A bátyám legjobb barátja

Nincsen igaza

-Szia Shane!-húztam előre magamat,a két fiú közé és az éppen beülő Shane felé pillantottam.-Remélem jól telt a reggeled.-vigyorogtam.Félve rám pillantott,majd értetlenül megrázta a fejét.
-Fura vagy.-válaszolt egyszerűen.
-Ugyan.-simítottam végig a vállat.-csak érdeklődöm.
-Na jó,most állj le!-szólt rám.-Tudom,hogy miben sántikálsz.-nézett rám szúrós szemmel és lesöpörte a kezemet válláról.Felnevettem és ártatlanul pislogni kezdtem rá.
-Én?Mégis miről beszélsz?
-Okés.Akkor mondom amit hallani akarsz.-sóhajtott-volt egy sötét időszakom.Ne bántsd érte!Mindenki követ el hibákat.
-És a te hibád én voltam?-nevettem.
-Megeshet.-rántotta meg a vállát.
-Nem igazán mondanám magamat hibámnak.-kancsintottam játékosan.
-Idióták.-szólt ránk a bátyám.-Passzoljuk már a témát.
-És ha nem?-simítottam bele Shane hajába.Imádtam cukkolni.Most valami olyan információ tulajdonosa lettem,amivel az őrületbe tudom kergetni és hát ezt a nagyszerű lehetőséget nem lehetett kihagyni.
-Dakota!-nyüglődött Shane.-Ehhez túl korán van.Ne csesztess!
-És mennyire voltál belém esve?
-Semennyire?-húzta fel a szemöldökét.
-Ugyan Shane.Ezt te sem hiszed el.
-Dakota nyugodjál már le!-szólt rám ismét a bátyám.-Hagyad már szegény szerencsétlent.Ezt amúgy sem kellett volna megtudnod.Ehhez nem volt semmi közöd.
-Oh tényleg?-kerekedett el a szemem.-Szerintem nagyon is közöm volt hozzá.-vetettem magamat hátra sértetten.
-Anyám.-dörzsölgette a halántékát Shane.-Istenem még csak öt perce indultunk el.-suttogta fáradtan.
-Peter és Ben tudott róla,te tudtál róla pedig ez csak rám és Shanere tartozott.De persze,nekem nem volt hozzá közöm.-duzzogtam tök jogosan.
-Csipesz ne hisztizz már!Egy éve volt okés?Már lényegtelen.-zárta le a témát Shane.-Kérlek ne beszélj erről többet!Főleg ne Libi előtt.-Ez hülye.
-Kösz.
-Most mi van?-fordította felém a fejét.
-Hagyjál!-húzódtam az ablakhoz.
-Ne már.-bökte meg a térdem.
-Te kertél rá,hogy hagyjam.Ha ezt akarod akkor hagyom,de akkor te is hagyjál engem!-szóltam dühösen.
-Ez röhejes.-nevetett fel Shane.
-Te vagy a röhejes!
-Beszarok rajtatok.-jelentette ki a bátyám.Kérdőn rá néztem,majd undorodva elfordítottam a fejemet.Amint megérkeztünk a sulihoz,kiugrottam a kocsiból és teljes erőmből bevágtam az ajtót.
-Várj már!-jött utánnam Shane.
-Nem!-válaszoltam és gyorsabban kezdtem szedni a lábaimat.
-Csipesz!-kapta el a könyököm.
-Naaa!-kezdtem el rángatózni.
-Dakota ez az utolsó esélyed arra,hogy ezt megbeszéljük,mert a suliban egy szót sem akarok hallani erről.
-Köszi,de inkább nem élnek a "lehetőséggel".-rajzoltam idézőjelet a levegőbe és indultam volna el,de Shane vissza rántott.
-Ne legyél már ennyire gyerekes!
-Nocsak.Egy éve még odavoltál értem.Akkor nem voltam gyerekes?-vetettem oda.
-Azta.-döbbent le.-Kösz.-bólintott és hirtelen elengedte a kezemet,majd elsétált.Persze,hisztizzen csak be.Rohadtul nincsen igaza.