A bátyám legjobb barátja

SMS roham

Mérges voltam Shanere amiért hazudott és magamra is amiért hagytam neki pedig tudtam, éreztem,hogy nem mondd igazat.A francba,olyan hülyének éreztem magamat,mint még soha.Unottan merengtem magam elé a kémia órán amikor éreztem,hogy megrezzent a telefonom a zsebemben.A Mrs.Stenly nagyon szigorúan veszi a telefonozást ezért óvatosan vettem elő a készüléket és a pad alatt olvastam el az üzenetet.Lehet tippelni,hogy ki írt.

Feladó:Shane
Üzenet:Nem akarok mást keresni.Nekem te kellesz.

Unottan megforgattam a szememet és válaszoltam.

Címzett:Shane
Üzenet:Nekem ez valahogy nem tűnt fel.

Őt másodperc sem telt el,egyből válaszolt.

Feladó:Shane
Üzenet:Tudod jól,hogy szeretlek.

Erre nem válaszoltam.Attól még,mert mondd pár kedves dolgot nem fogok elfelejteni mindet ilyen könnyen.Miután gondolom feltűnt neki,hogy nem tervezek válaszolni új üzenetet írt.

Shane:Azért nem mondtam el,mert attól tartottam,hogy rosszul esne neked,meg különben is,ő nem számít nekem,sose számított.

Dakota:Képzelem.

Shane:Komolyan mondom.Ha egy ilyen hülyeség miatt veszítelek el abba én belebetegszem.

-Maga mégis mit csinál a pad alatt?-hallottam meg a tanárnő hangját és azonnal felkaptam a fejemet.
-Semmit!-vágtam re egyből.
-Azonnal hozza ki a készüléket!-parancsolt rám ellentmondást nem tűrő hangon.Nagyot sóhajtva kivágódtam a padomból és mérgesen a tanáriasztalra csaptam a telefonomat.
-Örüljön.-dünnyögtem az orrom alatt.
-Mit mondott?-kerekedett el a szeme.
-Semmit.-válaszoltam és visszaindultam a padomhoz.A tanárnő folyatni kezdte a magyarázat,de a telefonom megrezzent.Mrs.Stenly mérgesen a készülék irányába fordult,majd megforgatta a szemét és tovább magyarázott.A telefon újra megrezzent,és újra.A hatodiknál már pár osztálytársam nevetni kezdett végül a nyolcadik rezgésnél Mrs.Stenly elüvöltötte magát.
-Russel kisasszony csináljon valamit a telefonjával vagy kihajítom az ablakon!-förmedt rám.
-Máris.-másztam ki újra a padomból.Felemeltem a készüléket az asztalról és a szememet végigfuttattam a beérkező üzeneteket.

Shane:Valamit válaszolj!
Shane:Kérlek!
Shane:Tudom,hogy nem kellett volna hazudnom.
Shane:Ne haragudj!
Shane:Nem akarok szakítani!
Shane:Írj valamit!
Shane:Bármit.
Shane:Nagyon szeretlek.

Elmosolyodtam az üzenetek láttán és gyorsan válaszoltam mielőtt a tanárnő rám szólt volna.

Dakota:Nem akarok szakítani.

