Oldalra nézek és látom, hogy port verve csúszunk végig az utcán. Hatalmas szerencsémre Natsu van alul. Mikor végre megállunk és feltápászkodom Natsuról, körbenézek. Erza sehol, de furcsa alakokból egy egész tömeg vesz minket körbe. Mi a...?!
- Azt hittétek, hogy ilyen könnyen feladjuk? - szólal meg egy ismerős hang.
Susmogás támad a tömegben.
- Porba alázták hét társunkat... szemetek! - hallatszódik ki több irányból is.
Natsura nézek, aki értetlenül pislog, még mindig a földön fekve. Látszik rajta, hogy totál semmit nem ért ebből az egészből.
- Gyerünk fiúk, adjatok nekik! - szólal meg az előző, ismerős hang.
Erre az utasításra a fekete ruhások felénk indulnak. Hirtelen az egyikük eltűnik és a következő pillanatban magam előtt látom, ahogy kezében egy késsel támad. Elnyílnak az ajkaim, nincs elég időm. Az éles fegyver egy suhintással átvágja fellibbenő hajamat és vérző csíkot húz az arcomon. Dőlök hátrafelé. Nem tudtam máshogy kikerülni a támadást, így most hátraesem a földre. Oldalra fordítom a fejemet és segítségkérően Natsura nézek, aki most már felfogta a helyzetet, így egy pillanat alatt felugrik és elhúz a következő csapás elől. Hátralép egy jópárat , miközben gyengéden tart a karjaival, hogy ne essek hátra. Amikor már úgy érzi, biztos távolságban vagyunk a késes és egyéb támadóktól, rám néz. Szemei dühödten villannak, ahogy meglátja a vérfoltot az arcomon.
- Tudsz harcolni, Luce? - kérdezi komolyan.
- Egy karcolásba nem halok bele! - próbálom magabiztosan mondani a filmbe illő szöveget.
Natsu bólint, hogy értette a célzást és talpra segít. Mint a filmekben, először lassan oldalra fordítja fejét a híres, gyilkos tekintettel fűszerezve.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A feketeruhásokon végigfut a hideg és hátranéznek valakire. Tekintetemmel én is a tömeget pásztázom, de egyszerűen nem tudom kiszúrni, hogy melyikük az illető. Hirtelen mindannyian ránk merednek és szemeikben a félelem csillan meg. Hmm... Úgy tűnik, hogy az a valaki ott hátul még Natsunál is ijesztőbb tud lenni. Pedig azt bizony, nagyon nehéz!
A feketék felénk kezdenek futni és a kezeikben különleges fegyverek csillannak meg. A következő pillanatban Natsu maga mögé húz, hogy ő hárítsa a támadások nagyobbik részét. Miközben ő a különböző fegyverek kicsorbításával foglalkozik, én a hátulról támadókat veszem célba. Nem hajolok el felelőtlenü az érkező ütések elől, hiszen akkor egy részük a hátam mögött harcoló Natsut találnák el. Érzem, ahogy egy-egy erősebb ütéstől sérülnek a karjaim, de ezzel most nem foglalkozom. Hirtelen az egyik feketeruhás támadást színlel, de miközben érkezne az ütése, irányt változtat és elkapja a bokámat. Ijedten nézek le, ugyanis ezzel korlátozva lett a mozgásom. Kiáltást hallok, ezért felkapom a tekintetem még időben. Már éppen elhajolnék a támadás elől, amikor megvilágosodom a szándékáról. Ijedten veszem fel az előző pozíciót, hogy védjem Natsut, aki nem tud figyelni a hátulról érkező csapásokra. Magam elé helyezem a kezeimet és érzem, hogy egy kisebb penge vágja fel a bőrömet. Felszisszenek a fájdalomtól, mire Natsu ijedten fordul hátra. Nem törődve a felé érkező támadásokkal, rám koncentrálja minden figyelmét. Levegőt vesz és örvénylő tűzként fújja ki az őt támadókra. A következő pillanatban egy hatalmas ütéssel a földre küldi az én megsebesítőmet is, úgy hogy a beton is feltöredezik alatta. Kíméletlenül letépi a bokámra fonódó ujjak tulajdonosát is, majd leüti vele az éppen felállni készülőket. Körbenézünk, de úgy tűnik egyetlen támadó sem maradt. Vagy halottak mind vagy elmenekültek.
Megkönnyebbülten húzom ki a kést a kezemből. Kifújom a levegőt és végigmérem magam. Tele vagyok kisebb-nagyobb karcolásokkal és ráadásul a fürdőruhámat is megcsorbították egy kicsit. Hirtelen Natsu maga elé húzza a sebesült kezemet és közelről szemrevételezi. Összeszűkülnek a szemei a vérem láttán. Szemei ismét dühösen villannak fel. Én közben végigmérem őt, rajta semmiféle nyoma nem látszik a harcnak. Tekintetem felkúszik az arcára. Szürkészöld szemeivel aggódóan vizslat.
- Ne aggódj, jól vagyok... - suttogom halkan.
Bólint egyet majd hirtelen felkap és felugrik velem a a háztetőkre. Fogalmam sincs, hogy hova akar vinni, de jelen pillanatban ez nem is érdekel, ahhoz túlságosan ki vagyok fáradva. Végülis éjszaka van és ráadásul harcoltam is...
Fáradtan nyitom ki résnyire a szemeimet, amikor Natsu gyengéden letesz valahol. Elmosolyodom, ahogy a hold fénye megvilágítja az arcát. Ő visszamosolyog rám, végigsimít az arcomon és megpuszilja a homlokomat. Elégedetten lehunyom a pilláimat és elindulok az álmok lépcsőjén...
Visszatértem! Huhh, nagyon nagyon sok bocsánat amiért nem volt rész egy ideig... Igyekszem behozni a lemaradásomat... Remélem tetszett ez a rész is, ha igen kommentet voteot nagyon szívesen várok! Köszönöm a követést:
flilykeenek:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Hamarosan jövök egy új résszel! :) Élvezzétek ki a nyáriszünet utolsó napjait is!
