A bátyám legjobb barátja

Egy kis örömszerzés

-Minden rendben?-kérdezte Shane a folyosón várva.Gondolom utánnam jött és megvárta,hogy beszéljek Olival.-Te sírtál?-lépett közelebb hozzám és két keze köze fogta az arcomat.
-Nem!-vágtam rá egyből.
-Mi történt?-kérdezte.
-Semmi.Vagyis nem tudom.-rántottam meg a vállam és elindultam a szóbám felé Shane pedig utánnam jött.-Még mérges,de egy kicsit megenyhült.
-Mit mondtál neki?-kérdezte és leült az ágyra.-Hogy hülye meg,hogy én is az vagyok.
-Szóval csak az igazat.-vigyorgott Shane amitől kénytelen voltam én is mosolyogni.
-Szemét!-löktem meg a vállat.Elkapta a csuklómat és az ölébe rántott.Karjait a csípőm köré fonta.Kezeimet a tarkójára tapasztottam így közel húzva őt magamhoz,majd megcsókoltam,olyan lassan amilyen lassan csak tudtam.Sokáig tartott ez a pillanat,de a levegő kifogyott belőlünk ezért elkellett válniuk az ajkainknak.Shane jobb kezét az arcomhoz emelte,majd hüvelykujjával végigsimított ajkamon,majd újra megcsókolt.Hirtelen hátravetette magát az ágyon és engem magával rántott.Felnevettem és újra megcsókoltam.Kezét a combjaimhoz tolta és markolászni kezdte őket.Egy halk sóhaj hagyta el a számát,ami annyira talán mégsem lehetett halk,mert Shane belemosolygott a csókunkba.Lelökött magáról,így a hátamra fordultam,Shane lábaimat kissé széttolta,fölém tornyosult és újra megcsókolt.Ajkait elhúzta a számtól és először az állam vonalát kezdte el csókolni,majd amikor a nyakamhoz ért kissé meg is szívta a területet.Imádtam ahogy az ajka a bőrömhöz ér,de amikor már a kulcscsontomhoz kezdett el közeledni úgy döntöttem,hogy itt meg kell állnunk.
-Elég lesz.-toltam el magamtól kissé.
-Tudom.-bólintott.-Túl puha a bőröd.-mosolyodott el és egy apró puszit nyomott a nyakamra.
-Komolyan mondom.-néztem rá.-Egyenlőre itt álljunk meg.-kértem.
-Rendben.-bólintott.Kicsit kínosan éreztem magamat amiért leállítottam,de semmiképpen sem akartam volna még tovább menni.-De várj ugye tudod,hogy ez most nem a szexre ment ki?-kérdezte és felült.Nem válaszoltam csak én is felültem.Némán és megszeppenve néztem Shanere.Nekem ez a szituáció teljesen új volt.-Nem várom el,hogy két nap járás után lefeküdj velem.-nézett rám értetlenül.-Ha kérnél sem tenném meg.-nem tudtam mit mondani.Zavarba jöttem és leblokkoltam.-Ne nézz rám ilyen ijedten!-kért.-Tisztában vagyok vele,hogy nem mostanában fogjuk csinálni.Tudom,hogy csak tizenhat vagy és,hogy nem régóta vagyunk együtt.Ne hidd azt,hogy bármivel is sürgetlek.Én tudok várni.-fogta meg két kezemet.
-Igen,most ezt mondod.-dünnyögtem halkan.
-Tessék?-kérdezett vissza összehúzott szemöldökkel.
-Meddig fogsz várni?-kérdeztem.-Egy hónap?Fél év?És ha azután sem fogom megtenni?Akkor keresel valakit aki megteszi helyettem?
-Te hülye vagy?-oltott le egyből.Meglepődtem a reakcióján.-Mit gondolsz te rólam?Szerinted,ha csak a szexre kellenél akkor hagytam volna veszni egy ezeréves barátságot?Szeretlek és ha kell,igen várok fél évet,egy évet vagy kettőt hármat engem nem érdekel.-hadarta mérgesen.-Ha szeretnéd az esküvőnkig is várhatunk.Ezt most azért csináltam,hogy szerezzek neked egy kis örömet,de ezek szerint nem jött be.-állt fel az ágyról sértetten.
-Shane ne haragudj!-nyúltam a kezéért.-És be jött,hidd el nagyon is.De nekem az egész még új.-mentegetőztem.
-Tudom.-sóhajtott.-De ne mondj olyat,hogy keresek valakit helyetted.Nem tudom,hogy hogyan kéne még bebizonyítanom,hogy veled komolyan gondolom.
-Semmit sem kell bizonyítanod.-álltam fel én is.-Elhiszem neked.-néztem gyönyörű szemeibe amibe most csakis csalódottságot láttam.-Figyelj,ha te örömet okoztál nekem,azt illik viszonozni nem?-kérdeztem félmosollyal az arcomon és alig tudtam elhinni,hogy ezt tényleg én mondtam.Shane döbbenten nézett rám,majd egy nagyot nyelt.-Üllj le!-löktem le az ágyra.Úgy bámult rám,mintha nem ismerne.Nem hibáztattam érte,ezt az oldalamat még én sem nagyon ismertem.Shane pólója alá nyúltam és egy mozdulattal le rántottam róla a ruhadarabot.Boldogan néztem végig kockás hasán és széles vállán,gyönyörű felsőteste volt,alig lehetett betelni a látvánnyal.Legszívesebben lefotóztam volna és beállítottam volna háttérképnek.Őlébe ültem,ujjaimat dús fekete hajába vezettem,majd hosszasan megcsókoltam.Füléhez hajoltam.
