A szobámban

16.8K 875 59
                                    

Éppen az asztalnál ülve vacsoráztunk amikor megcsörrent anya telefonja.Csak egy pillanatra néztem a készülékre,az is elég volt.Egyből észrevettem,hogy a drágalátos bátyám az.
-Egy pillanat és jövök.-állt fel anyu és az előszoba felé kezdett sétálni.Alapesetben nem vonulna el ha a bátyám hívja,de ez nem alapeset.
-Még az étvágyam is elment.-forgattam meg a szemem mire Shane elnevette magát és ettől kénytelen voltam én is mosolyogni.-Fura,hogy még nem ért haza.-tűnődtem és az előszoba irányába pillantottam.
-Azért annyira nem fura.Látni sem akar engem én meg az otthonában vagyok szóval...-húzta el a száját.Válaszra nyitottam a számát,de anyu éppen akkor jött vissza a konyhába.
-Ma este nem jön haza.-mondta komolyan anyu.
-Mi?Hogy-hogy?Hol van?-kérdeztem ingerülten.
-Azt mondta Judynál alszik.-ült le anyu.Láttam anyán,hogy nagyon kivan.Ha ez egy átlagos nap lett volna,akkor anyu tuti,hogy leszídta volna Olit amiért így lelépett.De talán anyu szerint is így jobb volt.
-Én-szólalt meg Shane és fáradtan megtörölte az arcát-Őszintén sajnálom Rose,hogy ez történt.Még nem is volt alkalmam bocsánatot kérni tőled.-fordult anyu felé Shane.
-Miért kellene bocsánatot kérni?Ez nem a te hibád.-nézett rá kedvesen anyu.
-De,az enyém.-bólintott Shane.-visszaéltem a bizalmaddal,Oli bizalmával és Robert bizalmával,amikor ti szívesen láttátok,de én itt csak egy valakire tudtam gondolni és az Dakota.-magyarázta anyának és rám sem nézett.-úgy sajnálom,hogy fel forgattam ezzel mindet,hogy csalódtál a tisztességemben és,hogy talán Oliver örökre megutált.Senkinek sem akartam ártani,de nem tudtam mást tenni.Sajnálom Rose,de rettenetesen szeretem a lányodat.Ne haragudj érte.-mondta teljesen őszintén Shane.Anyu eddig sem haragudott rá,de ezután elképzelhető,hogy ő is szerelmes lett Shanebe.Hiszen,hogy lehet egy fiú ennyire édes?
-Köszönöm-nézett rá anyu.-Sokat jelent,hogy így gondolod és erős jellemre vall,hogy elismered,de ez így,ahogy mondtad nem teljesen igaz.Nem éltél vissza senkinek a bizalmával sem és biztos vagyok benne,hogy Robert is megfogja érteni-apa,rá még nem is gondoltam,vajon ő mit fog hozzá szólni?-Nem mondom,hogy nem furcsa titeket így látni,de a szerelem márcsak ilyen nem?-mosolyodott el anyu.-Gyerekek vagytok még,de jó gyerekek.Határoztottan jók és én mindkettőtöbben bízom.Elég okosak vagytok ahhoz,hogy döntéseket hozzatok,tudom,hogyha ez csak egy "fellángolás" lenne akkor nem rúgnátok fel mindet.Őszintén szólva amikor Dakota elmondta a telefonban,hogy mi történt azt terveztem,hogy itthon alapos fejmosást kap minden egyes gyerekem.Dakota is,Oliver is és Shane is.De hazafele ahogy elnéztelek titeket a hátsóülésen-tűnődött el-csak azt láttam,hogy a három drágámból kettő tökéletesen boldog együtt.Sajnálom Olivert,ő a fiam,sajnálom amiért most mérges és amiért most okoztak neki pár álmatlan éjszakát,de ő is túl lesz rajta.Ígérem.-nézett biztatóan anya.
-Köszönöm.-néztett rá hálásan Shane és megölelte anyát.Anya visszaölelte és nekem azonnal könnybelábadt a szemem.
-A csudába!-töröltem meg a szemem,mert nem terveztem ma megint sírni.-Miért most kell ilyen szép pillanatokat összehoznotok.Nem volt elég a mai napból?-kérdeztem.
-De!-vágtak rá egyszerre mire elmosolyodtam.
-Shane aludj Oliver szobájában.-ajánlotta fel anyu.
-Inkább alszok a kanapén,köszönöm.-rázta meg a fejét.
-Szó sem lehet róla!Pihenned kell és azon a szörnyű kanapén nem lehet.-érvelt anya.-Dakota megcsinálod,majd Shane ágyát?-fordult felém.
-Persze.-álltam fel az asztaltól mivel már úgyis befejeztem a vacsorát.-Úgyis késő van.Megcsinálom most.
-Én is megyek.-állt fel Shane is.Megköszöntük a vacsorát és elindultunk felfelé.
-Had aludjak a kanapén!-kérlelt mikor felértünk.
-Anyunak igaza van,az kényelmetlen.-léptem a szobámba.
-De én nem vagyok képes Oliver szobájában aludni.Megölne a lelkiismeret-furdalás.-jött utánam és idegesen a hajába túrt.
-Tényleg nem szeretnél?-fordultam felé.
-Tényleg.-vágta rá egyből.
-Akkor aludj itt.-rántottam meg a vállam.
-Hol itt?-döbbent meg.
-Itt a szobámban,velem.-mondtam egyszerűen és mivel láttam,hogy Shane szeme teljesen elkerekedett hozzá tettem-nem kell semmi olyanra gondolni,csak szimplán együtt alszunk.-magyaráztam.
-Téged nem zavarna?-kérdezte döbbenten.
-Ha zavarna akkor nem kérdeztem volna meg.-mosolyogtam és felé léptem.
-Oké.-válaszolt még mindig döbbenten.
-Akkor itt alszol?-kérdeztem kacéran.Nagyot nyelt,majd válaszolt.
-Aha.-bólogatott bambán.
-Elmegyek fürdeni.-mosolyogtam rá és egy apró puszit nyomtam a szájára.Felkaptam a pizsamámat és már mentem is.Kész megváltás volt a zuhany alatt állni.Ahogy a forró víz elöntötte a testemet.Kellemes volt és végre tisztának éreztem magamat.A hajamat is megmostam,de nem volt kedvem megszárítani.Megtörölköztem és felöltöztem.Belebújtam a babarózsaszín trikóba és a szürke rövid pizsamanadrágomba,majd vissza mentem a szobámba.Benyitottam és az ágyamon elterülő Shane pillantottam.
-Szia!-mért végig vigyorogva.Én is elmosolyodtam és befeküdtem mellé az ágyamba és mivel ő a hátán feküdt én ráültem a derekára,majd megcsókoltam.Egyből visszacsókolt és a csípőmet kezdte el markolaszni.
-Te nem mész fürdeni?-kérdeztem miközben egy ujjabb csókot nyomtam gyönyörű ajkaira.
-Hát kéne menni.-puszilta meg a nyakamat.
-Akkor menj.-szálltam le róla.-Várj!-kaptam el a kezét amikor felállni készült az ágyból.Egy utolsó csókot nég adtam neki,majd útjára engedtem-mostmár mehetsz.-intettem.Shane az ajtóban még kacsintott egyet és eltűnt.A telefonomért nyúltam és megnéztem az értesítéseimet.Lola írt egy sms-t.

