A sárkány szíve (NatsuxLucy)

55. rész : Első forduló

~Hah...hah...hahh

A lihegésem mellett próbálom kifésülni az arcomból az vér és izzadtság által odatapadt tincseimet. A földbeszúrt katanára támaszkodom az egyik kezemmel, az ujjaim görcsösen szorítják a fegyver nyelét. Becsukom a számat és megpróbálom szabályozni a légzésemet, ami többé kevésbé sikerül is. Egy nagy levegőt véve felnézek. Szánakozó tekintet vésődik a szemeimbe, ahogy végigpillantok a vértengeren. Mind halottak...

- Ohh...ahogy vártam, Heartfilia... - szólal meg egy gúnyos hang mellőlem.

Gyilkos tekintettel meredek a mellettem lévőre és érzem, ahogy az erő újra végigfut a testemen. Az eddig remegő ujjaim hirtelen megállnak. Szinte hallom, ahogy dobban a szívem egyet. Mintha ez lett volna a jel, egy könnyed mozdulattal rántom ki a katanát a földből és pontos csapást intézek a hozzám szólóra. A kicsit csorbult fegyver azonban nem talál célba. A lány egy egyszerű mozdulattal tér ki előle, így a penge egy sziklatömbbe fúródik. A következő pillanatban pedig eltűnik a szemeim elől. Minden figyelmemet egyetlen árulkodó jelre koncentrálom,de az mégsem érkezik.

- A megmaradtaknak szünet jár mindaddig, amíg a sárkányölők megérkeznek... - hallok meg magam mögül egy ismerős hangot.

Megremegek és pillanatok alatt hátrafordulva a következő pillanatban megáll bennem az ütő. Anna áll mögöttem és az egyik kezével tartja meg az éppen rám lesúlytani készült pengeéles tőrt. Elhűlve bámulok a lányra, aki csak felhorkant egyet és kitépi Anna kezéből a sajátját. Hogy nem vettem észre...Ilyen nincs, nem véthetek még egyszer egy ilyen hibát, mert az életem forog kockán. Összeszedegetem a szétzilált gondolataimat és elindulok befelé, hogy lemossam a kezeimhez tapadt vért.

---------------------------------------------

A vízzel keveredett vérvörös cseppek kis patakokba terelődve folynak le a testemről. A hideg cseppek a testem minden apró porcikáját végigjárják. Kilépek a kádból a hideg levegőre. A fegyvereim nélkül olyan érzésem van, mintha teljesen védtelen lennék. Utálom ezt az érzést...

Sietős léptekkel megyek az elém készített felszereléshez. Hmm...nem maradt túl sok mindenem. Az új ruháimba belepakolok minden apró kis fegyvert, ami a kezembe akad. Hátha szükségem lesz rá. Legalább az igazi katanámat nem használtam még...

A plafonra tekintek és sóhajtok egy utolsót. Felkapom a katanámat és kinyitom az ajtót magam előt...

------------------------------NATSU P.O.V.------------------------------------------

- Dragneel! Hát még mindig nem nyiffantál ki, öregem...? - ver valaki hátba jó erősen.

Mérges tekintettel nézek vissza a mögöttem álló vigyorgó Stingre.

- Hogy dögölnél meg... - morgom neki.

- Mi van, miért vagy ilyen morcos? Csak nincs valaki, akit itt akarsz látni...? - kérdez rá bármilyen burkolás nélkül.

De igen, van...vagyis nem tudom. Kíváncsi vagyok, hogy halott-e...Amennyire az a lány tud vigyázni magára, egészen biztosan egy pöcegödör mélyén ül.

Elhessegetem az ilyesfajta gondolatokat a fejemből és válasz nélkül elindulok a négy sziklatrón felé, ami minden évben ránk vár. Elfoglalom a helyemet és az öklömön megtámasztva a fejemet várom a további fejleményeket. Közben a többiek is leülnek a saját trónjukra és beszélgetésbe is elegyednek.

A csatatéren megpillantom a jó régről ismert Annát, aki ráérős léptekkel halad felénk. Egyből kiszúrom a kezében lévő tőröket, amit a következő pillanatban el is hajít felénk. Engem kivéve mindenki használja az erejét, hogy kivédje, de én csak félrehajolok előle egy egyszerű mozdulattal. Jól tudom, hogy Anna idén is fel akarja mérni az erőnket. Hatalmas bölcsesség rejtőzik a szőke tincsek között.

- Hmmm...Mint az eddig is történt, a 8 életbenmaradtat egymásnak fogom ereszteni...utána következnek az egy az egy ellen meccsek... - mondja el az eddig is tudottakat.

Amint befejezi a beszédet, azonnal nyílni kezd az egyik sziklaajtó. Mindhárman felé fordítjuk a tekintetünket. Egy kékhajú, aprócska lány alakja rajzolódik ki a halvány fényben.

- Micsoda kis kék tündér... - súgja nekem Gajeel vigyorogva.

Nem figyelek rá, csak nézem, ahogy az ajtók egyesével tárulnak fel. Egyik sem ő. Amikor a hetedik ajtó is kinyílik, sóhajtva pislogok egyet. Ennyit az első lányról, akihez egy kicsit is kötődtem... A tekintetem az égre terelődik, ahol a felhőket vérvörösre festi a lemenő nap. A madarak mind egy irányba mennek. Mintha tudnák, hogy veszély közeleg.

- Azt a lányt nézd, Natsu-nii! - ráz meg Sting a másik oldalamról.

A tekintetemet lustán a nyolcadik ajtóra vezetem, ami immár nyitva áll. A pupilláim meglepetten tágulnak ki és akaratlanul is kiegyenesedem a szőke tincsek látványára.

A barna szemek egyenesen rám merednek és valami olyan csillogás van bennük, amit eddig még sosem láttam ezelőtt...

Ez egy teljesen más, Lucy...

Sziasztok!

Itt a tavasz (értsd: esik a hó)! :) Gomen ne, hogy nem volt rész, de sok dolgom volt az utóbbi időben...Azért remélem elnyerte a rész a tetszéseteket. Tegnap megnéztem és SZENT KAMISAMA, 84-en követtetek be. Köszönöm nagyon szépem! Legyen további szép napotok! Kérlek írjatok kommentet, hogy ment a szóbeli, hogyha már megvolt és hogy amúgy tetszett-e a rész! Jajj, és kérlek azt is írjátok meg, hogy szeretnétek-e hogy tbbször rakjak be zenét az elejére és hogy Natsu szemszögét is írjam-e?Köszönöm,

Shiro~chan