A bátyám legjobb barátja

Hű

(Sziasztok!Először is szeretném megköszönni,hogy már ennyien megtekintettétek az én kis "történetemet".Óriásiak vagytok❤️
És másodszor pedig sajnálom,hogy csak most hozok részt.Éppen nyaralunk,de azért mindenképpen próbálom,majd hozni az epizódokat.Addig is élvezzétek a következő részt😊UI:igen,a képen az spagetti)

A szobámban az ágyamon hanyadt feküdtem és csak egy dolgra tudtam gondolni.Mégpedig Shanere.Olyan kellemes illata volt.Mint az eső.A kellemes felé.Hogy a fenébe lehet valakinek ilyen jó eső illata?Ő egyáltalán tud arról,hogy eső illata van?
Dakota elég!Milyen hülyeségeken gondolkozol?Eső illat?Te teljesen hülye vagy?Meg Shane illata?Egyáltalán miért gondolsz Shane-re?Téged ő nem érdekel!

Hogy tényleges meggyőzzem magamat arról,miszerint engem teljesen hidegen hagy Shane,idegesen megráztam a fejemet,felültem az ágyamon és a laptopomért nyúltam.Felhajtottam a készülék tetejét és rámentem a Facebookra.Bepötyögtem Nathan nevét és megnyitottam az adatlapját,majd egy képére kattintottam.Amint az arca felvillant a kijelzőn elfelejtettem Shanet.Csak is Nathanra koncentráltam.A fiúra akibe már két éve vagyok szerelmes.A fiúra akit a mai napig nem mertem megszólítani.Ő Nathan.A fiú akinek gyönyörű szőke haja mindig gondosan van hátrasimítva és ha véletlenül elszökne egy-egy tincs a többitől,ő a világ legszexibb mozdulatával kotorja vissza a helyére.A fiú akinek ha a tengerkék szemébe nézek a szívem hatalmasat dobban.Számomra ő a tökéletes.Legalábbis akkor még úgy gondoltam...

Amikor úgy ítéltem,hogy eleget legeltettem a szememet Nathan csodás képen,lehajtottam a laptopomat és felállva az ágyamról,a szekrényemhez léptem valami otthonosabb ruhadarabért,mert már kezdett zavarni,hogy szoknyában vagyok.Kikaptam a szekrényemből egy fekete rövidszárú melegitőnadrágot és átvettem.A gyomrom korgása jelezte,hogy enni kéne valamit ezért elindultam lefelé a konyhába.Amikor a helyiségbe beléptem Shane csupasz hátával találtam szemben magamat.
-Ömm Shane...-kezdtem csodálkozó hangon.Shane felém fordult és zavartan magyarázni kezdett.
-Én...én csak gondoltam csinálok valami kaját.-mondta.
-Póló nélkül?-kérdeztem és felhúztam jobb szemöldököm.
-Nem dehogy!Paradicsomszószos lett a felsőm.-nézett az említett ruhadarabra amit a kezében szorongatott így eltakarva a hasát.
-Oh-értettem meg.-és gondolom azt próbáltad kimosni?-találgattam,mert a pólóból amit fogdosott csöpögött a víz.
-Talált.-mondta.
-Add ide!-utasítottam mire ő meglepetten nézet rám-berakom a mosógépbe.-tettem hozzá.
-Okés.-mondta és átadta a ruhadarabot így mostmár semmi sem takarta el kidolgozott hasizmait.Amikor megláttam akaratlanul egy nagyot nyeltem.Valószínüleg ez Shane-nek is feltűnt mivel egy hatalmas vigyor terült szét az arcán.Zavartan elkaptam a fejem és elindultam a mosókonyha felé.A hátam mögül hallottam Shane lépteti.Bedobtam Shane pólóját a gépbe és elindítottam a mosást.A kijárat fele pillantottam ahol Shane az ajtónak dőlt és karbatett kézzel nézte végig a műveletet.Óvatosan végigmértem.
-Hozok Oliver szobájából egy pólót.-mondtam és indultam volna kifelé de Shane meg mindig az ajtónak volt dölve így utamat állta.Kérdőn felnéztem szemeibe.
-Kösz.-mondta egyszerűen és arrébb lépett.Én válasz nélkül indultam meg a bátyám szobájából.Egy fiókból kikaptam egy sima fekete rövid ujjú pólót.Már szaladtam is le vele.Mikor elléptem az utolsó lépcsőfoktól is,Shane fele dobtam a ruhaanyagot.
-Tessék.-mondtam és Shane elkapta.Lassan felemelte a kezét és elkezdett belebújni.Izmai megfeszültek és a fölső szépen lassan elkezdte eltakarni testét.Amikor már teljesen rajta volt hirtelen a konyhába léptem.
-Mit kezdtél el főzni?-érdeklődtem.
