A bátyám legjobb barátja

Hiányzik a bátyám

  Mikor hazaértünk kezénfogva sétáltunk be a házba.
-Ne merre voltatok?-érdeklődött anyu.
-Shane elvitt egy új étterembe.-vigyorogtam.-Nagyon szuper volt.
-Örülök,hogy jó éreztétek magatok.-mosolyodott el anyu.
-Mi is.-mondta Shane.Lépteket hallottunk a lépcső felől.
-Itthon van?-kérdeztem ijedten anyától.Anya egy aprót bólintott és megpillantottam Olivert a lépcső aljában.Végigbámult rajtunk.
-Szia!-köszönt neki Shane.
-Beszélnünk kell.-válaszolt komolyan.
-Tudom.-bólintott Shane.
-Menjünk ki a kertbe.-indult el Oliver.Shane rám pillantott,majd elindult Oliver utána.Anyuval össze néztünk,majd a fiúk után szaladtam.
-Maradj itt Dakota!-szólt rám Oliver,majd kiléptek a kertbe.Az üvegajtón keresztül figyeltem,hogy mi történik.Shane zsebretett kézzel,Oliver karba tett kézzel ácsorgott.Nagyon feszült volt.Egy ideig nem mondott semmit egyikőjük sem,majd végül Oli szólalt meg elsőként.Nem hallottam,hogy mit beszéltek és ez nagyon idegessé tett.

Shane

-Hogy vagy?-kérdezte Oliver.Láttam rajta,hogy még mérges rám,viszont bűntudata volt.
-Jobban.-válaszoltam.-És te?-kérdeztem.
-Jobban.-rántotta meg a vállat.Elővette a cigis dobozát,kivett belőle egy szál cigarettát,majd felém nyújtotta.
-Kösz most nem.-ráztam meg a fejem.Elővette az öngyújtóját és megégette a cigaretta véget.Nagyokat szippantott belőle.
-Tegnap sokat gondolkoztam a történteket.-kezdte.-Nem kellett volna megütnöm téged.-mondta.-Ezért elnézést is kérek.
-Semmi gond.-válaszoltam.
-Viszont amit a húgommal tettél-gondolkodott el,majd fáradtan megdörzsölte a homlokát-Shane ő még csak tizenhat éves.-nézett rám szomorúan.-Hogy tehetted?Miért pont ő kell neked?-kérdezte.
-Szeretem Csipeszt.-válaszoltam egyszerűen.
-Nem bízom benned.Már nem.-rázta meg a fejét.
-Fontos nekem Dakota.
-Nekem is.Pont azért teszem amit teszem.
-Oliver tudom,hogy nagyot csalódtál bennem,de úgy érzetem,hogy nem tehetek mást.Te is tudod,hogy régebben is érdekelt.
-Azt hittem annak vége.-nézett rám értetlenül.
-Sose volt vége,csak azt mondtam,mert ezt akartad hallani.-próbáltam megmagyarázni a dolgokat.
-Egy dolgot kérek.-mondta és egy utolsót szívott a még félig sem elhasznált cigijébe.-Ne használd ki őt!
-Nem fogom.-válaszoltam.
Rámpillantott,eldobta a kezében levő cigit és elindult befelé.