Csak ennyit írtam.Kikapcsoltam a rezgest és vissza raktam a telefonomat.Az óra többi részben nem tudtam,hogy kaptam-e üzenetet.Amit megszólalt a csengő a telefonomért rohantam.5olvasatlan üzenetem volt Shanetől.Megvártam míg Lola mellém ér és az üzeneteket olvasva léptem ki a teremből.
-Szia!-hallottam meg egy ismerős hangot.Felkaptam a fejem és az illetőhöz sétáltam.
-Egész órán zaklattál.-néztem értetlenül Shanere.
-Mert nem válaszoltál az üzeneteimre,azt hittem szakítani akarsz.-nézett rám szomorúan.Úgy terveztem,hogy egésze nap haragudni fogok rá,de ha így folytatja nem fog összejönni.A csudába miért kell ilyen aranyosnak lennie?
-Azért nem válaszoltam,mert a tanár elvette a telefonom.-válaszoltam.
-Oh.-lepődött le.
-És ha szakítani akarnék akkor már megtettem volna plusz egy üzenetedre sem válaszoltam volna.
-Igaz.-sóhajtott megkönnyebbülten.
-Nem azért csinálom ezt,mert nekem ez olyan jó érzés.Utálom,hogy haragudnom kell rád.Ha egyből tovább lépek a dolgon akkor lehet,hogy újra megteszed.
-Nézd-fogta meg a kezem és kissé arrébb húzott,hogy ne a nyüzsgő folyosó közepén ácsorogjunk.-Nem akartam hazudni,de a buszon így is rosszul érintett Astrid felbukkanása,ha el mondtam volna,hogy kicsit mélyebb a múltam vele akkor teljesen kiborultál volna.Ez nem mentség csak nem akartam,hogy rosszul érezd magad.És igen tudom,hogy Astrid bunkó volt veled,de azt is tudom,hogy miért.-magyarázta.
-Na és miért?-húztam fel a jobb szemöldököm.
-Féltékeny volt rád,egyből leesett neki,hogy te ki vagy csak gyerekesen reagált rá.Amikor először találkoztam vele egy buliban,nagyon dögösnek találtam és úgy érzetem,hogy ő is kedvel engem amit kicsit furcsálltam is,mert ő idősebb nálam,de nem igazán érdekel.A srácok akikkel abban a buliban voltam,noszogattak,hogy beszéljek vele meg ilyesmi.Nos hát Astriddal jóval tovább mentünk puszta beszélgetésnél.Mint az tudod ő volt nekem az első.-magyarázta.-utána még pár hónapig találkozgattunk.Sose voltam belé szerelmes,semmilyen érzelmet nem tápláltam iránta,meg sem fordult a fejembe,hogy esetleg mi egy pár lehetnénk és én azt hittem,hogy ő is ezt gondolja,de aztán megváltozott.Azt mondta,hogy keveset beszélgetünk,többet kéne foglalkoznom vele és egy nap benyögte,hogy szeretné ha bemutatnám a családomnak.Teljesen kiakadtam.Nem értettem,hogy ezt mégis,hogy gondolja.Haza viszem és akkor annyit mondok,hogy anya,Alex,ő itt Astrid,a lány akivel szexelek?Fejemhez vágott dolgokat,hogy éretlen vagyok és,hogy csak kihasználom.Azt mondta,hogyha nem vagyok képes fenntartani egy rendes kapcsolatot akkor ne találkozzunk többet.Én erre azt mondtam,hogy jó,akkor ne találkozzunk.És ennyi volt.Utána találkoztunk a fesztiválon.Ott se történt ennél több,pedig akkor is szóba hozta,hogy összeillenénk.Kinevettem és ő pofonvágott,ma találkoztam először vele azóta.Féltékeny volt rád,mert te olyan posztot töltesz be amit ő sose tudott.Kicsit sajnálom őt.Oke tényleg jó pasi vagyok,de azért tovább léphetne.-mondta komolyan.
-Ne bízd el magad superman!-húztam össze résnyire a szememet.-Ez a sztori szép és jó,de ez nem változtat semmin.Ez sok volt nekem.
-Megértem.-bólintott.
-Megyek órára.-kezdtem el búcsúzkodni.
-Jó.Később találkozunk?-kérdezte.
-Persze.
-Rendben,akkor szia.-hajolt a számhoz,de én elfordítottam a fejemet és így az ajkai az arcomon cuppantak.
-Na mi van szerelmesek?Gond van a paradicsomban?-szólt nekünk Libi keserű mosollyal az arcán.Ezek szerint végig nézte a kis jelenetünket.Fantasztikus.
-Nem a te dolgod.-fordult felé Shane.
-Shane ez azért szomorú.-lépett közelebb hozzánk.-Te doptál engem a kiscsajért-fordult felém.-És most hamarosan ő fog dobni téged.
-Ismétlem ez nem a te dolgod.Nem tudsz rólunk semmit!-emelte meg a hangját Shane.
-Akárhogy is-sóhajtott Libi.-előbb vagy utóbb koppani fogsz Shane.És ne aggódj Dakota,gondoskodni fogok róla,hogy te is hasonlóképpen járjál.Legyen szép napotok!-mosolygott és ellépett tőlünk.
-Ribanc!-suttogta dühösen Shane.
-Ne foglalkozz vele.-ráztam meg a fejemet.-Felesleges,ahogy az előbb mondtad,ő nem tud rólunk semmit.-mosolyogtam rá biztatóan és egy apró csókot nyomtam a szájára.Képtelen lettem volna úgy elválni tőle,hogy Libi kedves szavai után nem csókolom meg.Shane is elmosolyodott és szorosan magához ölelt.