A bátyám legjobb barátja

Romantikus gondolat

A telefonom éles hangjára keltem.Fáradtan másztam ki Shane karjai közül és kinyomtam az ébresztőt.
-Ez mi volt?-dünnyögte a párnába úgy,hogy a szemét ki sem nyitotta.
-Iskolába kell mennem.-hajoltam vissza és egy puszit nyomtam az arcára.
-Ne menj!-kapta el a karomat és magára húzott.Szorosan megölelt és a hajamba temette az arcát.
-Shane!-kezdtem simogatni a nyakát.-Lola mindjárt jön értem.El fogok késni.-mosolyogtam.Nem reagált rá.-Shane!-szóltam rá kissé erélyesebben,majd elkezdtem le hámozni magamról karjait.-Legyen szép napod.-nyomtam egy csókot az alvó Shane szájára.Kimásztam az ágyból és kivettem a szekrényemből egy fölsőt és egy nadrágot.A fürdőben felöltöztem,megmostam a fogamat és az arcomat,majd egy kicsit rendbeszedt magamat.Hajamat felkötöttem és felöltöztem.Visszamentem a szobámba,felvettem a telefonomat meg a táskámat,majd az ajtó felé keztem el lépkedni.
-Szeretlek!-szólt egy hang mögülem.Mosolyogva hátra fordultam és az éppen ébredező Shanere pillantottam.
-Én is téged.-dobtam egy csókot a kezemmel.
-Ahh!-tettetett fájdalmat Shane és két kezét a szívére tette.-Eltaláltál!-nyöszörgött fájdalmasan.
-Te szegény.-görbítettem le a számat.-Suli után jövök.-köszöntem el és kimentem.Lementem a lépcsőn és a konyhában ülő anyuhoz léptem.
-Sietek,majd haza.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Ha találkoznál a bátyáddal mondd neki-hadarta,de felébeszakitottam.
-Nem fogok vele beszélni anyu.-ráztam meg a fejemet.
-Miért nem adsz neki esélyt és időt?-kérdezte anya.
-Mégis mire?-nevettem értetlenül.-Nagyot csalódtam benne.
-Ő is benned és Shaneben is.
-El fogok késni.-tereltem a témát.-Délután találkozunk.-indultam meg az előszobába és elkezdtem felvenni a cipőmet.Kinyitottam a bejárati ajtót és ott állt a ház előtt Lola kocsija.Mosolyogva lépkedtem felé,majd beültem mellé.
-Szia!-öleltem meg mosolyogva.
-Na mi a helyzet?-kérdezte és elindultunk.
-Oliver nem jött ma haza.Shane viszont itt aludt.
-Nem jött haza?-lepődött meg.
-Judynál aludt.De nem is érdekel.Shane jobban van,anyu is elfogadta ezt a dolgot és nekem is kifejezetten jó kedvem van.Nem hagyom,hogy Oli elrontsa.
-Kicsit sem érzed úgy hogy Olinak igaza van?-kérdezte szemrehányóan.
-Nem!-vágtam rá egyből.-Már hogy lenne?Bántotta Shanet!
-Jó igen tudom,az durva volt és óriási hülyeség a részéről,de azt meg tudom érteni,hogy felhúzta magát.-rántotta meg a vállat.
-Ez hihetetlen.-ráztam a fejemet értetlen.-Egyedül csak én vagyok normális?Miért védi mindenki Olivert?Még Shane is azt mondta,hogy jogos volt.-nevettem el magamat keserűen.
-Azért,mert ezt érted csinálta.
-Jó Lola szerintem hagyjuk ezt a témát,mert kezdek ideges lenne pedig idáig tök jól voltam.-fordítottam a fejemet az ablaknak.
-Ahogy gondolod.-hangzott a válasza.
-Mi újság veled és Adammel?-fordultam felé.
-Minden szuper.Képzeld,holnap bemutat a szüleinek.-mondta izgatottan.
-Wow!Ennyire komoly a dolog?-vigyorogtam.
-Azt hiszem igen.-pirult el.
-Örülök neki.-mosolyogotam.-Figyelj!-töprengtem.
-Igen?
-Tudom,hogy ez a dolog velem és Shanenel még elég új,de valamikor,majd elmehetnénk dupla randira.-javasoltam.
-Jó!-kiáltott fel izgatottan.-Úristen,de jó lesz!-ujjongott.Elnevettem magamat.Lola felhangosította a rádiót,mert a kedvenc számát kezdték el játszani.
- I know i can treat you better than he can!-énekelte.
-And any girl like you deserves a gentleman.-folytattam.Mosolyogva figyeltem ahogy a legjobb barátnőm teljesen átváltozik Shawn mendes hangjára.Imádta őt.Én is eléggé kedveltem a számait és az különösen jó érzetet keltett bennem,hogy egy városból származunk.Egy ember nem volt Kanadában aki nem szerette volna őt.Egész Toronto büszke volt rá.Még én is pedig nem is ismerem,sosem találkoztam vele.
-Egyszer ha hazajön-kezdett hangosan tervezgetni-el kell mennünk a koncertjére.-mondta komolyan.
-Jó.-egyeztem bele.

