Kínos Pillanatok

Marichat: Érzelmek Vihara

Adrien/Fekete Macska szemszöge:

Pont Mari-nál voltam aki az anyukájával ment beszélni valamit, addig én itt maradtam.

A kezembe vettem egyik párnáját, magamhoz öleltem és megszagoltam. *Kellemes illata van. Olyan ismerős...*

-Te meg mit csinálsz?-kérdi hirtelen mellőlem.

-Öő...én?-kérdezem bambán.

-Látsz még valaki mást is a szobámban?- kérdi kuncogva, majd felmászik az ágyra, mellém.

-Tessék- nyújt felém egy bögre forró csokit.

-Köszi- mondom és bele kortyolok, *egyszerűen, mennyei!* Miután kiittam a bögre tartalmát, azt veszem észre, hogy engem figyel.-Mi az? Van rajtam valami? -kérdem nevetve. Nem válaszol, elveszi az üres csészém, majd leviszi a két bögrét.

-Várj itt-szólal meg, mikor feljön a szobába, majd eltűnik a földszinten. Később egy sapkával a kezében jön vissza, amit a fejemre húz. Még a fülem helye is megvan csinálva, *lenyűgöző*.

-Ezt miért kapom?-kérdezem tőle, mire megvonja a vállát és gyorsan megpuszilja az arcom. Rögtön elvörösödik, ahogy én is vele együtt.

- Ajándék,...neked-mondja az ujjait tördelve

-Ez kedves Mari, köszönöm!- mondom és magamhoz ölelem, először meglepi a mozdulatom, de vissza ölel.

A pillanatot egy hatalmas dörrenés szakítja félbe, ezer közül is felismerem ezt a hangot. *Vihar lesz.* Ismét dördült az ég, mire össze rezzenek és erősebben szorítom magamhoz Marit. *Régen, mikor kicsi voltam mindig anyu vigasztalt meg a hasonló, viharos éjszakákon és változtatta játékká estét. Most viszont ő nincs itt hogy meg nyugtasson...* A gondolatra összeszorult a torkom és könnybe lábadt a szemem.

-Macska minden rendben?-kérdezi Mari aggódva, miközben kicsit elhúzódik tőlem. *Észre sem vettem hogy még mindig ölelkezünk...*

-Persze Hercegnőm, minden a legnagyobb rendben.-próbálom hihetően előadni, mikor egy újabb dörgés hallatszik odakintről, miközben a villámlás be világítja az egész szobát. A hirtelen jött hangra megugrok egy kicsit, de próbálom nem mutatni.

-Biztos vagy te ebben? Nekem úgy tűnik mintha kicsit berezeltél volna a vihartól.-kuncog. *Rossz színész vagy Agreste!*

-Ez nem is igaz Hercegnő, én nem is... Nyaaa...-nyávogtam a hirtelen jött dörgésre... *Ebből már nem húzom ki magam*.-Jó, talán egy kicsit megijedtem, de semmi több-hangom kicsit remeg, *ilyet már, hogy egy szuperhős berezel ha mennydörög...*
Marinette kicsit megdönti a fejét, mintha azon gondolkozna, hogy jól hallotta-e amit mondtam. *Igen, általában ilyenkor röhögik ki az embert, akarom mondani a Macskát.*

-Nos... Öhm... Lenne kedved itt aludni?-kérdezi enyhe pírrel az arcán, mire én is elvörösödök.-Mármint... Én sem igazán kedvelem a viharokat és egyébként sem lenne szívem elengedni a szakadó esőben.-hadarja el a mondat végét egy szuszra.

-Persze, szívesen...-válaszolom kicsit zavartan.

-Akkor én megyek és elkészülök, te addig helyezd magad kényelembe.-mondta, majd eltűnt a fürdőszobájában. Kicsit vártam, majd el dőltem az ágyán. *De kedves ez a lány... Milyen aranyos, mikor zavarban van...* A gondolatra elmosolyodtam, majd behunytam a szemem és magam elé képzeltem az arcát. *Minden egyes vonását szeretném belevésni az agyamba... Hogy honnan jött ez az érzés? Ki tudja? De nekem tetszik és szívesen töltenék vele több időt, hogy jobban megismerjem.* Ekkor hallottam hogy nyílik a fürdő ajtaja, majd Mari lépett ki rajta egy fekete rövidnadrágban és egy lenge fekete pólóban, amin egy hatalmas zöld mancs nyom ékeskedett, kiengedett haja lágyan omlott a vállára. *Istenem de aranyos...,* éreztem, ahogy az arcom felforrósodik és vörös árnyalatot ölt.