-A pólómat még leveszem,de a többi ruha marad.-suttogtam.Shane zavartan bólintott,majd figyelte ahogy kibújok a pólómból.
-Wow!-suttogta miközben a fölső nélküli területet szemlélte.Mosolyogva elfektettem az ágyon és most én másztam fölé.Először az ajkához hajoltam,majd én is egyre lejjebb kezdtem el behinteni a bőrét puszikkal.A nyakát kissé megszívtam,pont annyira,hogy egy kicsit látszódjon a nyoma.Vissza hajoltam szájához és közbe a kezeimez végighúztam felsőtestén.Éreztem ahogy az izmai megfeszülnek és végigfut rajta a libabőr.Imádtam,hogy ilyen reakciót tudtam kiváltani belőlem.
-Dakota!-suttogta halkan.
-Hm?-pillantottam fel rá.
-Abba kéne hagyni.-tanácsolta és láttam,hogy a feje vörös lesz,majd abban a pillanatban megéreztem valamit magamalatt.Amit felfogtam,hogy mi is történt kitört belőlem a nevetés.
-Ez gyors volt.-jegyeztem meg még mindig nevetve.
-Ne nevess már!-szólt rám.Lemásztam róla és mellé feküdtem.-Mondj valami szomorú vagy bármit amitől lelankad-mondta és újra nevetni kezdtem,Shane felém fordult,de most nem szólt rám,helyette ő is nevetni kezdett.
-Mostmár ha akarnád se tudnád tagadni,hogy tetszek neked.-ültem vissza a derekára.
-Idáig sem volt titok.-rántotta meg a vállát.Lehajoltam,hogy egy utolsó csókot nyomjak Shane mellkasára,amikor anyu rontott be a szobába kopogás nélkül.
-Kész a vacsi!-mondta.-Úristen!-döbbent le amikor meglátott minket.
-Anya!-kiáltottam és leperültem Shaneről,majd magunkra kaptam a takarót.
-Mégis mit csináltok?-emelte meg a hangját még mindig döbbenten.
-Semmit!Anya menj ki!-kértem.
-Ti ketten most azonnal lejöttök velem a nappaliba!-utasított mérgesen.
-Tényleg?Most?Előbb felöltözhetünk?-kérdeztem és éreztem ahogy az egész arcomat elönti a pír.
-Egy percetek van és az ajtó nyitva marad!-hagyta el a szobát.
-Jezusom!-kaptam a kezemet az arcom elé.-Nem hiszem el.-nevettem.Shane felé pillantottam aki döbbenten meredt az ajtó irányába,majd felém fordult.
-Le fogja vágni a tökömet.-mondta ijedten és még jobban nevetni kezdtem.
-Dehogy fogja!-ültem fel és belebújtam a pólómba.
-De,tuti meg teszi.-kapta ő is magára a felsőjét.
-Nem fogom hagyni neki.-ígértem meg.-De valószínűleg életem legkínosabb beszélgetése fog következni.-indultam meg lefelé Shane pedig jött utánam.Anyu már a nappaliban ült,keresztbe vetett lábbal és szúrós szemmel méregetett minket.
-Üljetek le!-szólt amikor beléptünk a szobámba.-Most kérdezni fogok valamit amire nagyon remélem,hogy nem lesz a válasz.-jelentette be.-Ti máris lefeküdtetek egymással?-kérdezte és tisztán lehetett látni a félelmet a szemében.
-Anyu nem!-vágtam rá.-Semmi szükség arra,hogy most előadást tartsál erről.
-Dakota ne te mondd meg,hogy mire van szükség!Láttam amit láttam.-emelte meg a hangját.
-Amit láttál az éppen a vége volt valaminek nem a kezdete.-próbáltam furcsán megmagyarázni.-Semmi olyat nem csináltunk esküszöm!-mondtam és nagyon reménykedtem abban,hogy ezt a beszélgetést itt lezárhatjuk.
-Van valami hozzáfűzni valód Shane?-fordult anyu a fiú felé.
-Nem asszonyom.-mondta sápadtan.Sosem szokta anyát asszonyomnak hívni.
-Tudtam,hogy egyszer,majd eljön a pillanat amikor erről kell beszélnem veled kicsim,de nem hittem,hogy ilyen korán lesz.
-Még nincs is itt az alkalom oké?-próbáltam lezárni a témát.
-Én csak annyit kérek tőletek,hogy várjatok még,annyi időtök van.Ne kapkodjátok el.-tanácsolta.-Ja és mindenképpen védekezzetek.-tette hozzá.
-Kérlek anya zárjuk le ezt a beszélgetést,mert rettentően kínos.-sütöttem le a szememet.
-Shane vigyázz a lányomra!-szólt anya a barátomat.
-Rendben asszonyom.-válaszolt újra katonás stílusban.
-Jajj hagyd ezt az asszonyomozást!-legyintett anyu és felállt a fotelből.Amint elhagyta a helyiséget Shane megkönnyebbülten sóhajtott egy nagyot.
-Jól vagy?-kérdeztem és kínomban elvigyorodtam.
-Peresze.-válaszolt.-utólag jöttem rá,hogy a töklevágást az apádtól fogom kapni.-mosolyodott el fájdalmas.
-Valószínűleg igen.-válaszoltam.

(Sziasztok!Megint hoztam nektek egy Wattpad könyvet amit csak ajánlani tudok.Még csak három rész van fent,de biztos vagyok benne,hogy még jó sok lesz,mert ez s három rész már maga a mennyország.És higgyétek el egyáltalán nem túlzok.Celiahhh az írója💖)