Kínos Pillanatok

Plakki: Seal Released

                                        (Folytatás)

- Ha ezt megettük megyünk az óriáskerékre.- egyenesedik vissza a fiú, mire a lány megint ijedten nézz rá.- Ez nem kérdés volt hanem kijelentés.- előzi meg a vörös hajút, mielőtt az még egy szóval is ellenkezhetne.

***************

A hatalmas masina előtt állnak, és várják, hogy sorra kerülhessenek. Tikki még mindig nem szívleli az ötletet, hogy felüljenek az óriáskerékre, és most valahogy a fiú közelsége sem nyugtatja meg. A nagy gondolkodása közben, épp, hogy csak egy pillanatra ér össze a kezük, mire reflexből elrántja azt, majd a másik irányba mered, amit Plagg észre is vesz.

- Minden rendben? – Kérdezi a lány felé fordulva, aki legszívesebben csak még kisebbre szeretné összehúzni magát. – Ennyire félsz? – kérdezi, ahogy közelebb hajol a vörös hajúhoz, mire az elvörösödik. *Túl közel, túl közel....*

- N-Nincsen semmi bajom! – ugrik meg egy kicsit – M-Minden a legnagyobb rendben! – Mondja a fiúnak, aki csak fel húzza a szemöldökét.

- Biztos? – kérdezi, fogalma sincs, hogy mi ütött a lányba ilyen hirtelen, az előbb még semmi baja sem volt.

- I-Igen – Válaszol kissé megszeppenve, még ő maga sem érti, hogy mi ütött belé.

- Nézd, ha ez most amiatt van, mert nem akarok szólni a gazdáinknak, akkor bocs-kezdi Plagg, de a vörös hajú megrázza a fejét. – Akkor félsz, és nem akarsz felülni az óriás kerékre, vagy mi? – Tikki csak elfordul – Kérlek mondj már valamit, nem értem, hogy most miért vagy ilyen! – Már kezd kétségbe esni, sosem szerette szomorúnak látni a katica Kwamit, egyszerűen mindig is túl csodálatos volt ahhoz, hogy szomorú legyen. – Kérlek... - kezdi halkan, ahogy a lány vállára teszi a kezét, aki az érintéstől ismét összerezzen. – Akkor... - Nem tudja befejezni a mondatot, mert az egyik munkás félbeszakítja.

- Önök jönnek! – A fekete hajú vörös ábrázattal néz rá a jegyszedőre, majdnem kimondta hangosan is, ha a férfi nem szakítja félbe. Emiatt kicsit megkönnyebbült. Oda adja a jegyeket a férfinak, megfogja Tikki kezét, majd belépnek a kabinba és helyet foglalnak. A menet pillanatokon belül elindul. Szépen, lassan haladnak egyre fentebb. A két ember bőrbe bújt Kwami meg sem mer szólalni, de az egyre hosszabbá nyúló kínos csönd, már kezd fojtogatóvá válni.

- Én... -szólalnak meg egyszerre, mire egymásra néznek és elnevetik magukat.

- Miért is érzem úgy, hogy olyan szerencsétlenek vagyunk, mint a gazdáink?-kérdezi Plagg nevetve.

- Ne hívd őket szerencsétlennek! – mondja kuncogva a vörös hajú. – Csak egy kicsit vakok még – mondja kedvesen

- Kicsit? Kérlek... Néha olyan buták tudnak lenni – mondja már a szemét törölgetve.

- Jól van na, de azért fejlődnek, ezt még neked is el kell ismerned – fonja keresztbe a karjait maga előtt, ahogy a fű zöld szemekbe fúrja a tekintetét.

- Persze, voltak már náluk rosszabbak is – sóhajtja, ahogy hátra dől a bőr ülésen – sajnos voltak olyanok is, akik nem értették meg, hogy a társuk is érző lény...

- És ez okoszta a vesztüket... Nem kell rá emlékeztetned – Az emlékek hatására elszomorodik – nem mindegyikük hallgatott ránk... - motyogja Tikki egy szomorú mosollyal az arcán.

- Hahj... Megint ilyen vagy! – Szólal meg a fekete hajú, ahogy végig pillant a lányon, aki értetlenkedve mered a fiúra.

- Ilyen? Milyen? – ráncollja össze a szemöldökét.