A bátyám legjobb barátja

Különleges nap

-Szóval hova is rohanunk ennyire?-kérdeztem a bátyám felé fordulva.
-Hát most per pillanat Shane-ért.-válaszolt és a szemét egy pillanatra sem vette le az útról.
-Istenem Oli azért ennyire ne nézz már hülyének.Tudom hogy Shane velünk jön.Mint mindig.-a mindig szót kicsit hangosabban mondtam és megforgattam a szememet-De miért indultunk ilyen korán?
-Mert most ilyen kedvem volt na.Szálljál már le a témáról!Örülj,hogy egyáltalán elviszlek.-mondta természetes hangnemben.Erre én hangosan felnevettem.
-Örüljek amiért elviszel?-kérdeztem hatalmas vigyorral az arcomon.
-Ömm igen?-kérdez vissza.
-Na nehogy már!Oliver ha idáig nem tudtad volna,ez apa kocsija.És tudod jól hogy apa azt mondta,hogy csak akkor használhatod hogyha engem is fuvarozol vele.Szóval nagyon kérlek ne tegyél úgy mintha szívességet tennél,mert rohadtul nem teszel szívességet!Sőt!Ha engem nem vinnél be a suliba a kocsi közelébe sem mehetnél.Szóval akkor ki is tesz szívességet kinek?
-Vegyél vissza az arcodból kislány.Meg különben is.Ha nem én vinnélek be akkor ki?-kérdezte úgy mintha ő totál pótolhatatlan lenne.
-Talán Lola?
-Jajj hagyjuk már!Az a csaj kattant.-mondta,majd megrázta a fejét.
-A legjobb barátnőmről beszélsz!És neki legalább van kocsija.Kiváncsi vagyok,hogy te hogyan jönnél be reggelente Shane-el.Busszal?-kérdeztem és a bátyám éppen akkor állt meg az említett fiú házánál.
-Most éppen arra gyúrunk,hogy legyen saját kocsink és akkor,majd nem kell téged hurcolásznom szóval hagyjál.-mondta.-Hol van már Shane?-kérdezte türelmetlenül és az ujjaival a kormányon dobolt.Jobb oldalra fordultam és kinéztem a mellettem levő ablakon,majd Shane-ék hazát kezdtem el kémlelni.Amint láttam hogy a bejáratiajtó kinyílik kipattantam a helyemről és hatra ültem.Beljebb csúsztam az ülésen és a középső széken becsatoltam magamat.Mire ezzel végeztem már nyílt is az anyósülés melletti ajtó ahol pár percel ezelőtt még én voltam.Shane beült,majd becsukta maga után az ajtót.
-Na szasz haver!-köszöntötte a bátyám óriási vigyorral a fején.A kezét Shane fele nyújtotta pacsizás céljából.
-Csá!-fordul fele Shane miután becsatolta az övet és belecsapott a bátyám tenyerébe.
-Milyen volt New York?-kérdezte Oli csillogó szemekkel.Már nagyon régóta el akar oda jutni szegény.
-Olyan mint mindig.-válaszolt egyszerűen Shane,majd hirtelen rám pillantott.
-Csipesz?-kérdezte tőlem,de igazából köszönésnek szánta.
-Taxi?-kérdeztem vissza unottan,mire ő halványan elmosolyodott.A Csipesz nevet nem azért kaptam,mert annyira jóban vagyunk és adott nekem egy cuki kis becenevet,hanem szimplán azért,mert amikor kicsi voltam folyton azzal szórakoztam,hogy a szárítón levő csipeszeket rácsiptettem a fülemre és az volt az én fülbevalóm.Ez a két hülye meg rajtam röhögött.Szegény kislány énem.Ő meg azért kapta a taxi nevet,mert amióta apa kölcsönadja Olinak a kocsit azóta minden álldott reggel felhívta a bátyámat hogy vigye el őt is a suliba.És hát a bátyám azóta fuvarozza őt a suliba.Velem együtt.
-Apud hogy van?-kérdezi Oli miközben elindul a kocsival.
-Megvan köszi.És a tiétek?Vissza ment már?-érdeklődött.
-Sajnos igen.-mondtam és nagyot sóhajtva hátra dőltem.
-Mikor ment vissza?-fordult hátra felém.Éppen válaszolni a akartam,de a bátyám beelőzött.
-Kilenc napja.-válaszolt.Shane rá pillantott a bátyámra,majd vissza rám és egyszerre elmosolyodotunk,mert annak ellenére hogy ugyanaz az apánk,a kérdés inkább nekem szólt.Én nagyon apás vagyok.Kicsi korom óta.Ami kicsit furcsa,mert apa katona és nagyon ritkán látjuk.Fél évente jön haza.