-Hát eredetileg spagettinek indult,de aztán megragadt a paradicsomszósz szinten.-ismerte be csalódottan.
-Hát talán még ki tudjuk javítani.-mondtam reménykedve és egy fakanállal belekóstoltam a tűzhelyen forgyogó piros pacába.
-Tudjuk?Segítesz?-kérdezte elkerekedett szemmel.-Nincs jobb dolgod?-kérdezte szórakozottan.
-Dehogy nincs.-vágtam rá egyből.-De anyu nem örülne ha arra jönne haza,hogy az egész konyha romokban van.-magyaráztam el neki a helyzetet.
-Jogos.Mi kell még bele?-kérdezte és a vállam fölött áthajolva,azzal a fakanállal amivel az előbb ettem,ő is kóstolt egyet.Arca elfintorodott mikor megérezte az ízét.
-Hát mi nem.-kuncogtam még mindig az eltorzult arcát figyelve.-kell oregánó,bazsalikom,só,bors-kezdtem sorolni a hozzávalókat és lassan kipakoltam mindet a pultra.
-Vágnál egy kis vöröshagymát?-kérdeztem miközben megszórtam a szószt sóval.
-Persze.-mondta és leült az asztalra és elkezdte vágni a hagymát.Én folyamatosan figyeltem a szószt és kavargattam.
-Áá.Ez csíp!-mondta és a szemét törölgette meri én elmosolyodtam.
-Hat igen.A hagyma csíp.Nem véletlenül akartam hogy te vágd fel.-kuncogtam.
-Oh tényleg?Ez a csesszünk ki Shannel hadművelet?-kérdezte vörös és könnyes szemekkel.-Na figyelj csak!-mondta és felkapott egy fel hagymát amivel elindult felém.
-Na ne már!-mondtam nevetve.-ugye azt nem akarod...-kezdtem de Shane nem válaszolt csak közelebb jött amitől én egy kissé bepánikoltam.-Shane!Ide ne hozd!Hallod?-sikoltoztam.Shane elkapta a csuklómat és magához rántott.Ismét megcsapott az az illat.A nyári eső illat.Mélyén a szemembe nézett és már egyikünk sem nevezett.Az arcomat fürkészte.Semmi érzelmet nem tudtam leolvasni az arcától és ez átkozottul zavart.Kulcs zörgést hallottam a bejárati ajtó fele és Shaneel szinte tökéletesen egyszerre kaptuk oda a fejünket.
-Megjöttünk!-hallottam meg a bátyám hangját.Shane azonnal elengedte a csuklómat és ellépett tőlem.
-Hát ti?-lépett be Oliver a konyhában barátnőjével a nyomában.
-Csak főzünk.-mondtam egyszerűen.-Szia Judy!-intettem a lánynak és próbáltam egy kedves mosolyt varázsolni az arcomra.
-Hali!-köszönt vissza lelkes mosollyal az arcán.
-Szóval főztök.-ismételte meg Oliver és felváltva rám,majd Shanere nézett.
-Ja.-mondta vállat vonva Shane,majd vissza ült az asztalhoz és folytatta a hagyma vágást.-Ti is kajáltok?-kérdezte rájuk sem nézve és csak aprította tovább a hagymát.
-Nem kösz.Ebédből jövünk.-mondta furcsa arckifejezéssel.-Amúgy miért nem rendeltetek kaját?Dí te nem is tudsz főzni.Tuti elbaszol valamit.-förmedt rám.
-Cseszd meg Oli!-sziszegtem neki szúrós tekintettel.
-Na Oli baba ne beszélj ilyen csúnyán!-szólt a bátyámra Judy.
-Okés,bocsi.-fordult a barátnőjéhez aki elégedetten vette tudomásul hogy sikerült megfegyelmezni a bátyámat.
-Amúgy szerintem romantikus,hogy így főznek.Olyan édes.-olvadozott Judy én meg egy olyan "ezt te se gondoltad komolyan" pillantással ajándékoztam meg a lányt.
-Romantikus?-akadt ki egyből Oli.-Köztük nincs semmi romantika.Fúj már!-szörnyűlködött el Oli mire én Shanere néztem és ő is felém fordult.Halványan elmosolyodtam tekintetétől.
-Miért nézték így egymásra?-kérdezte értetlenül a bátyám.
-Hogy?-fordultam felé.
-Hát úgy.Onyan blee nézés.-fintorodott el.
-Haver nyugi már!-állt fel a székről Shane és nyugtatás képpen megveregette Oliver vállat.-Nincs semmi romantika.Csak gondoltam főzök valami ebédet,mert már unom a műkaját és Csipesz besegít.Ennyi.-magyarázta el a történteket,mire a bátyám megkönnyebbülten vett egy mély levegőt.
-Oh és Judy-kezdte Shane a lány felé fordulva.-megkérhetlek valamire?
