A bátyám legjobb barátja

Furák vagyunk

-Bejöhetnek.-nyitotta ki az ajtót a nővér.Lola felsegített a földöről és bekísért.
-Szia!-köszöntem halkan az ágyon fekvő Shanenek.Az orra le volt ragasztva és a száján volt egy kis heg.
-Szia kicsim.-köszönt és próbált felűlni,de egyértelműen fájt neki a próbálkozás mivel az arca összerándult.
-Ne!-szóltam rá.-Feküdj vissza!Maradj így!-fogtam meg a kezét.-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Az orrnyergén felszakadt a bőr,a szája felrepedt és fennáll a veszélye annak,hogy a bordája megzúzódott,pár nap és helyrejön,de azért én azt javaslom,hogy nézessék meg a kórházban.-válaszolt a doktor úr Shane helyett.
-Nincs szükség kórházra.-rázta a fejét Shane.
-Dehogy nincs.Most mondták.-bólogattam hevesen.
-Nem megyek kórházba.-jelentette ki.
-Ha kórházba nem is,de mindenképpen menjen haza pihenni és maradjon otthon legalább három napot.-mondta a doki.
-Hát az sem nagyon fog összejönni.-válaszolt rá Shane.
-Mert hogy?-lépett melle a doktor úr.
-Hogy is mondjam-akadt meg egy kicsit-nem éppen olyan a családi helyzetem,hogy nagyon pihenni tudnék otthon.-válaszolt.
-Oh.-tűnődött el az orvos.-nem tud valami olyan helyre menni ahol ezt megtehetné?
-De!-vágtam rá egyből.-Gyere hozzánk.
-Most hülyéskedsz?-döbbent le Shane.
-Nem.Felhívom anyut.
-Kemény 20 perce osztott le nekem pár pofont a bátyád erre magatokhoz akarsz vinni?-kerekedett el a szeme.
-Dakota ez szerintem sem jó ötlet.-szólalt meg Lola.
-Miért?Anyu megengedné,szeret téged.Olivert meg teljes mértékben leszarom és nem érdekel,hogy ez őt mennyire fogja zavarni.Nem vagyok kiváncsi rá.
-Mi lesz ha megint felhúzza magát?-kérdezte Lola.
-Semmi.-rántottam meg a vállamat-felőlem egész nap idegeskedhet,de nem csinálhat semmit mivel anya így is nagyon mérges lesz rá.
-Nem is tudom.-húzta el a száját Shane.
-Felhívom anyut.-nyomtam egy puszit a homlokára és kiindultam a rendelőből.Elővettem a telefonomat és tárcsázni kezdtem anyát.Kicsengett.
-Szia anya!-köszöntem.
-Szia Drágám!Mi újság?-kérdezte.
-Mondanom kell valami,de készülj fel elég hosszú lesz.-mondtam komolyan és elmeséltem neki mindet egészen tegnaptól máig.
-Úristen!-mondta anyu miután befejeztem.
-Hát igen.-sóhajtottam.
-Persze,hogy jöhet hozzánk,hát ne butáskodjatok.Most azonnal indulok értetek.
-Köszi anyu.-mondtam hálásan.
-Olivert meg felhívom.Hogy volt képes ilyet csinálni az én fiam?-mondta szomorúan.
-Sajnálom-húztam el a számát.
-Rólad meg Shaneről,majd beszélünk itthon.Szedjétek össze a holmitokat és menjetek ki az iskola elé.
-Rendben.-mondtam és kinyomtam a hívást.Zsebrevágtam a telefont és bementem a rendelőbe.
-Anyu jön értünk.-mondtam egyszerűen.
-Nem akadt ki?-kérdezte Shane.
-Azon amit Oliver csinált igen,de azon hogy hozzánk jössz egyáltalán nem.
-Köszönöm.-mondta és elmosolyodott.
-Ilyet ne is mondj!-léptem hozza és egy apró puszit nyomtam a szájára ügyelve arra,hogy a sebet ne érintésem,majd elhajoltam.
-Gyere vissza!-kapta el a varomat és hosszasan megcsókolt.
-Nem fáj a szád?-kérdeztem meglepetten.
-De,pont ezért kell gyógypuszi.-vigyorgott.
