A sárkány szíve (NatsuxLucy)

92. rész : Lucy ára...

Egy szempillantás alatt csinálok mindent. Mire mindenki feleszmél, már erősen magam előtt tartom a kékhajú lányt, aki ijedten nyög fel a karmaimban. Érzem, ahogy a megelpett tekintetek gyilkosba fordulnak át.

- Juvia! - kiáltja a vöröshajú dühösen.

Én azonban Gray dühtől remegő alakjára koncentrálok. Összeszorított ajkakkal meredek rá, várva, hogy mit tesz. Nem fogom megölni a szerelmét, ő csak egy eszköz nekem, amivel visszaszerzem Lucyt.

- Gray-sama... - motyogja vékony hangon Juvia.

Látom Grayen, hogy ő is az idegszálai végén egyensúlyoz. Hiába vannak sokkal többen, mégis félnek a tudattól, hogy egy mozdulatomba kerül és a lány halott. Igaz is, régebb majdnem ezt is tettem...Vagyis tényleg van okuk, amiért félnek...

- Meg foglak ölni, Natsu Dragneel... - morogja a fiú erősebben megszorítva Lucyt.

- Nem akartam ezt tenni, de kikényszerítettétek belőlem... - bökök a fejemmel Lucyra, aki falfehéren pislog rám.

A feszültségtől szinte ólomsúlyúvá válik a levegő is, de egyikünk sem lép. Az agyam lázasan gondolkozik valamilyen komproisszumon, ami által visszakaphatom a szőkeségemet. A szemeim élesen csillannak fel, ahogy szóra nyitom a számat.

----------------------------------------------------Lucy--------------------------------------------------------

Aprókat nyögve figyelem Juviát, aki hasonlóan ijedt tekintettel néz rám. Most még talán gyűlölni is elfelejt egy pillanatra...

Érzem, ahogy Gray izmai egyre jobban megfeszülnek. Egyre jobban csak hergelik egymást, de egyikük sem tesz semmit. Nem mernek...ez nyilvánvaló. Most jött el az én időm, most végighallgatna mindenki és megtudnák az igazságot. Nyelek egy nagyot és szólnék, de valaki megelőz.

- Elengedem... - szólal meg Natsu, mire meglepetten kapom rá a tekintetemet -...és azt csináltok velem, amit csak akartok...cserébe viszont egyetlen napot hagyjatok nekem Lucyval...

- Azt mondod engedjük el, de honnan tudjuk, hogy viszzajössz és nem ölöd meg Juviát? - kérdezi Erza mögülünk gyanakodva.

Alig tudom felfogni, amiről most folyik a beszéd. De hiszen...akkor akár meg is ölhetik!

- Natsu! - kiáltom kétségbeesetten az irányába, mire Gray a torkomnak nyomja a hideg fegyvert.

- Megesküszöm itt és most... - mondja ki Natsu komoran, teljesen figyelmen kívül hagyva engem.

A szemeimbe könnyek gyűlnek, ahogy a szavak elhagyák szerelmem ajkait. Ne...ne!

- Nem teheted! Ne csináld! - sikítom zokogva és érzem, ahogy a penge felsérti a nyakamat.

A szívem mindjárt megszakad...most egyezett bele lényegében a saját kivégzésébe! Én ezt nem akartam! Nem ezért jöttem vele...Nem akarom mégegyszer elveszíteni, abba belehalnék!

- Egyetlen nap... - morogja Gray és megindul velem Natsu irányába.

Látom, ahogy a sárkányölő is ugyanígy tesz. Minden tekintet négyőnkön függ, feszülten várva a történéseket. Ahogy egyre közelebb érünk, úgy sajdul bele fokozatosan minden lépésbe a lelkem. Natsura pillantok, ő azonban nem figyel most rám. A két fiú mélyen egymás szemébe néz, majd egyszerre engednek el minket.

Juvia azonnal Gray karjaiba rohan, aki megkönnyebbülten öleli magához a lányt. Én azonban mozdulni sem tudok. A gyomrom görcsösen rántja össze ütemesen az egész testemet. Mit tettem...Ez az egész miattam van...