-Persze!-mosolygott a lány kedvesen.
-Légy oly kedves és ne traktáld a barátomat,olyan dolgokkal mint például,hogy én romantikázok az ő húgával,mert tiszta paranoiás lesz a gyerek.-fejezte be a mondatot.Igaza volt Shanenek de ezt akkor is elég bunkón mondta.Hát ő se nagyon szívleli a kapcsolatukat.
-Oh-szomorodott el a lány.-rendben.
-Nagyszerű.-mondta Shane,majd rákacsintott Judyra és ismét visszaült az asztalhoz.
-Mégis hogy képzeled ezt?-akadt ki a bátyám Shanere nézve.
-Mégis mit?-kérdezte értetlenül vissza.
-Haza jövök és azt látom,hogy a húgomnak csapod a szelet aztán a leoltod a barátnőmet aki csak jót akart és a végén rá is hajtasz?-kiabálta és úgy nézett,mint aki  vérszemet kapott.Én teljesen lefagytam.Életemben nem hallottam így beszélni a bátyámat,főleg nem a haverjaival és azok között is pont Shannel.
-Mi van?-mondta Shane és úgy tett mintha nem hallotta volna tisztán az előbb elhangzottakat.
-Ennyire féltékeny vagy?-kérdezte Oliver.
-Mégis mire?-nevezett fel Shane.
-Hogy nekem lett egy komoly kapcsolatom.A szemem előtt ráhajtasz a csajomra?
-Ki hajt rá kire?-állt fel az asztaltól Shane.-Ember te észnél vagy?Szerinted én el akarom szedni a csajod?Pont én?
-A vak is látja,hogy bejön neked!-üvöltötte Oliver.Egy pillanatra láttam ahogy Judy ezen elmosolyodik.Hogy lehet ezen mosolyogni?A pasija mindjárt neki ugrik a legjobb haverjának ez meg mosolyog.
-Honnan veszed ezt a faszságot?A kacsintásból?Én csak vicceltem.-hadarta Shane.
-Képzelem.Szállj le róla!-monta a szemét forgatva Oliver.Shane fáradtan felröhögött.
-Na jó ezt én nem hallgatom.-mondta és elkapta a pultról a telefonját,még egy utolsót rám nézett és elindult kifelé.-dobj egy sms-t ha újra normális vagy!-kiáltott vissza Olivernek.
-Mi?Ez most komoly?-kérdeztem halkan.
-Jó utat!-válaszolt Oliver és már csak az ajtó csapódását lehetett hallani.Ezek egyik pillanatról a másikra összevesztek.Mint a lányok esküszöm.Pár pillanatig egyikünk sem szólalt meg,majd én hirtelen megtörtem a csendet.
-Te egy seggfej vagy!-mondtam ki az első dolgot ami az eszembe jutott.
-Mi?Miért én?Hiszen igazam van!-védte magát a bátyám.
-Igazad?Hiszen hülyeségekért ráförmedtél!
-Ugyan már.Rád hajt aztán meg a csajomra.Anyánkat esetleg nem akarta volna megvárni?
-A csajodra mi?-néztem Judyra.-Oli.Ő a legjobb haverod.Nem is emlékszem már mióta.Pont ő szórakozna Judyval?Oli ő csak viccelt.-mondtam és úgy tűnt,hogy a bátyám elgondolkozott a hallottakon.-nincs is olyan emlékem amikor ti össze voltatok veszve.
-Na most már lesz egy.-vágta rá azonnal.
-Fordulj fel!-mondtam és elindultam az előszobába.
-Most meg hova mész?-kérdezte értetlenül Oli és én válaszra sem méltatva,gyorsan belebujtam egy papucsba és kirohantam az utcára.Ott egy pillanatig megálltam,majd egyenesen a buszmegálló felé kezdtem rohanni.Nem volt valami könnyű papucsban,de attól féltem hogyha most neki fogok állni cipőt venni akkor nem érem el őt.
Már vagy két perce spinteltem (amennyire egy papucsban lehet sprintelni) amikor megláttam a buszmegállót és boldogan vettem tudomásul,hogy a jármű még nem ért oda így lassítottam a tempómon.Amint gyalogolni kezdtem hallottam valami zörgést a hátam mögül és mire oda kaptam a fejem,már a busz el is siklott mellettem.
-Ne.-suttogtam magam elé és újra futásnak eredtem.-Shane!-kiáltottam amikor láttam,hogy beáll a sorba a többi felszállni készülő utas közé.Nem hallott meg.
-Shane!-kiáltottam újra mire furcsán körbenézett és a szeme begállapodott rajtam.Kezéből tölcsért formázott,majd a szájához emelte.
-Mit hagytam ott?-kiáltott vissza.Az utolsó pár méter után megálltam előtte és előre hajolva,a térdemen támaszkodva,levegő után kapkodtam.
