A bátyám legjobb barátja

Arany ruha

(Előre figyelmeztetek mindenkit,hogy ez kissé pikáns rész vagy mi szóval saját felelősségre olvassátok🤷🏻‍♀️❤️)

Péntek öt óra volt.A suliból már rég hazaértem és idáig csak a nappaliban pihentem.Fáradtan feltápászkodtam a kanapéról és nagy nehezen felvonszoltam magamat az emeletre,hogy neki álljak készülődni.Shane hétre jön,Lola és Adam nyolcra,velük megyünk át Nathanhez.Nem sok kedvem volt ehhez a bulihoz.Pedig amikor meghívott Nathan annyira lelkesedtem érte.Most valahogy nem érzetem úgy,hogy ez jó ötlet.A tegnap történteket végül megbeszéltük Shane-nel és úgy éreztem,hogy csak itthon akarok maradni vele.Egy nyugis este,csak ő és én.

Beléptem a zuhany alá és hagytam,hogy a testemet elárassza a forró víz.Megmostam a testemet és a hajamat is,majd keléptem a tükör elé.Nedves hajamat megszárítottam,majd kivasaltam.Így sokkal hosszabbnak tűnt,mint amilyen hosszú szokott lenni.Előszedtem a sminkkészletemet és nekiálltam az arcom szebbé varázsolásának.A szememre nagy hangsúlyt fektettem,fekete és arany szemfestékkel füstösre csináltam,majd egy tus és egy szempillaspirál segítségével tökéletesnek nyilvánítottam.
Elégedetten bújtam bele a fogasra felakasztott köntösbe,majd a szobámba tipegetem.Az éjjeli szekrényemről felkaptam a telefonomat.Egy nem fogadotthívásom volt Lolátol.A szekrényemhez léptem és közben benyomtam a visszahívását.
-Szia!-köszönt lelkesen a telefonba.
-Na mi a helyzet?-kérdeztem és kutakodni kezdtem a ruháim között.
-Az előbb göndörítettem be a hajamat és most fogok felöltözni.-mesélte.
-Te mit veszel fel?-érdeklődtem hátha egy kis ihletet kapok ahhoz,hogy nekem mit kéne viselnem.
-Azt a babarózsaszín habos aljú miniruhát.-csevegte izgatottan.
-Ú az nagyon jól áll rajtad.-emlékeztem vissza amikor felpróbálta a boltban.
-Nem rossz.-válaszolt szerényen.-És te miben jössz?
-Nem tudom.-húztam el a számát csalódottan.-Arany és fekete szemfestéket használtam,de most jöttem rá,hogy nincs hozzá ruhám.
-De hiszen van egy aranyszínű koktél ruhád.-emlékeztetett.
-A spagettipántosra gondolsz?Az nem túl kivágott?-kérdeztem bizonytalanul és kihúztam az említett ruhadarabot.
-De!És pont ettől jó.Abba nagyon dögös vagy.-győzködött és én elnevettem magamat.-Legyél egy kicsit ribis!Shanenek tetszeni fog.-kuncogott.
-Az biztos.-mosolyodtam el.-Na még meglátom.-dobtam le a ruhát az ágyra és szemezni kezdtem vele.A csudába,ez tényleg tökéletesen menne a sminkemhez,de biztos,hogy kényelmetlenül éreznem magamat benne.-Milyen volt Adaméknél?-jutott eszembe,hogy tegnap találkozott Lola a szüleivel.
-Fantasztikus!Nagyon aranyosak voltak és Adam szerint nagyon megkedveltek.Mondták,hogy bármikor szívesen látnak náluk.-mesélte boldogan.
-Ennek örülök.-mondtam őszintén.-Tudtam,hogy nem lesz semmi baj.
-Igen,tudom igazad volt.-mondta unottan,majd elnevette magát.-Na hagylak készülődni,a ribis ruhát vedd fel!-parancsolt rám.
-Majd még meggondolom anya.Szia!-köszöntem el.
-Szia!-mondta és letettük.A telefonomat a ruha mellé dobtam az ágyra és gondolkodni kezdtem.Alaposan szemügyre vettem a csillogó darabot.Tényleg nagyon szép ruha,de őszintén nem tudom,hogy mit gondoltam amikor megvettem.Én ehhez kevés vagyok.Ezt a ruhát egy olyan lányom tudnám elképzelni,mint Libi vagy Astrid,ők biztosan lélegzetelállítóan festenének benne.De ez az én ruhám és ha nem ezt veszem fel akkor mit?Végül úgy döntöttem,hogy adok neki egy esélyt és felpróbálom.A tükörbe nézegettem magamat,valami még hiányzott.Gyorsan leszaladtam a fekete tűsarkúmért amit még szintén egyszersem hordtam és belebújtam.A lenti tükör előtt álltam és elégedetten mértem végig magamat.Furcsa módon annyira nem is éreztem rossznak.Mondjuk az zavart,hogy elég sokat mutat belőlem,mindegy is úgysem ebben megyek,nem hozzám illik.

