A bátyám legjobb barátja

Hazafelé

Nathan elhajolt tőlem és én még 10 másodpercig ki sem tudtam nyitni a szememet.
-Dakota?-suttogta és érzetem ahogyan végigsimít a nyakadom.
-Igen?-nyitottam ki végre a szememet.Elmosolyodott és egy apró puszit nyomott az orrom hegyére.
-Minden rendben?-kérdezte.Nagyot nyeltem és megpróbáltam a lehető legmagabiztosabban válaszolni.
-Persze.Miért ne lenne?-vágtam rá,majd folytattam mielőtt válaszolhatott volna.-menjünk a többiekhez.-javasoltam.
-Rendben.-bólintott,rákulcsolta kezét az enyémre (ami mellesleg most egyáltalán nem esett jól) majd elkezdett visszahúzni a táborunkhoz.Amikor a többiek észrevettek minket elhallgattak és bámulni kezdtek minket.Lola hatalmas vigyorral boldogan,Oliver Nathant méregette furcsa tekintettel, Judy unottan megforgatta a szemét,Libi kedvesen pislogott,Adam nem igazán minket figyelt hanem inkább Lolát kémlelte és Shane,Shanről semmi érzelmet nem tudtam leolvasni.Úgy tűnt nem igazán érdekli a dolog.Mikor a pokróc mellé értünk megragatam az alkalmat és elkaptam a kezem Nathantől,leültem a többiekhez.Nathan egy pillanatig meglepetten bámult rám,majd leült a homokba.Vegignéztem a társaságon és akkor vettem észre,hogy egy személy hiányzik közülünk.
-Hol van Felix?-kérdeztem.
-Tényleg basszus.-pattant fel Adam és zavartan körbenézett.
-Utoljára a vízben láttam.-mondta ijedten Lola.
-Ugye nem...-kezdtem félve és a tenger felé kaptam a fejemet.Adama futni kezdett a vízbe és Felix nevét kiabálta.Lolával mi is felálltunk és a vizet kezdtük el figyelni,majd Shane szaladt el mellettem,egyenesen a tengerbe utánna meg Oli.
-Úristen!-kaptam a szám elé a kezemet.Egyből a legrosszabbra gondoltam.Pedig az nem lehet.Mások is vannak a vízben.Biztosan feltűnt volna nekik ha történt volna vele valami.
-Srácok!-szólalt meg Lola mellől egy hang.-Miért ordítoznak azok a gyökerek?-kérdezte Felix.
Hatalmasat sohajtottam a megkönnyebbültségtől és kedvesen mosolyogtam a fiúra.Lola nem volt ennyire boldog.
-Hülye állat!Azok a gyökerek téged keresnek!-üvöltötte Felixnek,majd beleütött a vállába.
-Auu.-üvöltött fel és a vallához kapta a másik karját.-Miért keresnek engem?
-Eltüntél és azt hittük...-kezdtem.
-Megvan a srác!-kiáltott be Nathan a vízben levő fiúknak és akkor esett le nekem,hogy ő volt az egyetlen fiú aki nem ment be megkeresni Felixet.
-Te be sem mentél?-döbbentem le.
-Kellett volna?-kérdezte vissza.
-Ömm igen.
-Minek?Már teljesen megszáradtam.Meg már a nap is lement.Tök hideg a víz.-védekezett és hátra dőlt (mivel ő még mindig a homokban ücsörgött)
-Hihetetlen.-suttogtam magamnak és a szám szélét kezdtem el rágcsálni,majd a vízből kijövő reszkető fiúkra pillantottam.Adam felkapta a törölközőjét és magára terítette,majd átkarolta Lolát.Judy ijedten szaladt Olihoz és odaadta neki a törölközőt.
-Meg ne fázzál!-szólt a lány aggódva.Ez szép volt tőle.
-Ne aggódj!-puszolta homlokon a bátyám.Shanere pillantottam aki ott állt csuromvizesen karbatett kézzel és vacogott.Libire néztem aki hason fekve éppen chatelt valakivel,majd visszanéztem Shanere.Felkaptam a törölközőmet és melléléptem.Átterítettem a vállán a rózsaszín puha anyagot és ő zavartan megfogta.
-Köszönöm.-mosolygott.
-Ugyan.-válaszoltam és én is elmosolyodtam.Ahogy a szemébe néztem képtelen lettem volna nem mosolyogni.
-Hé!-lépett mellem Nathan ezzel elrontva a pillanatot.-Jössz az én kocsimmal?-vigyorgott.
-Hova?-kérdeztem vissza ingerültebben a kelleténél.
-Hát haza.Mehetnénk egy kocsival.
-Jó dumcsizást.-mondta Shane.-Köszi.-nyújtotta át a törölközömet és már le is lépett.Csillogó szemekkel figyeltem ahogyan letelepedik Libi mellé és védelmezően átkarolja derekát.
-Végre elment.-sóhajtott Nathan.-mármint bírom,de az mégiscsak jobb ha kettesben vagyunk.-vigyorgott perverzen.
-Mi az hogy végre elment?Eleve vele kezdtem el beszélgetni és te voltál az aki pofátlanul idejött!-fröcsögtem ingerülten.
-Mivan?Most az a bajod,hogy idejöttem?Mert ha igen akkor elnézést,de nem vettem észre,hogy bármi különöset csináltatok volna.-válaszolt és mostmár kissé ő is megemelte a hangját.
-Jó jó igazad van.-adtam meg magamat.-Ne haragudj!-mondtam.Bűntudatom lett amiért leszidtam azért amiért közeledik felém.Hiszen ennek én is örülök.
-Nem haragszom.-mosolyodott el.
-Akkor jó.-mosolyodtam el én is.Mivel már teljesen besötétedett úgy láttuk jónak ha mostmár lassan elindulunk hazafelé.Mindenki ugyanabba a kocsiba szállt be amelyikkel jött.Én Lolával indultam el,Adammal,Felixel és a többiek pedig Nathan kocsijába.Indulás előtt meg Nathan megígérte,hogy holnap keresni fog és aztán elindultunk hazafelé.