- Vááá! - kiáltok bele a hideg vízbe, ami szerencsére éppen eléggé elnyomja a hangomat.
A pár órával ezelőtt történt dolgok csak nem hagynak nyugodni. Durcásan rázom meg a fejemet a jeges vizű tóban. Érdekes módon most még csak hidegnek sem érzem. Kezd fogyni a levegőm és az arcom pirossága még mindig nem múlik, úgyhogy feljövök a víz alól. Nagyon szippantok a hűvös levegőből és egy pillanatra talán úgy tűnhetne, hogy megnyugodtam. Egy kis idő múltán azonban nem bírom tovább, indulatosan rugdosni kezdem a vizet. Amikor pedig megelégelem a dolgot, a fejemet fogva hátradőlök a vízbe.
- Aish! Miért vagyok egy ekkora szerencsétlenség... - suttogom magamnak és beletúrok a hajamba.
Egy ideig csak hagyom, hogy a testem lebegjen a víz tetején. Érzem, ahogy a hullámok kifelé sodornak és egyszer csak a hátam leér a tó aljáig. Fel kellene kelnem, de valahogy a testem nem elég erős hozzá. A lábamba hirtelen fájdalom nyilall és ezzel párhuzamosan a nyakam is sajogni kezd. Érzem, ahogy a gondolataim tompulni kezdenek és elemészt a fájdalom.
- Hozz még egy rongyot, Mavis! - hallok meg egy egyre erősödő hangot.
- Jó! - kiált fel egy vékony hang.
A szemeim hirtelen felnyílnak és azzal a lendülettel fel is ülök az ágyban. A homlokomról a vízes törölköző egyenesen leesik a kezembe.
- Lassabban, kisasszony...először nyugodjon csak meg - teszi a hátamra a kezét egy kedves hang tulajdonosa.
Tágranyílt szemekkel, lihegve kapom rá a tekintetem az idősödő hölgyre, akinek az arcán kedves, de mégis aggódó mosoly ül.
- H-hol vagyok? - nyögöm ki a fejemet fogva.
A nénin látszik, hogy egy kicsit elbizonytalanodik...biztosan nem akar megijeszteni.
- Az unokám talált magára ruha nélkül az egyik közeli tóban. Nem volt eszméleténél, úgyhogy hazahozta... - meséli el a történetet félő szemekkel.
A szemeim előtt végigfutnak az emlékeim...igen...Natsu azt mondta, menjek el fürödni a tóba, amíg ő szerez nekünk valami ennivalót...Még tisztán emlékszem, amikor nevetve megfenyegetett, hogyha lassú leszek, akkor utánam jön.
A franc...biztosan utánam jött és nem talált ott semmit...Most valószínűleg idegesen keres, lehet, hogy azt hiszi elmenekültem. Akkor viszont nagyon dühös lehet most...
- Köszönöm, nagyon hálás vagyok azért, amit tettek - fogom a két kezembe az anyó kezét -, de most muszáj lesz mennem...
Amilyen gyorsan csak lehet, megpróbálok felállni a puha ágyból, de a nyakamba ismét éles fájdalom hasít. Felszisszenve kapom oda a kezemet...Lélekszakadtában tapogatok végig az ágyon, amíg véégül megtalálom, amit keresek. A vizes rongyot azonnal a harapáshoz szorítom.
- M-mi van a nyakán kisasszony, segíthetek valahogy? - ugrál körbe a néni aggódva.
Megrázom a fejemet és próbálok mosolyogni, de a perzselő érzés mintha le akarná égetni a bőrömet. Natsu... ezt egészen biztosan ő okozza, vagyis inkább az érzései...
Hirtelen kinyílik az ajtó és egy apró tejfölszőke hajú lány lép be rajta. Olyan, akár egy apró tündér.
- Hozd gyorsan a kendőt, Mavis! - szól rá a lánykára az anyó.
A szólított azonnal ideszalad vele és egy szó nélkül a kezembe adja a vízes rongyot. Egy szempillantás alatt kicserélem a borogatást, pillanatnyilag enyhítve a fájdalmat. A szőke lánynak megvillannak a szemei, ahogy egy pillanatra rálátása nyílik a jelre.