A sulinál leparkoltunk és elindultunk befelé az épületbe.Elég sokan megbámultak amitől elkezdtem kellemetlenül érezni magamat.A folyosón amikor mentünk,elhaladt mellettünk egy lány és esküdni mernek,hogy azt suttogta "ribanc".Lola azt mondta,hogy ő nem hallott semmit így inkább hagytam is.
-Sziasztok!-köszöntem a többieknek amikor beléptünk a teremben.Felix felpillantottam és oda sietett hozzám.
-Tegnap jó pár pofont kapott a barátod.-mondta csodálkozva.
-Tényleg?-kérdeztem vissza.-Fura,észre sem vettem.-nevettem el magam.
-Kajak?Pedig azt hittem ott voltál.-döbbent le.Kérdőn összehuztam a szemöldököm.
-Igen,ott voltam.-néztem rá furán.
-Akkor,hogy-hogy nem vetted részre?-kérdezte.
-Oké Felix,majd még beszélünk.-ráztam a fejem értetlenül és leültem a helyemre.Hihetetlen ez a srác.Körbe pillantottam és boldogan vettem tudomásul,hogy az osztályban semmi nem változott.Mármint nem kaptam megvető pillantásokat meg semmi.Az ajtó nyílt és Nathan lépett be.Körbe nézett és a tekintete megállapodott rajtam.A többiek is lassan elhalkultak és kérdőn nézték Nathant.
-Beszélhetnénk?-kérdezte felém nézve.Körbe néztem,mintha azt vártam volna,hogy valaki másnak szólt.-Igen veled.-mondta.Bólintottam és elindultam felé és ki az ajtón.
-Igen?-kérdeztem amikor kiértünk a folyosóra.
-Hogy vagy?-kérdezte és lazán a mellettünk levő szekrényeknek vetette a hátat.Meglepődtem a kérdés hallatán.
-Megvagyok.-válaszoltam egyszerűen.
-Jó.-bólintott.
-Mit szeretnél?-kérdeztem,mert eléggé megakadt a beszélgetés.
-Tudtam,hogy Shane miatt pattintottál le.-mondta lazán.-Nem vagyok mérges emiatt meg semmi,csak annyit akartam mondani,hogy szerintem jól tettétek amit tettétek.Annyira egyikőtöket sem ismerem,de láttam ahogy egymásra neztetek a parton,hogy van köztetek valami.Én is bírlak,de az semmi ahhoz képest amennyire ő szeret téged és bár az iskola nagy részét ledöbbentettétek,nekem nem okoztatok nagy meglepetést.-akkor nem igazán értettem,hogy miért mondja ezt el nekem.
-Köszönöm.-mondtam furcsán.
-Én csak a véleményemet mondtam el.Tudod valamilyen szinten felnézek rád.
-Mégis miért?-lepődtem meg.
-Nemet mondtál,mert volt valaki akit szerettél pedig nem voltál benne biztos,hogy ő ezt viszonozza.-rántotta meg a vállat.
-Mondjuk ez nem pontosan így történt.-húztam el a számát.
-Akkor hogy?-kérdezte.
-Aznap amikor a partra mentünk,úgy éreztem,hogy jó ötlet,mert erre vágytam.Meg persze arra,hogy észrevegyél.
-Mi?-szakított félbe meglepetten.
-Kábé két héttel ezelőtt eléggé odavoltam érted.De amikor megismertelek,félre ne érts igazán jó srác vagy,de szerintem Shanet keresetem benned és nem igazán találtam.Tudom,hogy hülyén alakultak a dolgok az étteremben,de amikor a parton megcsókoltál én végképp kiakadtam.-mondtam és közben hevesen magyaráztam a karjaimmal is.
-Miért?Idáig még senki nem mondta,hogy rosszul csókolok.-mondta sértetten.
-Nem mondtam,hogy rossz volt,de nekem az volt az első.-mondtam halkan.
-Mi van?Én adtam a te...-motyogta döbbenten és kihúzta magát így már nem a szekrénynek támaszkodott.
-Igen.Az első csókomat.-nevettem el magamat látván az ő reakcióját.
-Wow-kerekedett el a szeme-És jó volt?Mármint azt leszámítva,hogy Shanetől szeretted volna.-dörzsölte meg a nyakát kellemetlenül.
-Akkor még azt sem tudtam,hogy mi van Shannel és velem szóval,igen az volt.Csak hát meglepett.-magyaráztam.
-Értem.-mondta.A csengő megszólalt.Kezdődött az első óra.
-Igazából még örülök is neki,hogy tőled kaptam.Remek fiú vagy.-mosolyogtam rá búcsúzás képpen.Őszintén mondtam.Tényleg az volt.Nem ismert annyira mégis törődött velem,mint egy barát.
-Hát örülök,hogy én adhattam.-nevette el magát kínosan.-Később,majd még összefutunk oké?-kérdezte.
-Rendben.-mondtam és elindultam vissza a teremben.Az órán kaptam egy sms-t Shanetől.