-Sem...semmit.-mondtam nagyokat lélegezve.Shane értetlenül megrázta a fejét.
-Akkor?-kérdezte vissza.
-Jönnek?-kérdezte a sofőr mert már csak Shanere várt.
-Csak én.De kérem adjon egy percet!-válaszolt Shane a fejét hátra fordítva,majd újra felém nézett.-Igen?
-Én csak-kezdtem zavartam,majd rájöttem,hogy nem is tudom,hogy mit mondjak.-Én csak-kezdtem neki újra,de újra megakadtam.
-Dakota rám várnak.-mondta és hátrébb lépett egyet.
-Várj már!-szóltam rá mire a polójánál fogva (pontosabban a bátyám pólójánál fogva) vissz rántottam.Mire ő értetlenül felnevetett.Elengetem a fölsőjét.
-Szóval arra gondoltam,hogy attól még,mert a bátyám egy gyökér neked nem kell elmenned.-és amint ez a mondat elhagyta a számát tudtam,hogy ez így elég hülyén hangzott.
-Dakota nekem ő a legjobb haverom.Ha ő megutál akkor miért maradnék?-kérdezte és hirtelen erre nem nagyon tudtam mit válaszolni.
-Hát-kezdtem bizonytalanul.-a pólód még nálunk van.És a spagetti is mindjárt kész.-mondtam a végén elmosolyodva.
-Igaz.-válaszolt biccentve.
-Fiatalember!Jön vagy marad?-kérdezte a sofőr.
-Hát-gondolkodott el Shane és mélyén a szemembe nézett.
-Kérlek.-suttogtam alig hallhatóan mire Shane elmosolyodott.
-Úgy tűnik maradok!-kiáltott a buszvezetőnek aki mérgesen megrázta a fejét,becsukta az ajtókat és kikanyarodott az útra.
-Hát kissé mérgesnek tűnt.-utaltam a buszvezetőre és elhúztam a számát.
-Jaja.Majd kiheveri.-rántotta meg a vállat a fiú.-Akkor megyünk?
-Oh.Igen,persze!-mondtam és elindultam.Pár pillanatig beállt a kínos csönd.
-Te csipesz-szólalt meg végül Shane.
-Hm?
-Miért jöttél utánam?-kérdezte én meg teljesen lefagytam pedig azért erre a kérdésre illett volna számítanom.
-Hát a pólód még a mosásban van...
-Nem veszem be,hogy egy hülye póló miatt vissza rángatsz.-monda és megállt,hogy rendesen tudjunk beszélni.
-Olival ezer éve barátok vagytok.Előbb vagy utóbb úgyis ki fogtok békülni és teljesen felesleges ez a cirkusz.És-magyaráztam de úgy éreztem itt abba kell hagynom,mert ha nem akkor megfogom bántani.
-És?-ismételte meg amit mondtam.
-Ennyi.-mondtam és indultam volna meg de Shane nem hagyta annyiban.
-Nem nem.Az előbb azt mondtad,hogy és.Szóval folytasd!
-Shane...
-Mondjad!-kért ingerülten.
-Jó jó.Tudom,hogy otthon sem a legfényesebbek a dolgok...
-Úristen!-mondta Shane és fáradtan megdörzsölte a szemét.-Dakota engem nem kell sajnálni!-akadt ki.
-Nem úgy értettem csak...
-De pontosan úgy értetted!
-Végig mondhatom?!-kiáltottam rá ott az utca közepén.
-Aha.-mondta meglepetten.
-Na-mondtam egy fokkal már halkabban.-szóval tudom,hogy anyukádnak nem könnyű,és hogy neked sem.Elég régóta ismerlek ahhoz,hogy azt mondhassam,kedvellek.És valamilyen szinten fontos vagy a számomra.Szeretném ha boldog lennél.-mondtam.Szinte át sem gondoltam,hogy miről beszélk csak folytak a szavak ki a számból.
-Hű.-mondta ki meglepetten.
-Hű?-kérdeztem vissza nevetve.
-Köszönöm.Hogy így gondolod.Sokat jelent.Tényleg.Csak tudod nem szeretem ha szóba jön a családom,mert akkor mindenki autómatikusan sajnálni kezd.
-Értem én.Csak valahogy tudatni akartam veled,hogy rám és Olira mindig számíthatsz.
-Köszönöm.-mondta halkan.Ahogy ott álltam és a szemébe néztem úgy éreztem,hogy meg kell ölelnem.És így is tettem.Hirtelen lábujjhegyere álltam és a nyakába vetettem magam ismét.Shane nem hibázta el.Azonnal elkapta a csípőmet és magához szorított.
-Hű.-suttogtam a nyakába.
-Hű?-kérdezte nevetve.
-Mitha számítottál volna erre.
-Kicsit számítottam is.