nézni a fiúval de azt ő is belátta, hogy most nem helyezheti előtérbe az érzéseit és Párizs híres hősnőjeként kell viselkednie. Kevésbé zaklatottan, de annál idegesebben érkezett meg a tv stúdió melletti épületre, ahol társa már várta is. A lány kecsesen érkezett a tetőre, magára vonva ezzel a szőke figyelmét. Ahogy Katica közeledett társa felé, kerülte is annak a tekintetét, csak előre nézett, az épületre, figyelmen kívül hagyva a ragyogó macskaszemeket, amik már-már lyukat égettek arcán.

-Mit csinálnak odabent?-kérdezte halkan a kék hajú, ahogy továbbra is az épületet figyelte.

-Igazából semmit. Volpina-t nem láttam sehol, a bábok meg csak ülnek.- vázolta a helyzetet a fiú-Van valami terved?-kérdezte végül a szőke, látva, hogy elnyúlt a köztük lévő némaság.

-Hát.. Szerintem keressük meg Volpina-t. Úgy, hogy ne tűnjünk fel az illúzióknak.

-És, hogy akarsz úgy bejutni? Mindenhol ott vannak!-nyújtja ki a kezét kétségbeesve Macska az épületre mutatva.

-Azért nem mindenhol-mondja Marinette és eldobja yoyo-ját.

Az egyetlen hely amiben biztosak lehettek, hogy nincsenek ellenségek az a levegő volt. Ezek az illúziók nem tudtak repülni, csak is az igazi. Ezt kihasználva külön váltak és az ablakokon keresztül néztek be a szobákba, míg meg nem találták a tökéleteset. Sikeresen bejutottak az épületbe és el is kerülték az illúziókat, arra is volt tippjük Lilah hol bujkálhat, hisz mindenhova benéztek. A főstúdiót kellett megközelítsék pont ott, ahol nem is olyan rég, még őket interjúzták.

*Túl könnyű* futott át mindkettejük agyán, ahogy kikukucskáltak a takarító szertárból. Eddig senki nem vette őket észre, még arra se figyeltek fel, mikor Macska majdnem elesett egy ottfelejtett mikrofon tartóban, se azt, amikor társnője leszidta emiatt. Mintha süketekkel lennének körülvéve. A folyosón, ami a fő stúdióba vezetett, csak egy illúzió volt, aki nem igazán nézett ki úgy, mintha izgatná bármi is, felőle egy meteor is becsapódhatna, közvetlen mellette.

  -Tudja,hogy itt vagyunk-susogja a szőke társának, de nem áll merszében ránézni, az túlságosan is fájna.

-Hát akkor mire várunk?-pattant fel, és menne is ki az ajtón, mikor Katica gyorsan visszarántja magához.