A szemei az enyémekbe fúródnak és komolyan, kissé ijedten néz rám. Már szólnék is valamit, de hirtelen egy hatalmas csattanás hallatszódik a házon kívülről. A néni ijedten az ablakhoz szalad és innen is ki tudom venni a szemében a rémületet, ahogy meglát valamit odakint.
- Hogy lehet ő itt? - nyitja ki remegve az ajkait.
Iparkodva az asztal melletti székhez rohan és kapkodva pakolja azt az ajtó elé. El akarja torlaszolni.
- Mavis...azonnal bújjatok el! - néz ránk teljesen elfehéredve.
Elképzelésem sincs, hogy ki lehet odakinn, akitől ennyire félnek...
- Ki az? - kérdezem és a rongyot az egyre jobban lüktető jelre szorítom.
- A négyek egyike... - kezd el a hátsó szoba felé tolni a néni.
Nincs ideje befejezni a mondatot, mert az ablak előtt egy sikoly kíséretében lángok csapnak fel. Az ajkaim elnyílnak és teljesen ledermedek...Ez Natsu kell legyen...engem keres ~ hasít át rajtam a felismerés...
- Menjetek már vagy mindegyikünket meg fog ölni...- sürget minket az anyó.
- Engedjetek... - mondom halkan és ahogyan csak a lábaim engedik az ajtó felé veszem az irányt.
A néni azonban visszaránt és ijedten próbál meggyőzni, hogy meg fog ölni, hogyha kimegyek a házból. Ellenkezve dobom el a felforrósodott rongyot, megmutatva nekik a mostanra már vörösen világító jelet.
- Miattam van itt...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Az anyó elképedve mered rám. Hirtelen hátrálni kezd előlem és karon ragadja a mellettem álló szőke lányt is.
- T-te lennél a tűzsárkányölőnek a ... - rebegi és a rémület csak még jobban elhatalmasodik a tekintetében - kérlek bocsásd meg nekünk, hogy ilyen tiszteletlenül bántunk veled...
Meglepődötten nézek az anyókára, aki szinte a földre borul előttem.
- Én köszönöm, hogy a gondomat visel-...
- Tehát Zeref öccse tényleg megtalálta a párját... - szakít félbe a szőke lány selymes hangja.
- Te-tessék? Ki az a Zeref? - kérdezem értetlenül és kissé türelmetlenül nézek az ajtó irányába, ami a lángok miatt egyre ingatagabbnak tűnik.
- Zeref Dragneel... - kezdene bele Mavis a magyarázatba, amikor kintről ismét ordítás hallatszik. Ijedten kapom arra a fejemet és rémülten látom meg a ház falába csapódó holttestet. A nyakamat mintha két kézzel fojtogaták, olyan érzésem támad.
Nem várva meg a választ, rohanni kezdek az ajtó felé és nem törődve a forró lángokkal, kinyitom azt. A lángok végigpezselik a testemet, de mégsem hagynak nyomot a bőrömön. Kilépek a szabadba, ahol a naplemente vérvörösre fest mindent. A házak egy része lángokban áll és távolabb a poros út közepén, nekem háttal egy fiú takarja ki a tűző nap egy részét. A körülötte hirtelen felcsapó lángok felborzolják seresznyeszínű haját.
- Na...tsu - suttogom és ahogy csak tudok szaladni kezdek felé.
Sziasztok!
Ez a rész hosszabb lett egy kicsit az átlagosnál...igen igen, visszatértem a szokásos formámba, miszerint imádom kínozni a párocskáinkat...Milyen volt ez a fejezet? Tetszenek eddig a dolgok, milyen ötletetek lenne a folytatásra? Írjátok meg kommentben kérlek...És egy voteal iagzítsátok útba Natsut, Lucy irányába! :) (Már kész van a következő rész, ha minden összejön, akkor holnap reggel 06:15 körül fel is teszem...) addig is érjétek be ezzel!
