A bátyám legjobb barátja

Nagyszerű

Az első órára késve értem be.A tanárnő nyilván nem örült neki,de hála égnek nem igazán szidott le.A matek most annyira sem kötötte le a figyelmemet,mit amennyire általában szokta.Alig tudtam elhinni,hogy Nathan Huntal beszélgettem és igen,én mentem neki,de ha úgy vesszük,a beszélgetést ő kezdeményezte,ráadásul azt mondta,hogy még,majd keresni fog.Ahányszor felidéztem a történteket akaratlanulis vigyorognom kellett.Nem is értem,hogy hogyan tudtam ennyire összeszedetten beszélni vele (magamhoz képest).Amit Mrs.Markee felírt a táblára én azt szorgosan lejegyzeteltem a füzetembe,de egy szó sem ragadt meg a fejemben.A csengő éles hangja vetett véget az órának és elindultunk kifelé.Lola előbb ért ki így megvárt az ajtóban.
-Hogy-hogy nem értél be időben?-kérdezte.
-Úristen Lola!Annyira boldog vagyok.-ujjongtam ami tőlem nem igazán volt megszokott így kissé ráijesztettem a barátnőmre.
-Mi történt?-kérdezte meglepetten.
-Beszéltem Nathannal.-vigyorogtam és elindultunk a büfé felé.
-Tessék?Uramatyám!-esett le az álla.Szó szerint.
-Tudooom.-kezdtem el ugrálni és páran megbámultak ezért gyorsan abba is hagytam.
-Miről beszéltetek?-vigyorgott Lola miközben be álltunk a büfé sorába.
-Úgy kezdődött az egész,hogy én siettem órára és megláttam-gyorsan kijavítottam magamat.-elbambultam és véletlenül neki mentem.Elejtettem a cuccomat és ő segített felvenni.-meséltem.
-Igen és...
-És hát tudta a nevemet,mondta hogy már beszélni akart velem és mondta hogy a nyáron csinos lettem.Aztán csöngettek és mondta hogy,majd még beszélünk.
-Ismert téged?-lepődött meg ő is és már csak egy ember állt előttünk a sorban.
-Úgy tűnik.-mosolyogtam.Mi voltunk a következők.
-Sziasztok lányok!Mit adhatok?-kérdezte a büfés hölgy.
-Szia Mary!Én egy feketét kérnek két cukorral.
-Én egy jegeskávét.-mondta Lola és volt olyan aranyos,hogy kifizette az italomat mivel én sikeresen a szekrényemben hagytam a tárcám.Elvettük a kávékat és leültünk egy asztalhoz.
-És mikor fogtok újra beszélni?-faggatott tovább miközben egy nagyot kortyolt az italából.
-Nem tudom.Ugye nem nekem kéne keresnem őt?-kérdeztem feszülten.
-Dehogy.Szerintem ő fogja megtenni a következő lépést.-gondolkodott el.És akkor belépett az aulába Nathan négy barátjával.Egyből kiszúrtam.Ő óvatosan körbenézett és a tekintete megállapodott rajtam.Valamit mondott a haverjainak,majd megindult felém.
-Úristen Lola ide jön.-suttogtam halkan és a szememet a kávéspohárra szegeztem.
-Ki?-kérdezte.
-Nathan.-suttogtam még halkabban és a műanyag kanállal kavargatni kezdtem a fekete színi löttyöt.Egy árnyak borította be az asztalt.Felnéztem Nathanra és zavartan elmosolyodtam.
-Hello Russel!-köszönt és megvillantotta díjnyertes mosolyát.-Leülhetek?-kérdezte.
-Persze.-mondtam és arrébbhúzódtam.
-Mi volt az első órád?-érdekődött.
-Matek.-mondtam.
-Fúj.-vágta rá és elfintorodott.
-Hát igen.-nevettem el magam.
-Sziasztok!-szaladt félénk Adam és leült Lola mellé.-Mizu?-kérdezte Nathantől és lepacsiztak.
-Minden okés.
-Te is jössz velünk délután a tengerhez?-kérdezte lelkesen Adam.Én és Lola értetlenül néztük a jelenetet.Nem igazán jöttünk rá,hogy ők ketten mégis miért  beszélgetnek.
-Ti ismeritek egymást?-kérdeztem,mert nem értettem az egész szituációt.
-Unakatesók vagyunk.-vont vállat Nathan.
-Ez komoly?Adam?-fordultam a fiú felé.
-Mi van?-kérdezte értetlenül.
-Miért nem említetted soha?-kérdezte Lola.
-Kellett volna?-kérdezett vissza és átkarolta a barátnőm vállat amin nagyon meglepődtem.Lola elpirult,de nem söpörte le a fiú kezét magáról.-Szóval jössz Nathan?-folytatta a csevegést Adam és közben a karját még mindig Lolál pihentette.
-Kik lesznek ott?-Kérdezte és úgy tűnt fontolóra vette a meghívást.
-Én.Ez a szépség-nézett Lolára,aki ettől elnevette magát-és Dí.-felyezte be.
-Te is jössz?-kérdezte tőlem izgatottan.
-Igen.-mosolyogtam.
-Akkor szerintem megyek.-vigyorgott.Éreztem,hogy az arcom vörösödni kezd,ezért gyorsan bele kortyoltam a kávéba.
-Király.Akkor majd ott találkozunk.-állt fel az asztaltól Adam.-mindjárt kezdődik az óra.Nem jöttök?-kérdezte tőlünk.
-Még elmegyünk mosdóba.-vágtam rá egyből mielőtt Lola válaszolhatott volna.
-Okés.Majd órán találkozunk.-zárta le a beszélgetést és már indult is ki az aulából.
-Akkor,majd még találkozunk.-köszöntem el Nathantől aki mosolyogva bólintott.
-Sziasztok!-köszönt el és átült ahhoz az asztalhoz ahová időközben a haverjai telepedtek le.
-Te velem jössz!-szóltam a barátnőmre aki kissé megrémülve követni kezdett egyenesen a lánymosdóba.-Kezdheted!-adtam meg az engedélyt.
- Reggel Adammal csak ketten érkeztünk meg az osztályből és beszélgetni kezdtünk.Nagyon aranyos volt és kedves.Tök jót dumáltunk.Nem is tudtam,hogy ilyen is tud lenni.Nagyon jó volt.Azt mondta,hogy nagyon kedvel engem.És azt hiszem én is nagyon megkedveltem őt ezért említettem neki,hogy megyünk ma a strandra.Aztán megjött Felix és mondta,hogy ő is akar jönni.Aztán szépen lassan elkezdetek jönni a többiek,de még mindig velem beszélgetett egészen addig amíg megnem jöttél.-magyarázta.
-Miért nem szóltál előbb?-kérdeztem sértetten.
-Mert még nagyon nem volt mit elmondani.Ez a karolás dolog engem is meglepett.-védte magát.-Ugye nem haragszol?
-Dehogy haragszom.Örülök neki.Adam jó srác.-mondtam és bátorítóan megöleltem.Viszonozta,majd elhajoltam tőle.-Csak-kezdtem halkan.
-Csak mi lesz Oliverrel?-fejezte be a mondatomat.Bólintottam.-Semmi.Idáig sem volt semmi.És különben is minek fussak utánna?Neki barátnője van és én nem is érdeklem őt.Ideje végre a saját dolgaimmal foglalkozni.Ez nem változtat azon,hogy jól nézki-mondta és mindketten felnevettünk.-de tényleg bírom Adamat.
-Lola ez nagyszerű!Olyan büszke vagyok rád.-mondtam őszintén és újra megöleltem.