( a zene szerintem illik hozzá, vagyis a vége felé egészen biztosan:)
- Hogy érted ezt? - kérdezem kissé ledöbbenve Natsutól.
A tüzet kell uraljam...vagyis a sárkányjelből kapott erőt...vagy a tűz alatt saját magát értette volna? Nem, az egészen biz-....
~Ne érts félre, engem sosem fogsz uralni...ezt a kényelmet sajnos nem kaphatod meg...~ vágja félbe a gondolataimat Natsu kellemesen mély, kuncogó hangja...
Még mindig kiráz a hideg, amikor ezt csinálja...Nem tudom megszokni...
- Majd meg fogod szokni... Luce - fújja ki a levegőt Natsu.
Ez a mondat valamiért mosolygásra késztet. Kipirult arccal fordulok a felkelő nap felé, hogy megcsodáljam, ahogy a sötétbe burkolt völgyeket uralma alá hajtja a sárgán világító korong.
- Elég szép látvány, nemde? - fordul felém Natsu végre.
Egy aprót bólintok, mire halványan elmosolyodik.
- Kiskoromban mindig megnéztük a napfelkeltét és a napnyugtát a bátyámmal...- sóhajt egy mélyet és a két kezét a feje alá rakva visszadől a fűbe.
Elképzelem az apró Natsut, ahogy csillogó szemekkel bámulja a felkelő napot. Halkan elkuncogom magam, hogy vajon milyen kisgyerek is lehetett. Egészen biztosan tele volt élettel és soha nem lehetett leállítani. Az elmémben megformált rózsaszínhajú csöppség puha arca után most ámulva pillantok rá a mellettem fekvő fiatal férfira. Lehunyt szemei kissé megnyugtatnak, hiszen így feltehetőleg nem láthatja, hogy őt stírölöm. Sima bőrét néhány helyen apró, vagy éppen nagyobb sebhelyek szegélyezik.Biztosan mindegyiknek külök-külön megvan a saját története. A tekintetem lejjebb csúszik a fiú ajkaira, amik egy hajszálnyit felfelé görbülnek. Az arcomra rögtön felkúszik a halvány pír...Natsu egyáltalán nem mozdul csak a mellkasa emelkedik ütemesen fel és le, visszaaludt volna? Elmosolyodva nézek végig az alvó sárkányölőn, aki most akár egy ártatlan kisgyerek, alussza az igazak álmát. Az ujjaim maguktól mozdulnak és óvatosan felemelve a karomat, közelíteni kezdem azt Natsu arca felé. Mielőtt végigsimítanék rajta, egy pillanatra megtorpanok, mintha félnék hozzáérni. Végül győz a kíváncsiságom és belesimítok Natsu puha hajába. Alig érnek hozzá az ujjaim a rózsaszín tincsekhez, Natsu zöld szemei kipattannak és a másodperc törtrésze alatt ránt le engem a földre és kerekedik fölém. Ijedten összeszorítom a szemeimet és szinte magam előtt látom Natsu vigyorgó arcát. Lassan ujjak kúsznak be az én szőke tincseim közé. Óvatosan felnyitom a szemeimet és fürkésző zöld szemek találják meg az enyémeket. A könyökén támaszkodik meg a fejem mellett és onnan néz le rám.
- É-ébren voltál? - kérdezem és próbálom elkerülni a tekintetét.
- Egész végig... - suttogja és az egyik kezével visszafordítja a fejemet magával szembe.
Érzem, ahogy a perzselő tekintet szinte belelát a gondolataimba. A kezével még mindig nem engedi el az arcomat, lassan végigsimítva az ajkaimon éri el, hogy még jobban elvörösödjek. A szemeimet ijedten kapom rá...nem tetszik ez a kiszolgáltatottság.
- Naa...nem akartam veled semmi rosszat tenni... - mosolyodik el Natsu.
Lassan lehajol hozzám, egészen addíg, amíg már a nyakamnál érzem a forró levegőt, amit kifúj. Alulról indulva végignyal azon a helyen, ahol nemrég még megharapott. Kiráz a hideg és a félelmem csak még tovább fokozódik. A testem hevesen tiltakozik az érintés ellen... Hirtelen elhajol a nyakamtól és a szemeimbe néz. Az ajkaira egy ijesztő mosoly ül ki.
- Ne nézz rám így, Luce... - utasít halkan, majd a fülemhez hajol -..., mert ettől a tekintettől nagyon beindulok...
A szívem hevesen kalapál, szinte ki akar ugrani a helyéről. A fejemen már grillcsirkét lehetne sütni... Most mégis mit csináljak...a félelmet nem tudom eltüntetni az arcomról.
- N-natsu... - suttogom remegve.
Az említett kissé felhúzza a szemöldökét, jelezve, hogy figyeli minden rezdülésemet. Mindig szerettem volna, ha teljesen rám figyel, de nem gondoltam volna, hogy ennyire...feszélyező érzés.
- Ezt csak magadnak köszönheted, Lucy... - fordítja kénye kedve szerint oldalra a fejemet - ez a jel pedig...csak megerősíti, hogy mindened az enyém...
Most értem csak meg, hogy miért nézte annyira a nyakamat...A felismerés hideg hullámként csap keresztül az egész lényemen.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Sziasztok!
Vááá...még sosem írtam ilyet...Füstöl a fejem, mint egy kémény--- Igazából azért lett ilyen a történet, mert közben Diabolik Loverset hallgattam és mint láthatjátok, ilyen hatással van az elmémre.(Fönt be is linkeltem ) Kérlek írjátok meg a véleményeteket erről a Natsuról kommentben, nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyennek gondoljátok. Ha meg nincs kedvetek kommentet írni, akkor egy csillagból is meg tudom állapítani, hogy tetszett e... Köszönöm szépen, hogy elolvastad (nagyon remélem, hogy tetszett)
