Úgy érzem, itt szakad ki a szívem a helyéről. Natsuhoz rohanok és remegve próbálom bemesélni magamnak, hogy ez csak egy rossz álom. Félve megcsípem magam, miközben behunyom a szemeimet, várva arra, hogy ez az egész kínzó érzés és helyzet eltűnjön. Lassan felnyitom a pilláimat, de még mindig ugyanúgy egy ázott és kihűlt test látványa fogad.
- Ne... - suttogom elhalóan.
A szemeimből patakzanak a könnycseppek. A térdeim felmondják a szolgálatot és összerogynak alattam. Mintha nem is érezném, hogy térdre estem. A testem nem veszi fel a fizikai fájdalmat, Teljesen összetörten ülök az esőben és hirtelen egy hangos sikítás hagyja el az ajkaimat. A sírás miatt szinte nem is hallom a saját hangom, de biztos vagyok abban, hogy sokkal hangosabb, mint bármi más jelen pillanatban. Úgy érzem, mintha percekig csak kiáltanék, minden erőmmel. Elfogy a levegőm és hangtalanuk csukódnak össze remegő ajkaim. Vörösre sírt szemekkel állok fel. Már nincs erőm sírni. Az élettelen test elé lépek és a kezemet arca felé nyújtom. Ujjaim rásimulnak a hófehér bőrre. Hideg... A bőre olyan, akár a jég. A szemem sarkából egy könnycsepp gördül le egészen a szempillám végéig, ott pedig folyékony drágakőként áll meg.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
De egy pillantás múlva lehullik róla és egyenesen Natsu arcán landol. Könnyeimen keresztül nézve letörlöm Natsu arcáról a csillogó nedvességet. Visszafolytom a sírást és a másik kezemet az állára helyezve, magam felé fordítom. Már alig bírom magamban tartani a könnyeimet. Lassan hajolok oda hozzá és kisimítom az arcába csüngő hajtincseimet. Egy pillanatig hezitálok, majd megcsókolom. Mintha minden fájdalmamat az ajkaiba akarnék folytani. Félszemmel látom, hogy Natsu arcára esőcseppek hullanak. Behunyom a szemem és le akarnám törölni az esőcseppeket, de valami furcsa dolog történik. A kezeim nem Natsu bőrét tapintják, hanem a fakérget. Ismét megpróbálom, de most sem sikerül. Hitetlenkedve fordítom oldalra a fejem és az ajkaim, amik az imént még Natsuét súrolták, most kábultan nyílnak el. Hogy megbizonyosodjak arról, amit látok, ismét megpróbálom elérni Natsu arcát az ujjaimmal, de szintúgy nem sikerül. A kezem egyszerűen átsiklik rajta. Ijedten kapom a tekintetem a teste felé, de nem azt látom, amit várnék. Natsu végtegjai fokozatosan eltűnnek és a helyükön rózsaszínes beütésű, apró világító pontocskák szállnak felfelé. Ide-oda kapkodom a szemeimet, de szinte már sehol nincs ott az ,,eredeti" Natsu teste.
- Ne...ne ne, ne, ne! - kiáltom egyre hangosabban.
Megpróbálom valahogyan magam mellett tartani, de érzem, hogy a dolgok kicsúsznak a kezeimből. Sírva próbálom elkapdosni a világító valamiket, de azok mintha elkerülnék a kezemet.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A fénylő szemcsék lassan eltűnnek az esőfelhők szürkeségében. Az imént még utánuk nyúló kezem erőtlenül hanyatlik vissza a testem mellé. Elkeseredettségemben lehajolok és belecsapok a földbe. Csakhogy nem sikerül beleütnöm, mert a ,,támadásom" valami mást talál el. Ahogy jobban megnézem ezt a valamit, egy könyv rajzolódik ki a szemeim előtt. Öregnek tűnik, lapjai megsárgultak, de nagyon furcsa aura veszi körül. Elsőre nem sikerül megfogalmaznom az érzést. A könnyeim még mindig hangtalanul folynak le. Akaratlanul is felvillan előttem Natsu képe. Hát persze... ez az érzés...olyan, mint Natsu mellett. A vállaimhoz kapok és kínomban saját magamat ölelem át. Ahogy a jobb kezem a vállamat érinti, hirtelen egy hangfoszlány emléke hasít belém.
,,A jel nem tűnik el, amíg meg nem halok..."
A szemeim felpattannak és hihetetlen sebességgel meredek a vállamra. A szemeim felvillannak, ahogy meglátom a tűzvörös sárkányjelet.
...életben van...
A kő a szívemről abban a pillanatban legördül. Kérdések százai kezdenek el felgyülemleni a fejemben. ,,Akkor hol van most?!" Mit csinál? Miért ment el egyáltalán, amikor épphogy csak visszaértünk?!"
A tekintetem a vállamról átcsusszan az előttem heverő könyvre. A tárgy borítóján egy felirat díszeleg.
E.
N.
D.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Vajon mit jelenthet..? Fogalmam sincs, de biztosan van Natsuhoz valamilyen köze.
Magamhoz húzom a vaskos könyvet és kissé vonakodva felnyitom. Az első oldalra semmi sincs írva, üres. Lapozok egyet és abban a pillanatban hátracsuklik a fejem. A szemeim előtt fehérség veszi át a teret.
Felnyitom a pillámiat és attól, ami a szemeim elé tárul eláll a lélegzetem is.
Egy hegyen vagyok és a szellő belekap a hajamba, ezzel meglibbenti azt. Az esős időnek nyoma sincsen. Az engem körülvevő, magas fű csak úgy hullámzik a napfényben. A fűhöz érnék, de a kezem átsiklik rajta. Pont, ahogy Natsuval is történt.
- Illúzió... - suttogom magam elé.
A következő pillanatban valami megtöri a csendet. Egy cseresznyevirág hajú kisgyerek rohan el mellettem. Egyenesen át a fűvel babráló kezemen. Meglepődötten nézek utána és az irányban amerre fut, egy vörös sárkányt vélek felfedezni.
Sziasztok!
Huhhhh.... Nem tom mi történt, de ez a fránya WattPad nagyon kitolt velem. Megírtam a fejezetet úgy 4 órával ezelőtt és csak úgy eltűnt. Husss....