-Na persze.-mosolyodtam el.-Menjünk.Anya mindjárt itt van értünk.-mondtam és segítettem neki felülni.
-Köszönöm a segítséget!-nyújtott kezet Shane.
-Ugyan,nincs mit!Vigyázzon magára!-rázta meg a kezét a doki.
-Viszont látásra!-mosolyogtam és elindultunk,ki a folyosóra.Shane karját átvetettem a vállamon és úgy indultunk meg,Lola szótlanul ballagott utánunk.
-Hé baba járni azért még tudok.-nézett le rám kedvesen és elemelte a kezét a vállamról és megfogta a kezem.
-Én szeritem elindulok vissza,már így is elkezdődött az óra.-lépett mellénk Lola.
-Rendben.Köszi,hogy lekísértél.Szia!-öleltem meg.
-Nem tesz semmit.Sziasztok!És jobbulást!-nézett Shanere.
-Köszi.-mosolygott Shane.Lola elindult felfelé a lépcsőn mi meg kifelé az ajtón.Szótlanul ácsorogtunk az iskola előtt végül Shane szólalt meg elsőnek.
-Nem számítottam arra,hogy így fog alakulni ez a nap.-ismerte be nevetve.
-Hát én sem.-nevettem fel és fáradtan megráztam a hajamat.-tényleg úgy sajnálom,hogy ezt történt.-sütöttem le a szememet.
-Ez nem a te hibád.-rázta meg a fejét.-Ha tudtam volna,hogy Oliver meg fog ütni akkor sem ütöttem volna vissza.
-Miért nem?
-Mert valahol megértem.A húga vagy.Én meg a haverja,jól ismer és tudja,hogy miket csináltam.-mondta.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem.
-Ő látta,hogy milyen vagyok a lányokkal,hogy hogyan bánok velük.-tűnődött el.-Összejövök velük aztán szakítok.Nem nagyon tudtam volna megmagyarázni,hogy ez most más.Ha lenne egy húgom valószínűleg én is így reagáltam volna.Szóval én nem bántam meg semmit.Egyedül a barátságunkat féltem.-mosolygott rám szomorúan.-De ha esetleg most örökre megutál-akadt meg egy pillanatra-akkor is megért.
-Nem utált meg.-néztem rá.-csak én őt.
-Ne utáld!-kért és megölelt.
-De fogom.Szörnyű volt nézni ahogy elestél.Ezt nem tudom megbocsátani és nem is akarom.Úgy ahogy Libi se fog megbocsátani nekem.Sőt.-húztam el a számát.
-Tessék?-lepődött meg.
-Libi megtudta,hogy együtt vagyunk.
-Mit mondott?-kérdezte.
-Kiakadt.
-Nem ezt kérdeztem.-nézett rám szúrós szemmel.-Mit mondott?
-Az nem fotos,megérdemeltem.-ráztam meg a fejemet.
-Dakota utoljára kérdezem.Mit mondott?
-Csak ribancnak nevezett meg mondott valamit arról,hogy ezt még nem úsztam meg ennyivel.De tényleg mindegy.
-Azt merte mondani rád hogy ribanc?-akadt ki teljesen.
-Nem olyan nagy dolog.-rántottam meg a vállamat.
-Mi a szart képzel magától?-kerekedett el a szeme.
-Shane!Lenyúltam a pasiját.-nevettem el magam.-teljesen megértem,hogy kiakadt.
-Mi aztán furák vagyok.-gondolkodott el.
-Miért?
-Én megértem Oliver te pedig Libit.
-Mert olyanokat bántottunk meg akiket nem akartunk.-néztem rá szomorúan.
-Hát igen,valahogy így történt.-ölelt magához még szorosabban.

(Csao Bellak!Siettem ahogy csak tudtam,mivel úgy láttam,hogy az előző rész eléggé tetszett nektek.Ez most annyira nem lett "hű de érdekes",de azért remélem azért ez is tetszik nektek.Legyne szép estétek💖U.I:valaki esetleg aki olvasta már Leiner Laura "Ég veled" című könyvet eltudná mondani nekem nagyvonalakban,hogy miről szól?Lehetőleg spoiler nélkül.És írjátok le kommentbe,hogy mi a kedvenc könyveltek és miről szól.Nem kell Leiner Laura könyvnek lennie:)❣️❣️❣️)