Feladó:Shane
Üzenet:Mikor végzel?

Címzett:Shane
Üzenet:Kettőkor.Miért?

Feladó:Shane
Üzenet:Hiányzol

Mosolyogva írtam neki,hogy te is nekem,majd a táskámba dobtam a telefonomat.Ebédszünetben elmentünk Lolával és Adammal a büfébe.Éppen beleharaptam a szendvicsembe amikor Oliver toppant be az étkezőbe.Rámpillantott,majd levette rólam a szemét és kiviharzott a helyiségből.
Elszomorodtam.Rosszul esett,hogy így bánt velem bár én sem nagyon akartam volna vele beszélni.A nap többi részében el sem hagytam a termet.Féltem,hogy újra találkoznék vele vagy Libivel.Az utolsó óráról éppen kifelé tartottam Lolával és Adammal amikor Nathan odalépett hozzánk.
-Szevasz!-fogott kezet Adammal.
-Mizu?-kérdezte Adam.Nathan beállt mellém és így négyen indultunk meg kifelé a suliból.
-Semmi különös.Zúzok haza.-magyarázta.
-Péntek akkor lesz buli?-kérdezte Adam és kiléptünk az iskola elé.
-Naná!-valamit Nathan.
-Szuper!Majd ott találkozunk.-köszönt el Adam Nathantől.
-Biztos ne vigyelek haza?-kérdezte tőlem Lola.
-Nem kell köszönöm,menj nyugodtan Adammal.Majd buszozom.-öleltem meg.Lola és Adam elmentek.Nathan felé fordultam.
-Bulit rendezel?-érdeklődtem.
-Aha.Anyámék lelépnek hétvégén.-dicsekedett vigyorogva.-Gyere te is!-mondta.
-Nem is tudom.-húztam el a számát.Nem voltam még házibuliban.
-Naaa!-lökött meg kissé-Király lesz,ígérem!Hozd magaddal Shanet is!-javasoltam.
-Majd még meglátjuk.-mosolyodtam el.-Na én is indulok,mert lekésem a buszt.
-Haza doblak.-mondta.
-Köszönöm,de jó nekem a busz is.Ne fáradj.-mondtam udvariasan és arrébb léptem.
-Nem fáradtság.Szívesen teszem.-folytatta.
-Azt mondta,hogy nem.-hallottam meg Shane hangját mögülem.Megfordultam és a mérgesen félnek haladó Shanenel találtam szemben magamat.
-Hát te?-kérdeztem döbbenten.
-Gondoltam eljövök érted.Ott állok az út túlsó oldalán csak gondolom annyira jól elbeszélgettél,hogy észre sem vetted.-mérte végig mérgesen Nathant.
