A bátyám legjobb barátja

Darabokban

Előkaptam a telefont a zsebemből és Lolát kezdtem el hívni.
-Vedd már fel!-sziszegtem halkan.
-Igen?-szólt bele Lola.
-Merre vagy?-kérdeztem ingerülten.
-A teremben.Miért?-válaszolt.
-Adam tudja.Tudja és szerintem éppen a terem felé tart.A francba Lola miért nem mondtad még el neki?-hadartam és Adam után indultam.
-Mi van?Honnan tudja?Basszus!-halottam meg Lola kétségbeesett hangját.
-Most mit fogsz csinálni?-kérdeztem lihegve miközben a lépcsőn siettem.Választ nem hallottam csak motoszkáló hangokat és ajtó csukódást.-Lola?
-A lánymosdóban vagyok.-beszélt halkan.Felértem az emeletre és a terem előtt ácsorgó Adamat figyletem aki hirtelen felém fordult.
-Merre van?-kérdezte idegesen.
-Adam én-sóhajtottam.
-Nehogy azt mondd,hogy sajnálod,mert azzal rohadtul nem megyek semmire.Hol van Lola?-kérdezte újra és felém kezdett lépkedni.
-Beszélned kell vele!Most.-szóltam a telefonba.
-Hol a francba van?-csapta meg Adam a mellette levő szekrényt,de a tempóján továbbra sem lassított.
-Itt vagyok.-szólalt meg mögülem Lola és kilépett a folyosóra.Adam megtorpant és könyörgően fordult Lolához.
-Kérlek,mondd,hogy nem igaz.-szólt halkan.Lola nem válaszolt csak lehajtotta a fejét.-Lola ne csináld ezt velem.- sóhajtott.-Mondd már,hogy mi a szar van!-kiáltott egy nagyot és lassan a fenti folyosó is kezdett megtelni érdeklődő diákokkal.
-Elcsesztem.-pillantott fel Lola.-Nem ezt érdemled.
-Mi történt?-kérdezte Adam.Lola szomorúan lesütötte a szemét.-Mit csináltál?-emelte meg a hangját a fiú.
-Ne akard hallani.-suttogta halkan Lola és legördült egy könycsepp az arcán.
-Még te kezdesz el sírni?-kiabált Adam és Lola felé kezdett el lépkedni.
-Mi folyik itt már megint?-tört át a tömegen egy tanár.
-Nekem kéne sírnom érted?Egyedül nekem van jogom hozzá!-kiabált Lolával Adam.
-Fiatal úr!-indult meg feléjük a tanárnő és csak reménykedni tudtam benne,hogy hamarosan a tömeget szétoszlatja és ezt megtudják beszélni nyugodt körülmények között.Lola zokogni kezdett.Adam hirtelen a magasba emelte a kezét,egy pillanatra a vér is megfagyott bennem.Figyeltem ahogy Adam keze gyorsan és hirtelen Lola arca előtt csapódik egy újabb szekrénybe.
-Na ebből elég!-üvöltött hangosan a tanár és elkapta Adam karját.-Takarodjon az igazgatóiba!-ráncigálta el magával a folyosórol a fiút.Adam senkire nem nézett.Üveges tekintettel hagyta el a folyosót.Oda léptem a síró lányhoz.
-Semmi baj.Semmi baj.-öleltem meg szorosan.
-Lola!-lepett hozzánk Oliver.-Tudom,hogy nem akarsz velem beszelni,és tudom,hogy idő kell,de szeretném,hogy tudd,én itt vagyok.Adok időt.Amennyit csak szeretnél.De ha bármi baj van,akár Adammal vagy ha esetleg Judy odamenne hozzád,csak szólj és megyek.Ne okold magad a történtekért.Nagyon sajnalom,hogy ilyen helyzetbe keveredtel miattam.-fejezte be Oli,majd ellépett mellőlünk és Shanenel együtt lement a lépcsőn.
-Szerinted Judy ide jön,majd hozzám?-kérdezte rémültem.
-Kétlem.-válaszoltam magabiztosan,de ebben egyáltalan nem voltam biztos.-Én is bocsánatot szeretnék kérni.Nem akartam rádtukmálni Olivert.Egyedül a te dolgod eldönteni,hogy mit szeretnél.
-Jajj Dí!-ölelt meg szorosan.-Nagyon halás vagyok amiért ilyen barátnőm van.

Már rég elkezdődött az első óra amikor Adam lépett a terembe.Lehajtott fejjel sétált végig a padok között,majd bevetette magát a helyére.Hátra fordultam Lolához aki csak megrázta a fejét.Visszafordultam magam elé és a figyelmemet az órának szenteltem.Szünetben Adam kiment és csengetésig vissza sem jött.Ez ment egész nap.Került minket amit nem is csodáltam.Lola is csendes volt.Ha nem ismerném azt gondolnám,depressziós.De ez nem lehet,hisz ő az egyik legvidámabb ember akit ismerek.Tudtam,hogy azon kívül,hogy mellette állok nem tudok érte tenni semmit.De azt is tudtam,hogy ez nem fog örökké tartani.Erről szól a tinédzserkor.Egyszer darabokrahullunk,majd jön valaki aki összerak minket.Ez mindig így ment.
-Sosem hittem,hogy valaha ennyire fogom utálni magamat.-bámult maga elé Lola miközben az iskolából sétáltunk kifelé.
-Néha mindenki utálja magát.De ne aggódj,én szeretlek helyetted is.-mosolyogtam rá.-Felhívom Shanet,hogy végzett e már.-jelentettem ki,majd elővettem a telefonomat és hívni kezdtem.A telefon kicsöngött és ekkor léptem ki az iskola ajtaján.
-Te!-bökött oldalba Lola.-Az nem Shane?
-Hol?-fordultam körbe.
-Az út túloldalán.Ki az a szőke csaj?-kérdezte Lola.
-Astrid.-feleltem teljesen ledöbbenve.Láttam ahogy Shane előveszi a csengő telefonját,majd rámnyomja.Pötyögni kezdett valamit,majd megrezgett a telefonom.A képernyőre néztem.
-Shane most hazudta nekem,hogy órán van.-fordítottam a telefonomat Lola felé,hogy ő is eltudja olvasni.
-Mi van?-döbbent le Lola is.-Ő az exe akiről meséltél?
-Csak kavartak.-vágtam rá idegesen,de ebben én sem voltam biztos.
-Most mit fogsz csinálni?
-Fogalmam sincs.Egyelőre tűnjünk el innen.Most.-indultam meg és Lola utánnam szaladt.

(Nagyon szépen köszönöm a sok támogatást,a rengeteg gratulációt és megkeresést.Iszonyatosan sokat jelent nekem.Köszönöm nektek,a legkirályabbak vagytok!!!❤️❤️❤️Hosszú kihagyás után újabb rész.Jó olvasást!)