A bátyám legjobb barátja

Értem

   (Sziasztok!Ez a rész rövidebb lett,de majd igyekszem pótolni egy hosszabbal.Szeretném felhívni a figyelmeteket arra,hogy pár szereplő külseje megváltozott szóval aki még nem látta az tekerjen vissza és lesse meg őket😉)

    -Mostmár tuti,hogy megjött neki.-állapította meg a bátyám miután mosolyogva köszöntem a még mindig a konyhában ülőknek.
-Istenem.-mondtam fáradtan sóhajtva.
-Az előbb hisztisen leléptél a szobádba és rá két percre ijesztő vigyorral jössz vissza.
-Jó na.Tudtommal ma neked is volt egy kis hangulatingadozásod nem?-kérdeztem és kérdőn végigmértem Olivert.
-Ne is beszéljünk róla.-rázta meg a fejet.Óvatosan Shanere pillantottam,aki értetlenül meredt rám.Elkaptam róla a tekintetemet és elindultam a nappaliba,majd lehuppantam a kanapéra.Fáradtan vettem tudomásul,hogy a távkapcsoló a téve alatti asztalon pihen.
-Hozom.-lépett be a nappaliba Shane is.Figyeltem ahogy felkapja a kapcsolót,majd felém kezd lépkedni és leveti magát mellém.Szorosan mellém.Combunk összeért,ami elég kellemetlen volt mivel mindaketten rövidnadrágban voltunk.Zavartan arrébb húzódtam és lábaimat felhúzva törökülésbe ültem.
-Mi van?-kérdezte furcsán.
-Semmi.-morogtam és kikaptam a kezéből a távirányítót és bekapcsoltam a tv-t.Egy híradó jelent meg a képernyőn.Éppen egy balesetről tudósítottak.
-És mi a véleményed?-fordult felém.
-A piros kocsi sofőrje a hibás mivel ivott indulás előtt.-mondtam és próbáltam teljes mértékben a tv-te koncentrálni.
-Mi?-kérdezett vissza.-Én nem a tv-ről beszélek.-mondta és elrántotta tőlem a tvkapcsolót,majd megnyomta a némítgombot.
-Heee!-fordultam fele.Szórakozottan nézett rám.Éreztem ahogy a tv megvilágítja az arcomat a sötétben és láttam ahogy Shane arcán ide-oda cikáznak a fények.Közelebb húzódott és lábunk ismét összeért.
-Mit gondolsz rólam és Libiről?-kérdezte.Hirtelen gyorsabban kezdtem venni a levegőt.Gyorsan átgondoltam,hogy mit mondjak,majd válaszoltam.
-Libi rendes lány.
-Igen.-mosolyodott el.-Az.
-És nagyon szép is.-mondtam és a hangom egy pillanatra elcsuklott.Folytattam.-Kedvelem.
-Én is.-mondta teljesen nyugodtan.
-Csak nem értem,hogy ti mikor...
-Rámírt amikor New Yorkban voltam.-válaszolt.
-Értem.-mondtam és visszafordultam a tv felé.
-De még nem annyira komoly.-tette hozza gyorsan.
-Értem.-ezután visszakapcsolta a hangot és csendben figyeltük a híreket.Nem igazán tudtam koncentrálni,az járt a fejemben,hogy vajon milyen érzés lesz ha,majd együtt látom őket.Az iskolában.Vajon ő is megváltozik majd mint ahogy Oli?Nem szeretném.Elég egy szerelmes fiúval bajlódni.Nem kell hogy Shane is az legyen.
-Shane?-kérdeztem hirtelen.
-Hm?
-Akkor is fogsz hozzánk járni ha komolyabb lesz Libivel?-nem néztem rá.Nem mertem.
-Persze.Miért ne jönnek?-válaszra nyitottam a számát,de anyu és Oli éppen akkor szándékoztak csatlakozni hozzánk.Nem is igazán bántam.Nem akartam erről tovább beszélni.Még kábé fél óráig néztük a tv-t,majd elköszöntem a többiektől,majd mentem aludni.Shane nem tudom mikor ment el,de az biztos,hogy még maradt egy darabig.