Shane

Leszálltam a buszról és a Russel ház felé kezdtem sétálni.Az ingem ujját keztem el tűrögetni,hülyén éreztem magamat benne,de nem akartam volna egy sima pólóba menni.Jól akartam kinézni,legalábbis jobban,mint az a bájgúnár Nathan.Tetszeni akartam Dakotának.Ezen agyaltam amikor beléptem a ház kertjébe és egyenesen az ajtóhoz siettem.Becsöngettem és még mindig az ingem ujjával küzdöttem amikor nyílt az ajtó.Felnéztem és elakadt a lélegzetem.Először fel sem ismertem a velem szemben álló gyönyörűséges.Döbbenten meredtem rá és meg sem tudtam szólalni.
-Ennyire rossz?-kérdezte Dakota és elhúzta a száját.-Nem baj,úgy is átveszem.-nyitotta ki jobban az ajtót,hogy be tudjak menni.
-Nehogy levedd!-szólaltam meg végre és beléptem.-Dakota te álom szép vagy!-mértem végig.Basszus,hogy lehetek ennyire szerencsés?Ez a lány egyszerűen fantasztikus.
-Ugyan.-pirult el és lesütötte a gesztenyebarna szemeit.
-Nálad szebb lányt soha életemben nem láttam.-mondtam teljesen őszintén.-Istenien nézel ki.-mosolyogtam rá.
-Nem túl kivágott?-kérdezte és bizonytalanul babrálni kezdett az ujjaival.
-Nekem nem az.-vigyorodtam el.-És ha valaki úgy mer rád nézni azt leütöm.-mondtam egyszerűen.A lány elnevette magát és közelebb lépett hozzám.Hirtelen kellemes vanília illat csapott meg amitől egy hatalmasat dobbant a szívem.Két kezét a derekamra helyezte és úgy mosolygott fel rám.Nagyon nehezemre esett visszafogni magamat.Itt állt előttem a világ leggyönyörűbb lánya és én legszívesebben azonnal letepertem volna.
-Édes vagy.-mondta kedves hangon.
Álla alá nyúltam és lassan megcsókoltam.Nem sokáig bírtam tartani ezt a visszafogott tempót,mert sajnos férfiből vagyok és ahogy gyönyörű teste hozzám simult teljesen beindultam.Gyorsabban és szenvedélyesebben kezdtem el tépni ajkait,egyik kezemet egyenes hajába vezettem másikat levezettem a derekán és a fenekén kötött ki.Kicsit vártam,hogy vajon mi a reakciója,elmosolyodott és úgy tűnt nincs ellenére a dolog.Kezeivel a nyakamat húzta közelebb magához és teljesen hozzám préselte magát.Másik kezemet is a fenekére csúsztattam,megmarkoltam,majd felkaptam a lányt.Kicsit elhajolt tőlem,csillogó nagy szemeivel döbbenten fürkészte az arcomat,majd újra megcsókolt.A legközelebbi helyiség a konyha volt ezért odamentem be.Az asztalra raktam,majd fölé kerekedtem.Dakota hirtelen az ingem alá nyúlt és kigombolni kezdte a ruhadarabot.Imádtam ahogyan a gombokkal harcolt.Mikor már az utolsót is szétszedte türelmetlenül kapta le rólam.Két kezét végighúzta hasamon és teljesen elpirult.Szemembe nézett és újra a hasamra.
-A francba,hogy lehet valakinek ennyire jó teste?-mérgelődött.
-Kérdezd magadtól.-válaszoltam és megcsókoltam.Hátához nyúltam és megragadtam a ruhája cipzárját és egy mozdulattal lehúztam.
-Levehetem?-hajoltam el tőle.Még véletlenül sem akartam olyat tenni amit ő nem akart volna.
-Még kérdezed?-pattant le az asztalról és levetette magáról a ruháját.Ott állt előttem egy szál fehérneműben és én alig akartam elhinni.

Dakota

Nem tudom,hogy mi ütött belém.Egyszerűen Shane gyönyörű zöld szeme teljesen megbabonázott és már nem tudtam ellenállni neki.Akartam,hogy hozzám érjen és akartam,hogy megcsókoljon.Nem tudtam betelni vele.A ruhából kibújtam és a földön landolt az anyag.Hirtelen Shane övéhez kaptam és elkezdtem szétszedni.
-Hé Dakota!-lökött el magától kissé.-Lehet,hogy rettenetesen meg fogom bánni amiért ezt mondom,sőt biztos,hogy megfogom,de szerintem ezt még nem kéne megtennünk.-nézett rám szomorúan.A visszautasításá meglepett.
-Nem tetszem?-kérdeztem riadtan az első dolgot ami az eszembe jutott.
-Ne légy buta!-lépett közelebb.-Senki mást nem akarok jobban,mint téged.Egyszerűen csak nem akarom,hogy elsiessük a dolgokat és később aztán megbándd.-válaszolni akartam amikor Oliver lépett be a konyhába.
-Most ugye csak szivattok?-kérdezte döbbenten.Gyorsan a földön heverő ruháért kaptam és magamra húztam.
-Istenem ez most komoly?A konyhában?-fintorodott el.Shane láng vörös arcal bújt bele az ingjébe.Kínosan köhintett egyet,majd Oliver felé fordult.Megragadtam Shane kezét és gyorsan kiszaladtunk a konyhából,fel a szobámba.