Levy mondatára megállt forogni körülöttem a világ. A szemeim pislognak egy párat és megrázom a fejemet, hátha rosszul hallottam. De nem..., nem hallottam rosszul semmit. Amikor felnyitom a szemeimet, ugyanazzal a barnás tekintettel találkozom. Levy csak könnyezve mered előre, a szemeiben kihunyt valami. Nem tudom pontosan megfogalmazi, de talán az elveszettség fénye csillog a szemeiben. Nem, ezt nem is lehet csillogásnak nevezni, inkább tompa fénylés. Ahogy Levy a szemeimbe néz, hirtelen én is átérzem a fájdalmát. Összeszorul a torkom és a szívem, mintha le akarna húzni a földre. Az egyik szememből kicsordul egy könnycsepp és vízes csíkot hagyva maga után, folyik le az államig.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Tehát az a szörnyeteg elvette Levyék megszületendő gyermekétí?! Aljas gazember, nem érdemli meg, hogy ennyi apró élet elvétele még ő éljen! Oldalra fordítom a fejemet és Natsuékra nézek, akik idő közben kihúzták Jackalt. Gajeel megmerevedten nézi a földön fekvő démont, a tekintete színtiszta gyűlöletet áraszt.
- Meg fog halni ezért, ugye tudod... - teszem a fejére a kezemet.
Elkeseredetten felnéz és mégjobban kitör belőle a sírás.
- ...De azzal... - hüppögi -... azzal sem tudja visszahozni, akit elvett!
Kiáltása kétségbeesett. Összeszorul a szívem és látom, hogy Gajeel és Natsu is megremeg. A tekintetem letéved Jackalra, akinek a szája még így is gúnyos vigyorra húzódik. A szemeim haragosan pattannak fel. A sérüléseimről megfeledkezve pattanok fel és rohanok Jackalhoz. A testemet most, Natsuéhoz hasonlóan lángok veszik körbe. Felrántom a földről a félhalott démont és orbitális erővel a havas sziklának lököm a nyakától fogva. A fagyos kődarab behorpad és törésvonalak jelzik az újonnan előjött tüzem, vagyis Natsu tüzének erejét. A szemem sarkából látom, hogy Natsu döbbenten néz rám. Ha most olyan helyzetben lennék, egy diadalittas mosolyjal rohannék hozzá. De ez most nem az a helyzet. Jackalt még mindig erősen tartom a nyakától fogva. A kezei ugyan próbálják lefeszíteni az enyéimet, de a mostani erőmhöz képest az övé elenyésző. Hirtelen kipattannak a szemeim, amikor rájövök, hogy mindjárt megfullad. Azonnal csillapszik a tűz körülöttem és elengedem a torkát és ballagni kezdek vissza Levyhez.
- Csak ennyit tudsz? - hallok egy halk hörgést magam mögül.
Natsu egy pillanat alatt lépne, hogy megüsse de beelőzöm. Egy pillanat alatt fordulok oldalra.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Hűvös tekintettel lendítem a térdemet. Az ütéstől a hasán, Jackal rögtön összegörnyed. A szemei kiguvadak és felnyög a fájdalomtól. Elhúzom a térdemet és hagyom, hogy a hóba essen. A lábaim előtt szenved a hideg fehérségben, de nem érzek felé semmiféle sajnálatot. Nem érzek semmit, csak mérhetetlen dühöt, gyűlöletet. Csak nézem, előlremeredő tekintettel, amikor hirtelen egy kezet érzek a vállamon. Lassan fordítom oldalra a fejemet és ahogy a szemem találkozik két fagyos zöld szempárral, a kétségbeesés lesz úrrá az arcomon. Állom Natsu tekintetét és a szél ismét belekap a hajunkba. A tekintete arra utasít, hogy menjek vissza Levyhez. Összehúzom a szemeimet és aprót bólintok Natsura, aki elengedi a vállamat és hagyja, hogy visszabicegjek Levi mellé. A kék hajú lány még mindig remeg a sírástól. Amikor lehuppannék mellé, hogy próbáljam meg csitítani, hirtelen éles fájdalom szeli át a testemet. Végigcikázik a bal karomtól, egészen a szívemig. Homályosulni kezd ismét a világ. Érzem, hogy a hó hidegsége, olyan érzéssel tölt el, mintha forrana a vérem. Gyorsan gondolkodom és végigfuttatom az agyamat, hogy vajon mi lehet a fájdalom forrása. A bal karom... hát persze! A sárkányjel! Hallom, hogy valaki mellém szalad és szólongatni kezd. Egyszerűen nem tudok válaszolni. Mintha a testem nem engedelmeskedne az utasításaimra. Hirtelen ismét égetni kezd a jel és ezúttal teljesen elveszítem az eszméletem.
,,Egy nappal később"
Meleg. Nem érzem a hideg szelet. Ez a két gondolat, ami először eszembe jut. Lassan kinyitom a pilláimat és beletelik egy kis időbe, mire felfogom a helyzetet. A tekintetem elsőként a fejem fölött ékeskedő kövön állapszik meg. Kő... Tehát egy barlangban vagyunk. Nagy nehezen felülök és körbefordítom a fejemet. Az első, amit megpillantok, az Gajeel, amint a barlang közepén égő tüzet figyeli.
- Hol vagyunk? - kérdezem fáradtan.
Gajeel felkapja a fejét és rám néz. Már éppen kérdeznék valamit, amikor a mutatóujját a szája elé helyezi, ezzel elnémítva engem. Mikor felfedezi, hogy értetlenül meredek rá, az ujjával magam mellé mutat. Követem a szememmel az irányt és meglepődötten fedezem fel a mellettem fekvő, összegömbölyödött Natsut. Elmosolyodom és megsimogatom a fejét. Legnagyobb meglepetésemre egy apsót dorombol.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Sziasztok! Jó estét! Meg is érkeztem az új résszel! Remélem tetszett... Itt vagyok, és olvasom, ahogy minden más író viccesebbnél viccesebb fejezetekkel jön, én pedig itt írok a nyomasztóbbnál nyomasztóbb dolgokról! De ne aggódjatok, hamarosan nyugis napok köszöntenek főhőseinkre és akkor majd nem lesz senkinek humorhiánya, legfőképp nekem nem. :) Kommentben megírhatjátok, hogy milyen típusú vicceket szeretnétek, ha belecsempésznék a sztoriba. Köszi! :)