Feladó:Lola
Üzenet:Na hogy mennek a dolgok?Minden rendben?

Válaszoltam neki.

Címzett:Lola
Üzenet:Igen,holnap,majd elmesélek mindent.Reggel esetleg bemehetnék veled?

Egyből válaszolt,hogy persze és,hogy hétre már itt is lesz értem.Még gyorsan átfutottam egy-pár közösségin,majd visszaraktam az éjjel szekrényere.
-Elfelejtettem pizsit venni.-lépedt be Shane csuromvizes felsőtestel és egy törölközővel a derekán.Az első amit észrevettem rajta,hogy nagyon dögös,a második pedig az hogy a hasán ott virult egy lila folt.Felálltam az ágyról és felé kezdtem lépkedni.Amikor odaértem hozza kezemet gyengéden a foltra helyeztem.
-Nagyon fáj?-néztem fel rá.
-Nem vészes.-simította meg az arcomat.
-Kár ezért a szép hasért.-mosolyogtam el.
-Ugye?Én is ezt néztem a fürdőben.-akadt ki.
-Nem baj,nekem így is tetszel.Nagyon szexi.-vigyorogtam.
-Azt mondod?-vigyorodott el.
-Igen,de ezért öltözz fel.-mondtam és kacsintottam úgy,mint ahogyan ő az előbb kiment.Felkapta a ruháját és kisétált a szobámból,majd egy fél perc múlva már jött is vissza ruhában.Befeküdt mellém az ágyba,hozzá bújtam és engem már el is nyomott az álom.

(Hey guys!Ma ismét elég későn rakom ki és ismét hulla fáradt vagyok,de mindenképpen ma akartam hozni,hogy az éjszakai baglyok eltudják olvasni.Arra már nincsen energiám,hogy újra átnézzem,szóval elég erősen esélyes,hogy orbitálisan nagy helyesírási hibákat vétettem.Holnap reggel nem lesz első órám szóval,majd reggel újra átolvasom és megpróbálok mindet kijavítani.Addigis remélem azért így is élvezhető❤️Legyen szép estétek💕)

A bátyám legjobb barátja Donde viven las historias. Descúbrelo ahora