A sárkány szíve (NatsuxLucy)

94. rész : Hozzám jössz? 💍

Figyelem, figyelem! A részben erős fangörcsre késztető dolgok (kérdések) fordulhatnak elő...Úgyhogy kizárólag teljes értékű, NaLuimádó olvasóimnak ajánlom XD

- Luce... - simít végig egy kéz az arcomon. 

Natsu...A kellemes kábaság, ami a fejem körül lengett hirtelen szakad meg, ahogy a hasamba pillanatnyi fájdalom nyilall. Szemöldökömet összehúzva szisszenek föl az érzésre és lassan kinyitom a szemeimet. Natsu rózsaszín tincsei szinte az arcomba hullanak, miközben a fiú pár centiről figyeli minden szusszanásomat. 

- Öhm, Natsu... - pirulok el kissé, mikor meglátom meztelen felsőtestét. 

Az elmúlt éjszaka emlékei elárasztják az elmémet egy pillanat alatt, mire a sárkányölő halkan felnevet, de nem szól semmit. Tudom, hogy a gondolataimba lát...

- Jóreggelt, Lucy... - hajol közelebb és lágy csókot lehel a kissé elnyíló ajkaimra. 

A szívemet elönti a forróság és kedvem támad magamhoz ölelni a fiút, de ahogy megmozdulok, az izmaim sajogni kezdenek. Fájdalmasan nyögök fel, mire Natsu meglepetten válik el tőlem, de a következő pillanatban diadalittas mosoly ül ki az arcára. 

- Talán túlzásba estem volna tegnap? - gondolkozik el hangosan, mire én nem törődve sajgó izmaimmal, vörösödve lököm le magamról. 

A sárkányölő nevetve gördül le rólam, majd pillanatokon belül ismét a fejem mellett támasztja meg karjait. Nem lesz ez így jó, kénytelen vagyok felülni...

Már fel is emelkednék, amikor érzem lecsúszni mellkasomról a ruhaanyagot. Még éppen időben kapok a felső után, ami így hogy jobban megnézem nem is az enyém. Most döbbenek csak rá, hogy én bizony tegnap ruha nélkül aludtam el. És természetesen merem feltételezni, hogy Natsu csupán merő kedvességből nem figyelmeztetett erre az elmúlt percekben...

- Akkor én most vissza is venném, ami az enyém... - szól közbe az említett kaján vigyorral a száján és már nyúlna is a felsőjéért, hogyha nem szorítanám azonnal magamhoz mindkét kezemmel azt. 

Egy pillanatig csak elveszünk egymás tekintetében, mikor nekem bevillan Natsu esküje. 

,, - Azt tehettek velem, amit akartok...!"

A mosoly lassan lehervad az arcomról és már csak mereven bámulok Natsu zöld íriszeibe. Látom az arckifejezéséből, hogy éppen olvas a gondolataimban. Pillanatról pillanatra változik meg szemeinek a csillogása, ahogy benne is lejátszódnak a tegnap emlékei.

Végül ez az éjszaka is csak arra volt jó talán, hogy egy pillanatra megfeledkezzünk a jövőről és a jelennek éljünk. De az idő sajnos nem áll meg...soha...

A torkomba visszatér az a bizonyos szorítás és érzem, ahogy a nyomasztó hangulat rátelepedik az egész lényemre.

- Luce...Ezt már nem tudom megváltoztatni, te is tudod... - mondja halkan a sárkányölő.

Hangja hideg és komor. Hallatszódik benne a szomorúság.

- Tudom, de... - akadok meg egy pillanatra -...de annyira fáj...

- Nem kell velem jönnöd... - próbál Natsu megnyugtatni azonnal, ahogy meglátja könnyes szemeimet.

Ettől sajnos nem lesz jobb... Attól még ugyanúgy megölhetik...

- Talán nem fognak... - olvas megint a gondolataimban a sárkányölő.

- Talán...- szorul el a torkom, ahogy elsuttogom ezt az egy szót.