Hunyorogva nyitom ki a szemeimet. Még éjszaka van...Körül nézek a sötétben, de Natsu nincs mellettem. Kissé fáradtan ülök fel a karomra támaszkodva. Hol van Natsu? A fülemet egy csattanás hangja rázza meg. A szemeim azonnal kipattannak és gyorsan feltápászkodva a földről, a hang irányába indulok. Az álmosság miatt néha el-elveszítem az egyensúlyomat, de igyekszem megtartani az irányt.
Egy jó ideje követem a zajokat, amikor hirtelen az eget vérvörös lángok fénye világítja be egy pillanatra. Tűz...Vagyis ez a valaki egészen biztosan Natsu lesz. A lépéseimet felgyorsítom, miközben az eszem csak azon jár, vajon mit csinálhat ilyenkor. Edzene talán...?
Egyik pillanaról a másikra egy csontvelőig hatoló érzés fut át rajtam. Nem bírom tartani magam és térdreesem a földön. Lihegve próbálok felállni, de a lelkemet mintha valami a földhöz ragasztaná. Alig kapok levegőt és teljesen kiver a víz...Az oxigénhiány elhatalmasodik rajtam és ájultan esem össze.
Hirtelen ülök fel és a következő pillanatban vért köhögve görnyedek vissza. A látásom kissé homályos, elmosódik minden körülöttem. Az ujjaimmal megmarkolom az egyetlen kezet, amit magam mellett találok.
- Rosszul vagy? Mi van veled?! - hallom meg Natsu hangját.
A szemeim előtt azonban valami egészen más jelenik meg. Egy arc rajzolódik ki a fejemben. Két csukott szem...A következő pillanatban a szemhéjai felpattannak és két vörös szem néz rám...A tekintet olyan, mintha mindenembe belelátna. Hirtelen fájdalom hasít végig az egész testemen.
Tudom, hogy ordítok, de nem hallom a saját hangomat. Csak a lüktető fájdalmat érzem mindenütt. Nem akar eltűnni...
Lihegve támolygok visszafelé az erdőben. Ma van az az éjszaka... Rossz érzésem van. Féltem Lucyt... Rettegek attól, hogy valami olyat teszek vele, amit nem akarok...Féltem őt saját magamtól. Ezeken az éjjeleken mindig elmegyek valahova, távol mindentől, amit bánthatnék, ahogy az összes többi sárkányölő is teszi...
Villámcsapásként sújt belém az érzés...a szívemben mintha egy tőrt forgatnának...
- Luce... - suttogom teljesen ledermedve.
Minden erőmet összeszedve rohanni kezdek az ösztöneim után. Nem telik sok időbe, amíg rátalálok az ájult szőkeségre.
- Lucy! Lucy! - emelem fel a földről ijedten.
A következő pillanatban a lány csokoládébarna szemei felnyílnak és szinte azonnal vért köhög fel. Ujjai görcsösen megmarkolják az első útjukba eső dolgot, vagyis a kezemet.
- Rosszul vagy?! Mi van veled?! - próbálok választ kicsalni belőle sikertelenül.
Legnagyobb ijdetségemre hirtelen elakad a lélegzete és a szemei az ég felé merednek. Mi történik vele?! A pánik kezd elhatalmasodni rajtam, ezzel egyre inkább előcsalva azt az énemet, amitől éppen meg akartam védeni. A francba...A szemeim ijedten villannak fel, ahogy rájövök mi is lehet a szenvedésének a kiváltója. A kezeimmel szinte letépem a törékeny testéről a ruhát, amíg el nem jutok a nyakán díszelgő sárkányjelig. Ahogy gondoltam...! A jelen most nem a megszokott vöröses narancssárga színek díszelegnek...az egész mintázat kezd átváltani feketébe.
- A francba...miért most?! - sziszegem miközben egy pillanatra elengedve a lányt, a jobb kezemen lévő karmaimmal a saját húsomba vágok.
Fel sem szisszenek a fájdalomra. Gyors mozdulattal felnyitom Lucy apró ajkait és közéjük csorgatom a vörös folyadékot. A vérem azonnal hatni kezd, Lucyn a jel lassan visszatér a normálisba. Én viszont annál inkább érzem magamon a hatását. A kezemen vörös pikkelyek jelennek meg és figyelemmel kísérem, ahogy az agyam elkezd elborulni. Mennem kellene, mielőtt megint elveszítem az irányítást! Óvatosan visszafektetem a lányt a földre és sietős léptekkel indulok minél távolabb tőle.
A fájdalom lassan tompulni kezd, ahogy megérzem a torkomon lecsorgó, fémes ízű valamit. Mostmár van akkora lélekjelenlétem, hogy megtöröljem az izzadt homlokomat.
Hirtelen ordítás hallatszik valahonnan. A szemeim nagy nehezen kinyílnak és elérem, hogy felüljek a fűben. Egy ideig nem hallatszik semmi, majd megint egy kiáltás. Egészen közelinek hallom.
Körülnézek és ahogy meglátom a még friss vérfoltokat, összeáll a kép. A fémes folyadék vér volt... Natsu vére...
Mi történhetett?! Miért kiabál... Ahogy felállok, feltűnik még valami. A ruhám szinte teljesen el van szakítva és alóla az egész jel teljesen kilátszik. Sietve kötöm össze a szakadt rész két szélét egy csomóba, hogy mégse lógjon le rólam és rohanni kezdek. Hirtelen néhány méterre mellőlem az erdő felgyullad. A forróság hátrafújja a hajamat és a fullasztó meleg levegő ismét megnehezíti a haladást.
- Natsu...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Sziasztok!
Itt van az új rész, de mostmár nekem is mennem kell , úgyhogy további szép napot! A kéréseim ugyanúgy érvényesek a csillagokra és véleményekre....