-Ez igazán kedves.-mondtam kínosan.-Képzeld Nathan bulit tart pénteken.Minket is meghívott.-motyogtam boldogan.
-Aha.-reagálta le ennyivel a dolgot a kedves barátom.
-Oké.Én megyek.Holnap találkozunk Dí!-fordult felém Nathan.-és a bulin is várlak titeket.
-Köszönjük.-mosolyogtam kedvesen.-Szia Nathan!-köszöntem el.Nathan intett egyet és elindult.Amikor már olyan távolságban volt,hogy nem hallott minket Shane felé fordultam.
-Ez mi volt?-tettem keresztbe a kezemet.-Mi bajod van?
-Nekem?-nevetett.-Anyud kölcsönadta a kocsit,mert szerettem volna eljönni érted,hátha örülsz neki erre azt kell néznem,hogy az exeddel enyelegsz és haza akar vinni!-mondt sértetten.
-Shane ő nem az exem!-dörzsöltem fáradtan a halántékomat.-és csak fel ajánlotta,hogy hazavisz amire azt mondtam,hogy nem kell.Akkor mi a probléma?-tártam szét a karomat.
-Az,hogy nyomul rád!-emelte meg a hangját.
-Nem nyomul!-váltottam én is hangerőt.
-Olyan naív vagy.-rázta meg a fejét.-a fiúk nem visznek haza lányokat,csak úgy.
-Attól még,mert te mindet valamiért csinálsz-utaltam itt a szexre-más fiú lehet szimplán kedves is.
-Köszi.-nézett rám rezzenéstelen arcal.
-Nézd-léptem mellé és meg fogtam a kezét.-tegyük fel,hogy nyomul,ami nem igaz,akkor is mit számít?Kit érdekel ha nyomul?
-Engem!-bólogatott hevesen.
-De engem nem.Érted?Hidegen hagy.-rántottam meg a vállamat.-Szeretlek Shane.-néztem mélyen a szemébe.-Nathannal miattad nem lett semmi..Azért,mert nekem te kellesz és nem ő.Ennyi elég neked?-kérdeztem.
-Persze,hogy elég.-nyúlt az állam alá és hirtelen megcsókolt.Egy pillanatra ledöbbentem,de aztán egyből visszacsókoltam.
-Gyere!Elviszlek ebédelni.-fogta meg a kezemet és elindultunk az út másik felére.
-Ez aranyos.-mosolyogtam.
-Tudom.-rántotta meg a vállat.-Arra gondoltam,ha mát így együtt vagyunk meg ilyennek,akkor néha randizni is kené.-mondta lazán.
-Milyne romantikus gondolat.-nevettem és egy puszit nyomtam az arcára.