A sárkány szíve (NatsuxLucy)

50. rész :

Anna? De mégis ki ő, hogy ugyanúgy néz ki, mint én? 

- Na...nem megyünk már edzeni? Semmi kedvem ebben a büdös börtönben megrohadni. - szakítja félbe a gondolatmenetemet Levy...
Egy pillanatig még fennmarad a kínos csend, ahogy mindhárman egymásra meredünk.

- De, menjünk... - szólal meg Anna tömören és érzelemmentesen.

Már csak arra kapom fel a fejem, hogy  lassan eltűnnek az egyik kanyarban, ezért gyorsan szedve a lábaimat, utánuk sietek. Amint én is befordulok, a szemeim elé tárul egy hatalmas terem. A falak mellett és a földön is mindenhol lányok vannak. Mindenki körülbelül korombelinek néz ki. Ahogy megpillantják Annát, egytől egyig elhallgatnak. Vajon mi okuk van rá? Megrázom a fejemet és megpróbálom elhessegetni a különböző rossz elméleteimet.

- Hölgyeim, hát kérem mit képzelnek magukról, most azonnal irány az akadálypálya! - harsan fel az előttem álló szőkeség.

- Igenis!! - hallatszik a terem minden szegletéből.

Jó jó, de mégis hol a jó égben van itt akadálypálya?! Mert én bizony egyet sem látok. Hirtelen egy kattanás hallatszik és a terem padlója elkezd furcsa hangokat kiadni. Elsőre teljesen az az érzésem, hogy mindjárt beszakad alattunk, de nem így történik. A betondarab egy az egyben megfordul és a másik oldalán kirajzolódni látszik egy hatalmas., leginkább valamilyen dzsungelhez hasonló pálya. Tehát erről beszélt...

- Lucy, gyerünk te leszel az első! - harsan fel mellettem Levy és a következő pillanatban az akadálypálya elejére lök. Az első akadályt egy hatalmas kötélrengeteg jelenti. Ijedten próbálnék visszahátrálni, de a többiek elállják az utamat.

- Három másodperced van, hogy elindulj - hallatszik élesen Anna hangja valahonnan - Három, kettő...

Összezavarodottan kapkodom ide oda a tekintetemet, amíg végül gyorsan a kötél után kapok. Azonban amint a kezem érinti a szúros felületet, a pálya alatt egy kis mélyedés süllyed a semmiből. Ahogy meglátom, mi van a mélyedés alján, egyre fehérebb leszek. Tüskék, hatalmas fémtüskék állnak ki a földből. Ne...

- Egy! - fúródik egy kés irdatlan sebességgel a lábam mellett a padlóba.
Megugrom és teljesen elveszítem az egyensúlyomat. Egyenesen a szúrós tüskékbe kezdek dőlni. Rémülten kapok a kötél után és épphogy sikerül belekapaszkodnom. Minden izmom megfeszül, ahogy próbálom feltornázni magam a kötélre. Már egy jó ideje szenvedek, amikor a tömegből kiszól egy hang.

- Ha nem indulsz el most azonnal, a köteled el fog szakadni... - nevet fel valaki hangosan.

Nincs időm gondolkozni, ugyanis a következő pillanatban egy kés vágja át a kötelem egy részét. Halkan sikítok egyet és ijedt szemekkel nézem a félig leszakadó kötelet. Minden erőmet beleadva az egyik kezemmel megfogom a következő kötelet. Remegő karral nagy nehezen odahúzom magam hozzá és megpróbálok átlendülni rá, de egyetlen rossz mozdulat miatt megcsúszom és majdnem le is esem. Remegő ujjakkal és gyöngyöző homlokkal próbálok esetlenül fejjebb kapaszkodni a kötélen, de nem igazán megy. A szívem a torkomban dobog, ahogy szenvedve küzdöm fel magam a kötélen.

- Itt a vége, kislány...  - nevet fel valaki rosszindulatúan.

- Ne...! - suttogom megkövülten, miközben a leszakadt kötélbe görcsösen kapaszkodva esem lefelé.

A várt fájdalom azonban elmarad és csak a sima padlón landolok. Lihegve próbálom összeszedni magam és próbálom lenyugtatni az önálló életre kelt szívemet. Léptek zaja töri meg a síri csendet és úgy hallom, felém közelít. A következő pillanatban hatalmas csattanást érzek az arcomon és az erejétől hátraesem. Fájó és kipirosodott arccal meredek az előttem álló Annára.

- Ch...ha ez élesben menne, már rég halott lennél...Szégyen hogy csak ennyit tudsz...- szólal meg lenézően.

Anna még egy ideig néz, majd hirtelen felemeli a kezét és csettint egyet. A teremben minden fej felé fordul.

- A tiétek, lányok! - mondja érzelemmentesen.

Ijedten kapom fel a fejem, ahogy a teremben lévők egyszerre megindulnak felém. Körbevesznek és bosszúsan néznek le rám. Hirtelen valaki hátulról belémrúg én pedig előreesem a földön. Épphogy feltápászkodnék, amikor máris érkezik a következő.

- Ááá! - kiáltok fel a sokadik rúgásnál, de ők rám sem hederítve folytatják a kínzásomat.

Sziasztok! Fuhh, nagyon rég jelentkeztem. Nah,de itt vagyok. Remélem, hogy tűrhető lett ez a rész. Még egy kicsit bírjátok ki ezzel és hamarosan érkeznek a NaLu pillanatok!

Shiro-chan

U.i. előre is sok sikert a felvételizőknek!