Kínos Pillanatok

LadyNoir: Our Firts Kiss

Ahogy a csók nyújtotta varázs eltűnt, úgy váltak el az ajkaik is egymástól. Lassan kinyitották a szemeiket és egymáséba meredtek. Egyikőjük se gondolta volna, hogy egyszer idáig fognak jutni. Szaporán kapkodták a levegőt elpirult orcájukkal. Se Katica, se Macska nem akarta szóval megtörni ezt a pillanatot, túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Adrien-nek egy igazi csókban volt most része a szeretett Bogárkájával és kezdte úgy érezni, hogy az az érzés egyre csak erősödött benne. Marinette pedig sose gondolta volna, hogy ilyen mély a viszonyuk társával, ilyen... közvetlen talán? Nem. Nagyon is jól érezte magát, melegség öntötte el, és meg akarja ismételni. Szemei akaratlanul is a fiú duzzadt ajkaira vándoroltak, aki egy félmosolyra húzta azokat. Katica ha lehetséges még pirosabban pillantott vissza a ragyogó zöld íriszekbe.

-Wow-töri meg a csendet egy hangfoszlány nem messze a főhősöktől. Nincsenek egyedül azon a tetőn. Tekintetük elszakad egymástól és a hang tulajdonosához fordulnak, arcukon a félelem töredéke és a színtiszta gyűlölet tükröződik.

- Awww, hogy ti milyen aranyosak vagytok így együtt! Igazi álompár!-mosolyodott el a lány, kivillantva tökéletes fehér fogait- Majd azután tagadjátok a köztetek lévő kis kapcsolatot, miután ez felkerült a világhálóra-mutatta a hősök felé a róluk pár perccel ezelőtt készült videót- A rajongóitok biztos örülni fognak-vigyorodott el szélesen, így tökéletes kilátást adott éles szemfogaira. *Hogy nem vettem észre mikor idejött? Ennyire belemélyedtem volna ebbe a csókba?* gondolta Katica, ahogy tekintetét társára vezette, aki gyilkos pillantással figyelte a harmadik személyt. Nem kellett volna engedjen, most a lány előnybe van, viszont nem tehet róla, meggyengítette az ártatlannak tűnő fiú arca és a csók mámora, amit ha őszintén be kellett volna valljon, egyáltalán nem bánt meg és ha vissza mehetne az időben, akkor is, szemrebbenés nélkül, ugyan ezt tenné.

- Volpina-szűrte Macska a fogai között így visszarántva a valóságba társnőjét, aki az említett felé fordította a fejét.

- Nézzük csak milyen hamar fognak reagálni az emberek-közelített ujjával a küldés gomb felé, ahogy vigyora még szélesebb lett. Katica mintha csak most ébredt volna fel egy mély álomból, hirtelen felpattant társa mellől, és a lány felé hajította piros yoyo-ját. Amint a tárgy a rókahőshöz ért, abban a pillanatban, rögtön narancssárga köddé vált.

-Hát persze...-dünnyögte az orra alatt a kék hajú, ahogy visszahúzta magához fegyverét.

-Illúzió-suttogta Macska, ahogy felpattant ő is és Katica mellé lépett. Amint kimondta ezt, egy halk furulya szó csendült fel, majd hőseinket körülvették a Volpina hasonmások.

- Ne mondjátok,hogy nem hiányoztam-nevetett fel ördögien egyszerre az összes illúzió, amitől a legtöbb ember háta csak borsózni képes.

- Igen, nagyon hiányoztak a hazugságaid-nézett körül Macska a sok lányon, akik a beszólásra egyszerre hagyták abba a nevetést.

-Egyszer már legyőztünk Volpina! Most is menni fog!-nézett körül figyelmesen a sok illúzió között hátha megtalálja az igazit, nem sok sikerrel.

-Azt kétlem Katica, az utolsó találkozásunk óta a képességem fejlesztésre kerültek-lépett ki egy beszélő Volpina a tömegből, aki minden bizonnyal a valódi Lila lehetett-Minden egyes illúzióm elporlasztása után, három újabb jelenik meg helyette és most képesek fizikai fájdalom okozására is-a fegyverét demonstráció képp áthúzta az egyik hasonmásán, aki abban a pillanatban eltűnt, ám helyette még három jelent meg.

A meglepettségtől Katica hátrált egy lépést, majd haragosan nézett rá Lila-ra.

- Én a helyetekben sietnék, mert minél több időt vesztegettek el a hasonmásaimmal, annál több ember nézheti meg a kis videótokat-emelte fel ismét a furulyát, ahogy a rajta lévő képernyőt mutatta, majd a rajta lévő, küldésre váró videót. Katica hajította volna megint a yoyo-t, ám társa megállította, ahogy kinyújtotta előtte bal karját.