Az út többi részében én nem figyeltem,hogy a fiúk miről beszélnek csak elővettem a fülesemet és zenét hallgattam.Amikor bekanyarodtunk a suli utcájába kirántottam a fülesemet és elsüllyesztettem a táskámba.A két srác valamin nagyon röhögött de én nem figyeltem,mert az ablakon kibámulva a suli udvarát kémleltem,amikor megláttam Lolát.Az egyik évfolyamtársunkkal beszélt a bejárati ajtó előtt.Amint megállt a kocsi,kicsatoltam az övemet és előre hajoltam.
-Délután találkozunk!-mondtam és már ki is ugrottam a kocsiból és egyenesen a legjobb barátnőm felé kezdtem futni.Amikor már csak két méter választott el minket lassítani kezdtem.
-Szia szia!-köszöntem Lolának és szorosan megöleltem.
-Ki ez a jó kislány?Az én barátnőm soha nem venne fel suliba szoknyát!-mondta majd csodálkozva végigmért,majd vissza ölelt.
-Hát ma ilyen kedvem volt.-mondtam vállat rántva.-Szia Amy!-mosolyogtam az évfolyamtársunkra.
-Szia Dí!-mosolygott ő is.-Na én most megyek az osztályomhoz.Majd még dumálunk.-mondta kedvesen mire Lola bólintott egyet és Amy elment.
-Na szóval.-fordult vissza hozzam Lola.
-Na szóval mi?-kérdeztem vissza.
-A szoknya kedvnek van köze Shane-hez?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Miért lenne köze hozzá?-kérdeztem értetlenül.
-Mert most jött vissza.
-És?
-És két hónap után most látod újra.-magyarázta.
-És?-nevettem el magamat.
-És csak akkor veszel fel szoknyát ha valami különleges alkalom van.
-Lola.Engem nem érdekel,hogy Shane éppen New Yorkban van-e vagy itthon Torontóban.Ha azt hiszed,hogy azért vettem szoknyát mert Shane hazajött akkor nem ismersz eléggé!
-Ismerlek én...de nem igazán tudlak követni.-nézett rám értetlenül.
-Abban viszont igazad van,hogy a ma az egy különleges alkalom,mivel arra gondoltam hogy most már igazán beszélhetnék Nathannal. Úgyhogy ma végre ráköszönök!-mondtam ujjongva.
-Mi?Ez szuper!Miért nem avattál be?-kérdezte szintén ujjongva.
-Mert csak tegnap este döntöttem el.Elvégre már hivatalosan is tizedikes vagyok.Nem gáz hogyha egy tizenegyedikesre nyomulok igaz?-kérdeztem kicsit elbizonytalanodva.
-Dí dehogy is ez...-kezdte de hirtelen megállt és a hátam mögé bámult.-Te szexi fiú!?Igen te!-üvöltötte mire én gyorsan megfordultam és bár tudtam,hogy ez a köszöntés kinek szól azért látni akartam a bátyám arcát.
-Lola az istenit!-sóhajtott a bátyám fájdalmasan mikor mellénk ért Shane-nel az oldalán.
-Most mi van?Az is baj hogy tudatni akarom veled,hogy szexi vagy?-kérdezte hatalmas vigyorral a halálosan szerelmes barátnőm aki már évek óta halálosan szerelmes a bátyámba.
-Lola csak kérlek ma ne fárasszál jó?Már vár a barátnőm.-mondta Oliver egyenesen Lola szemébe akinek ettől a mondattól azonnal lefagyott a mosoly az arcáról.
-Senkit nem érdekel.Inkább húzzál befelé!-kiáltottam mérgesen a bátyámra.
-Hé!-lépett mellem Shane.
-Igen?-kérdeztem halkan.
-Jól áll ez a szoknya.-mondta és elmosolyodott.És sok sok év után nekem csak ebben a pillanatban sikerült észrevennem,hogy mennyire szép mosolya van.
-Köszönöm.-mondtam totál elpirulva.
-Jesszus Shane ne bókolj már a húgomnak!-akadt ki Oliver.
-Hé én nem bókoltam!Csak gondoltam közlöm vele hogy jó látni valami lányhoz méltó ruhában.-mondta Shane a bátyámnak és ő itt cseszte el az előbbi aranyos gesztusát.A bátyám erre hangosan fel röhögött én meg csalódottan néztem Shane-re.
-Ez szép volt!-Mondtam és Lolába belekarolva indultam meg a suli épületébe.És mivel Shane előttem állt kissé arrébb löktem.
-Mi?Dí ugye nem sértődtél meg?Csak vicc volt!-mondta és a karomnál fogva vissza húzott maga elé.
-Szemét vagy Harper!-mondtam neki a szemébe nézve.
-Ne már Dí!-szólalt meg halkan.
-Tudod Shane mégcsak reggel fél nyolc van és én máris szomorú vagyok amiatt,hogy vissza jöttél.-mondtam.
-Kösz ez kedves.-néz rám komoran.Ellépek előle és újra belekarolok a barátnőmbe.
-Ami pedig téged illet kedves bátyuskám.Rohadj meg amiért a barátnőd miatt mindenkit korábban berángatsz!-vetettem oda a bátyámnak,majd elindulunk befelé.