Dakota

Oliver eldobta a cigarettacsikket és elindult befelé.Ez nem volt hosszú beszélgetés.Amikor az ajtó közelébe ért arrébb álltam,hogy be tudjon jönni.Megállt mellettem és félve rám pillantott.
-Még nem tudok megbocsátani.-rázta meg a fejét szomorúan.
-Nem baj-válaszoltam-mert én sem tudok.-néztem egyenesen a szemébe.Bólintott és elindult beljebb a lakásba.Nagyot sóhajtottam és kimentem Shanehez.
-Mit mondott?-kérdeztem és felszedtem Oliver használt cigarettáját,majd kidobtam a kinti kukába.Anya amúgy sem örül annak,hogy dohányzik,pláne ha még szemetel is.
-Amire számítottam.-válaszolt.-Szörnyen félt téged.
-Miért?Hogy van az,hogy anya el tudta fogadni,de ő nem?Mégis mióta szeret ennyire?-hadonásztam a kezemmel.
-Mindig is így szeretett.-fordult felém Shane.
-Ez nem igaz.-ráztam a fejem.
-Dehogynem.Folyton arról beszélt,hogy milyen okos vagy,milyen ügyes és nagyszerű.Nem csoda,hogy belédestem-nevette el magát Shane.-büszke volt arra,hogy te vagy a húga.Lehet,hogy előtted nem mutatta,de nagyon szeretett és most is.Ha nem így lenne akkor nem viselné meg ez az egész.
-Tényleg?-kérdeztem meglepetten.
-Igen.-bólintott.
-Ha ez még számít valamit én is büszke vagyok rá.Igaz nem valami okos,nem valami ügyes és nem is annyira nagyszerű-nevettem el magamat.-de a testvérem.Hiányzik.-húztam el a számát szomorúan.
-Mondd meg neki.
-Nem hiszem,hogy most kéne beszélnünk.Az előbb közölte velem,hogy nem tud megbocsátani és én erre azt feleltem,hogy nem baj,mert én sem tudok.-túrtam a hajamba idegesen.
-Egy próbát megér.-rántotta meg a vállat Shane.Végiggondoltam amit mondott,majd szó nélkül elindultam befelé,fel az emeleten egyenesen Oliver szobájához.Megálltam az ajtó előtt és kopogtam.
-Ha nem pizzafutár vagy akkor tünés.-válaszolt.Elmosolyodtam és benyitottam.
-Tudsz róla,hogy egyáltalán nem vagy fair?-kérdeztem a nekem hátat mutató Olivertől.
-Tényleg?-reagált egyszerűen és a tekintetét egy pillanatra sem szakította le a számítógép monitorjáról.
-Igen.Lehet,hogy Shanenel beszéltél,de velem még nem.-kezdtem bele.-Egy percre rám tudnál figyelni?-emeltem meg a hangom.
-Ja.-sóhajtott és megfordult a székével így már velem szemben ült.
-Hülye vagy amiért így viselkedsz,hülye vagy amiért haragszol ránk,hülye vagy amiért tegnap nekiestél Shanenek,hülye vagy amiért este nem jöttél haza és hülye vagy amiért ma nem jöttél oda hozzám a suliban.Hülye vagy amiért nem akarsz beszélni velem és azért is hülye vagy,mert megbántottál.Hülye vagy amikor sértegetsz és hülye vagy amikor kritizálsz,amikor beszélsz és amikor nem.És én is hülye vagyok amiért megbántottalak,hülye vagyok amiért úgy teszek mintha nem érdekelnél,hülye vagyok amikor azt mondom,hogy kicsit sincs igazad és hülye vagyok,mert lent az előbb hazudtam.Baj,hogy nem tudsz megbocsátani,mert én megtudnék neked.-hadartam.-Te egy istenverte lelki terrorista vagy.Sajnálom ha fájdalmat okoztam neked,sajnálom ha csalódtál bennem.-mondtam és mondtam egyre gyorsabban.-Rosszul esik,hogy ma nem te vittél suliba,hogy egy napja nem beszélsz velem,hiányzik,hogy úgy nézz rám mintha nem történt volna semmi.Oliver nekem hiányzik a bátyám.-kezdtem el sírni.-Nagyon is.-bömböltem.Oliver döbbentem meredt rám.
-Hé!-állt fel a székéből.-Ne sírj már!-szólt.Viszont én nem tudtam abbahagyni.Csak úgy rázkódott a vállam,potyogtak a könnyeim és közbe olyan hangot adtam ki,mint egy borjúfóka.Oliver nagyot sóhajtott és hirtelen megölelt,nyugtatás képpen pedig a hátamat simogatta.Kétségbeesetten öleltem vissza és úgy kapaszkodtam belé,mintha sohasem akarnám elengedni.
-Te is hiányzol.-hallottam meg a hangját.-Rendbe jön minden.Csak még egy kicsi időt adj,hogy feldolgozzam.Ez nekem túl gyors.
-Tudom.-szipogtam.-Oli nagyon szeretlek!-öleltem meg még szorosabban ha ez egyáltalán még lehetséges volt.
-Én is szeretlek.-mondta.-De mostmár elég lesz.-hajolt el tőlem és láttam,hogy az ő szeme is könnybe lábadt.Megpróbáltam a kezemmel letörölni a könnyeimet ami lehetetlennek bizonyult mivel az egész arcom a könnytől úszott.
-Vacsinál találkozunk?-kérdeztem.
-Minden bizonnyal.-válaszolt.
-Jó.-bolintottam és elindultam kifelé a szobából,majd becsuktam magam mögött az ajtót.

(Sziasztok!Aki nem látta volna még annak szólok,hogy elkezdtem egy új storyt Wattpaden.Egy év nélküled a címe.Érdemes figyelni,mert itt is tervezek aktív munkába kezdeni😉❤️)