A bátyám legjobb barátja

Nem vagyok szent

Semmit nem aludtam az éjjel.Szó szerint semmit.Annyit forgolódtam az ágyamban,hogy szerintem még a rugók nyomai is meglátszódnak a hátamon.

Fáradtan lépkedtem Lola mellett az iskola felé.Megkértem,hogy ma hozzon be ő.Semmi kedvem nem volt összezárva lenni Shannel,apa kocsijában,Oli társaságban.Most különösen kínos lett volna.Tudtam,hogy beszélnünk kell,de egyszerűen semmi erőm nem volt hozza reggel.
-El fogok aludni.-mondtam nyűgösen Lolának és megdörzsöltem a szememet.
-Nem tudtál aludni az éjjel?-kérdezte.
-Hát nem igazán.-ráztam meg a fejemet.Beléptünk az iskola ajtaján és mit ad isten,egyből Libivel találtuk szemben magunkat.
-Lányok!Sziasztok!-lépett mellénk mosolyogva.Ahh miért ilyen kedves velünk mindig?Sokkal könnyebb lenne úgy megbántani őt ha legalább tehetne róla,de nem.Ő ebben az egészben teljesen ártatlan és engem emiatt gigantikus bűntudat üldöz.A torkom kiszáradt és a tenyerem izzadni kezdett.
-Szia Libi!Mi újság?-ölelte meg kedvesen Lola a lányt.Én egy finom mosolyt erőltettem magamra és próbáltam nagy érdeklődést mutatni mondandója iránt.
-Hát mostanában nincs valami jó kedvem.-szomorodott el.
-Miért?-kérdeztem aggódva.
-Shane olyan fura.-kényes téma.
-Hogy hogy?-lepődött meg Lola.
-Nem tudom mi van vele.Az egyik pillanatban rám sem néz,egyáltalán nem figyel rám,kizár az életéből a másikban meg-mesélte és az én pulzusom az egekbe szökött.
-A másikban meg?-ismételtem meg mondandóját túlzott érdeklődéssel.
-A csillagokat is lehozza.-mosolyodott el és elpirulva tűrte hátra a haját.
-Ezt hogy érted?-ráncolta össze a homlokát Lola.
-Hát folyton kedveskedik-kezdett el áradozni amitől hirtelen émelygés vette át az uralmat a testem felett.-folyton nevettett,simogat,ölelget,puszilgat.-sorolta és itt már teljes mértékben rosszul voltam.
-Hányni fogok.-kaptam a szám elé és rohanni kezdtem a mosdó felé.Az ajtót szinte feltéptem és legugoltam a legközelebbi wc elé.Elég volt körülnézni a gyomorforgatóan koszos helyiségben és már jött is aminek jönnie kellett.Nem volt valami szép látvány és hát a többi lány sem nagyon halálkodott a szaga miatt,de nem tehettem semmit.
-Úristen!-hallottam Lola hangját,majd a lépteit,és végül éreztem kezeit a hajamban,ahogyan próbálta elemelni az útból zavaró tincseimet.Úgy érzem ez igazi barátság.
-Kész vagyok.-álltam fel,majd amint éreztem,hogy van még valami bennem,vissza ugrottam és ismét megtörtént a varázslat.-Na most vagyok kész.-sétáltam a csaphoz,hogy megmosakodjak.
-Ugye nem vagy terhes?-ijedt meg Lola.
-De.-mondtam egyszerűen.
-Ezzel ne szórakozz Dakota!Nem vicces.-szidott le.
-De,egy kicsit az.-mosolyodtam el miközben éppen öblögettem.-mégis kitől lennék terhes?Ashton Kutcher poszterétől?-próbáltam meg ironizálni.
-Vagy talán Shanetől...-mondta sejtelmesen.
-Tessék?-kaptam oda a fejemet.
-Azért én sem vagyok totál sötét.-rakta csipőre a kezét.-Mégis mi van veled?
-Semmi.-ráztam meg a fejem.
-Miért nem bízol meg bennem?
-Lola ez nem bizalom kérdése csak...
-Csak nem akarsz velem őszinte lenni.-vágott a szavamba.-Rendben akkor old meg egyedül,ha nem kell a segítségem.-indult meg kifelé.
-Várj már na.-ugrottam elé,ezzel megakadályozva azt,hogy elhagyja a mellékhelyiséget.-Lola én bízok benned.
-Akkor?
-Csak félek,hogy elítélsz.-néztem rá szomorúan.
-Elítélni?Én?-kérte ki magának.-Erről beszéltem.Ez is a bizalomról szól.Miért hiszed azt,hogy én elítélnélek bármiért is?Dakota felőlem akár tényleg terhes lehetnél Shanetől,én akkor is melletted állnék.Ez nem elég neked?
-Dehogynem.-öleltem meg.-de erre tényleg nem vagyok büszke...
-Annyira nem lehet rossz,mint gyereket várni Shanetől.-nevetett és én is elmosolyodtam.
-Az van-kezdtem nagyot sóhajtva,majd rájöttem,hogy nem is igazán tudom,mi van.-valami olyasmi van-futottam neki újra a mondatnak,de ismét kudarcba fulladt a próbálkozásom.
-Mi van?-ráncolta össze a szemöldökét.
-Szóval amióta Shane vissza jött,sokkal közelebb kerültünk egymáshoz,és már Nathan sem érdekel,tegnap pedig Shane bevallotta,hogy még mindig nem vagyok közömbös a számára és az is megeshet,hogy ő sem közömbös az én számomra,sőt,biztos,hogy nem közömbös a számomra mivel ő olyan ahhh és úgy sajnálom Libit mivel hát ő Shane barátnője és ő is odavan Shaneért ami nem meglepő,mert Shane olyna ahhh és ahhhj.-hadartam el a legérthetetlenebben.
-Azta.-döbbent le Lola.
-Kérlek ne utálj jó?Tudom,hogy rossz ember vagyok és majd megöl a lelkiismeret-furdalás.-mondtam remegő hangon és idegesen tördelni kezdtem ujjaimat.
-Dehogy utállak.-legyintett.-csak egyszerűen sajnállak.-mondta és láttam rajta,hogy tényleg így gondoljak.-nem tudom,hogy most törjön ki belőlem a legjobb barátnőm és ujjongjak Shane miatt vagy szídjalak le jó testvérként amiért olyan valakire vágysz akinek már van valakije.
-Tudom.-csúsztam le a hideg csempék háttal.
-De amúgy ez azért nem csak a te hibád.Hiszen Shane viszonozza ugye?-kérdezte.
-Ő vallotta be.Én még nem mondtam neki rá semmi konkrétat.-rántottam vállat.
-Akkor ezt az egészet ő keverte.-csúszott le mellém.-Ne aggódj emiatt!Ő hozta magát és titeket ilyen helyzetben,majd ő is fogja megoldani.És egyébként miért is van bűntudatod?
-Hát Libi...-kezdtem.
-Igen tudom.De szerintem az nem a te hibád ha az ő barátja rád hajt.
-Azért én sem vagyok szent.-húztam el a számát.
-Persze,hogy nem vagy az.-nevetett.-de ha úgy vesszük-tűnődött el.-végülis nem történt semmi.