A sárkány szíve (NatsuxLucy)

98. rész : Emlékszik!

Az éles fény miatt kénytelen vagyok behunyni a szemeimet, de a világosság még a szemhéjaimon is átsüt. A szívem a torkomban dobog és a mellkasom előtt összefont ujjakkal várom, hogy vége legyen.

A fehérség halványulni kezd, ezzel együtt pedig az én pulzusom az egekbe szökik.

Nem merem kinyitni a szemeimet, félek a látványtól előre is.

- Kérlek... - suttogom remegő ajkakkal és még erősebben összekulcsolom az ujjaimat.

Néma csend van továbbra is, csak a szél zúgását hallom. Nem sikerült volna?

- Mire kérsz?

A hideg végigfut a hátamon az ismerős mély hangra és azonnal felpattannak a szemeim.

Pillanatnyi homály után végre kirajzolódnak előttem a színes hajtincsek.

A zöld, élettel teli tekintet kissé meglepetten, de vidáman keresi az enyémet.

Kapkodva pislogok egy párat, hátha álmodom... de nem! Tényleg sikerült.

A rózsaszín hajkorona tulajdonosa kissé kábán, térdeit felhúzva ül a földön, pár centire tőlem.

- Natsu! - ugrok hirtelen a nyakába, visszadöntve a földre a fiút.

A könnyeim utat törnek maguknak és fáradtan nevetve bújok a sárkányölő meleg ölelésébe, miközben a szívem helyén valami kellemesen meleg, bizsergető érzés támad.

- Köszönöm... Köszönöm! - zokogom csukott szemmel.

Hallom, ahogy Natsu kissé zihálva próbál leoperálni engem magáról, de nem akarok engedni neki most.

- Lu-Luce... Megfulladok...! - halkul el a hangja egyre inkább, mire ijedten válok el tőle egy pillanatra.

A fiú megkönnyebbülten tüdőzi le mélyen az éltető oxigént, mikor a szemei hirtelen kipattannak és megmagyarázhatatlan tekintettel mered rám.

- É-én...emlékszem! - suttogja elfehéredve.

A szám elé kapom a kezemet és a szívem hatalmasat dobban. Úristen...tényleg sikerült... Visszatértek az emlékei! 

- Luce... Tudom ki az a Happy! - csillannak fel a szemei egy hatalmas vigyor kíséretében. 

Szélsebesen törlöm le a könnyeimet és nevetek fel vele együtt. 

- És azt is, hogy ki az a Gray... - vág fancsali képet, megmosolyogtatva engem. 

Elégedett sóhajjal fekszem én is Natsu mellé a vizes földre, fejemet a fiú forró mellkasára hajtva. Az eget még mindig felhők borítják, de az eső elállt... 

- Vá-várjunk csak... - válik egyenetlenné a sárkányölő légzése egy pillanat alatt - É-én meghaltam! 

Érzem, hogy valamilyen válaszra vár tőlem... 

- Igen, de megmentettelek... - mosolyodom el szívet melengetően. 

Bizony, Én Lucy Heartfilia, akarom mondani jövendőbeli Dragneel, megmentettem a négyek egyikét, a híres tűzsárkányölőt. Ráadásul nem is akárhogyan, visszahoztam a halálból... 

Hallom, ahogy Natsu torkán akad a szó, majd hirtelen két erős kar húz forró ölelésbe. A fiú oldalra fordul velem, így könnyebben hozzám tud bújni. 

Hirtelen vigyorogva a nyakamba csókol és suttogni kezd. 

- Már megint elveszítettük azt a sárkányjelet, hmm? - duruzsolja a fülembe, végignyalva az említett területén.