Kínos Pillanatok

Plarien: Naughty Kitty

                                      (Folytatás)

Adrien/Chat Noir szemszöge:

Másnap reggel elvégeztem a szokásos teendőimet, majd elindultam a suliba. Minden tök normális volt. Nino-val beszélgettünk, mikor Marinette betoppant. Teljesen ledermedtem, de nem tudtam eldönteni, hogy most lesápadtam, vagy épp bekerülök a színskálába a legerőteljesebb vörös címmel. Egy pillanatra találkozott csak a tekintetünk, de semmit sem tudtam belőle kiolvasni. *Lehet, hogy tényleg nem emlékszik semmire?* futott át az agyamon, de valahogy lehetetlennek tartottam ezt a lehetőséget. *Mi van, ha már elmondta a többieknek? Nem az feltűnő lenne...* Nem kicsit fogott el az idegesség, de nem tudtam sehogy sem reagálni. *Egész nap figyeltem, és egyre csak azon járt az eszem, hogy itt lenne az ideje, mindent bevallani, de túlságosan is félek a reakciójától. Mi van, ha megutál? És ha nem is akarna ezek után szuperhős lenni? Ha egy életre meggyűlöl és lemond erről a tisztségről, csak hogy ne kelljen velem lennie? Teljesen meg érteném. De nem akarok kockáztatni, nem akarom így is elveszíteni, az én hibám az egész. Viszont, ha nem tálalok ki, akkor helyette a bűntudat fog végezni velem...* a gondolatmenetem a mögöttem ölelkező két lány zavarta meg. *Ilyen nincs! Mondd, hogy nem most mesélte el Mari az egészet Alya-nak! Áshatom a sírom!* Zuhantam fejjel a padra, miközben azon rágódtam, hogy fogom túlélni a mai napot.

**************************

Óra után Alya rángatta ki az ajtón Marinette-t, mondván mosdóba kell mennie. *Nem tetszik ez nekem, valamit terveznek, érzem...* Nino-val leültünk egy padra, beszélgetni. Egy idő után úgy döntöttem, hangot adok a zavaromnak, persze tuti nem fogok kitálalni neki, az elmúlt napok eseményeiről...

-Te Nino. Nem vettél észre valami szokatlant a lányokon?

-Mire gondolsz?-Kérdezi Nino kíváncsian.

-Elég furcsán viselkednek, nem gondolod?-kérdezem, hangomban egy kis aggodalommal.

-Nem tudom, miről beszélsz öcsém. Én semmi érdekeset nem vettem észre... Miért? Te talán tudsz valamit?-kérdezte, miközben kicsit közelebb hajolt, hogy a szemembe nézhessen.

-Ki, én? Miből gondolod?-vakarom zavartan a tarkóm, miközben a lánymosdó felé sandítok.-Hajh... Csak aggódom...-mondom őszintén, *hisz igaz. A baromságom miatt nem szeretném Marit elveszíteni. Én nem akarom megbántani...* észre se vettem, hogy elkomorodtam. Csak egy halk suttogást vettem észre.

-Nem lehetsz olyan rossz srác öcsém...

-Tessék? Mondtál valamit Nino?-kérdeztem, mert nem értettem egy szót sem.

-Semmi, semmi, ne is törődj vele...-hesegette el a témát.

Ezek után nem történt semmi érdekes, Nagyszünet volt, így úgy döntöttünk, sétálunk egy kicsit. Nino-val épp a kaput hagytuk el, mikor a lányok meg rohamoztak bennünket. Igazából minden olyan gyorsan történt, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy mindenki az én válaszomra vár. Tényleg hisz valami fagyizásról volt szó! Gyors Alya-hoz fordultam, mielőtt hülyének néznének. *bár szerintem, már elkönyveltek annak*

- Jó lesz, megkérem Nathali-t, hogy tegye át más napra a vívást.-válaszoltam boldogan, *lehet, hogy így tudok majd beszélni Mari-val.* Öt órát beszéltünk meg, amikor ugye találkozunk a Parkban. *Alig várom! Ez kicsit derűsebbé tette a hangulatom, és tudtam figyelni órákon, már amennyire, hisz egyre csak Marinette járt az eszemben. Az illata, a kedvessége, a csilingelő nevetése, a tekintete, óh, azok a gyönyörű azúr kék szemek! Sosem tudnék betelni a látványától!* Észre se vettem, hogy mikor csengettek ki az utolsó óráról. Miután felocsúdtam a pillanatnyi álmodozásomból, összepakoltam és Nino-val elhagytuk a termet. Egyszer csak Alya hangját hallom meg mögöttünk.