Szeretném, ha szeretnél [EXO ff] | ✓

☆ 1. fejezet ☆

- Nem, nem. Kai hányszor mondtam már, hogy elösször bal, majd utána a jobb lábad. Nem olyan nehéz ez - mutattam meg neki, már vagy ezredszerre a koreográfiát. Mivel ő a főtáncos, néha napján kettecskén gyakorolunk freestylokat. Vagyis általam kreált koreókat sima tucc-tucc zenékre. Észre vette amikor épp táncoltam, és nagyon tetszett neki. Amikor pedig elárultam, hogy én találtam ki, teljesen kiakadt, hogy ezt eltitkoltam előle. Azóta mindig velem gyakorol, és segít a koreográfia kitalálásában.

- Elfáradtam Sungrin-shi - nézett rám boci szemeivel. Amióta rájött a gyengeségemre, egyfojtába beveti.

- Rendben. Még egyszer utoljára, aztán szabad vagy - adtam meg magam - És egy, két, há - és sikerült neki. A zene végén boldogan néztem Kait, aki mosolyogva magához rántott, és megölelt.

- Na jó. Öltözzünk át és elviszlek valahova - nyomott egy puszit a homlokomra és kilépett a próbateremből. Imádom hogy a húguk ként tekintenek rám. Pedig csak 3 évvel vagyok fiatalabb a maknaenál.

A kocsiba beülve, a sofőr elvitt minket a kibérelt bárba. Mivel a fiúkat bárhol felismerik, nem mehetnek csak úgy el akárhová. Ezért néha napján, ha az idejük engedi, kibérelik estére az egész bárt. Néhányszor én is szívesen részt veszek a partyn. Ez ma sem történt másképp. Az autó leparkolt az épület elött, majd kiszálva a járműből, bevártam Kait, aki a szokásosnál csinosabban öltözött. Egy fekete inget és fekete gatyát viselt.

Az ajtóhoz lépve, kinyitotta nekem, majd előre engedett. Belépve a kis épületbe a szavam is elállt.

- Boldog szülinapot! - kiabálták egyszerre a fiúk.

- Köszönöm - hajoltam meg, majd le töröltem az első kósza könnycseppet az arcomról, amit követett sok másik - honnan tudtátok hogy ma van?

- Megkérdeztük anyukádat - felelte Suho - mostmár a kis dongseang-unk (kistestvérünk) vagy. Alap dolog hogy tudjuk mikor van a szülinapod - borzolta meg a hajamat, majd ölelésébe vont. Mégjobban könnyeztem, amikor meghallottam hogyan hívott. Alig egy hónapja vagyok náluk és máris így látnak engem? Mosolyogva megöleltem egyesével a fiúkat, majd a kezembe nyomta Baekhyun a tortát, ami eddig a kezében pihent.

- Na! Nincs semmi sírás! Ma ünnepelünk - törölte le Baek az arcomat, amit még mindig áztattak az örömkönnyek. Egy aprót bólintottam jelezve, hogy megértettem.

- Rendben. Ki kér tortát? - tettem fel a költői kérdést, mire a fiuk tolakodni kezdtek, hogy kié legyen az első szelet. Nevetve figyeltem a jelenetet, majd felvágtam a tortát.

- Nyugi srácok - mondtam, mert kezdett eldúrvulni a helyzet. Chanyeol csak úgy fogta magát, és arréb rakta D.O.- t, mert elé állt.

Nagy nehezen mindenkinek kiosztottam a tortaszeleteket, amikor kopogtak az ajtón. Meglepetten kerestem a fiúk tekintetét, de ők meg sem hallották a kopogást. Azzal voltak elfoglalva, hogy kinek lesz csokisabb az arca, ha behajol a csokiszökőkútba. Nevetve megráztam a fejem, majd az ajtóhoz léptem és kinyitottam.

- Szia te kis szülinapos - mosolygott rám Ririn. A nyakába ugrottam, majd behúztam a kis helységbe. Már épp leültünk volna egy-egy tortaszelettel, amikor megint kopogtak.

A boldogságtól majd kicsattanva nyitottam ki újra az ajtót, és Sunggi-val találtam szembe magam. Őt is szorosan megöleltem, majd odahúztam Ririnnel alkotott társaságunkhoz.

- De jó végre vannak csajok! Kezdőthet a buli - kiáltotta Xiumin, amikor végre leszáltak a szökőkútról és észrevették az új vendégeket.

- Csak óvatosan. Ez az én bulim, ne rontsátok el.

- Nyugi nem lesz semmi - és akkor elszabadult a pokol. A fiúk előkapták a piás üvegeket, majd elkezdték a (szerintük) bulit. Nem nagyon szoktak inni, úgyhogy csak szülinapok ünnepelésekor kerülnek elő az üvegek.

- Na hogy tetszik a bulid? - lépett mellém Chanyeol, majd leült a kanapéra. Közben megragadta a csuklóm, magával rántva engem is, így az egyensúlyomat elveszítve belehuppantam az ölébe. Nevetve ákaroltam a nyakát, majd adtam egy cuppanós puszit az arcára.

- Nagyon - valahogy Chanyeol nagyon közel került hozzám ebben az egy hónapban. Ő az első aki észreveszi, ha valami bajom van, és tud is rajta segíteni.

Körülbelül 10 perc beszélgetés után odalépett elénk Chen, kissé bandzsa tekintettel.

- Ti nem is buliztok? - kérdezte az alkoholtol kissé eltorzult hangján.

- Nem... - kedte volna Chanyeol, de a szavába vágtam.

- De épp most akartunk menni, csak beszélgettünk egy kicsit - mosolyogtam Chenre, majd felpattantam Chanyeol öléböl, magammal rántva, őt is elindultunk az italos pult felé. Én csak egy bontatlan üdítőt vettem el. Előre gondolva, elvettem mindenkitől a telefont, nehogy valami rosszat posztoljanak a hivatalos oldalon, tudatlan állapotukban.

- Az enyémet nem kell elvenni. Nem terveztem, hogy iszok ma - nézett fel rám a kanapéról Baekhyun.

- Azért a biztonság kedvéért elvenném - kaptam ki a kezéböl a telefont, mire röhögve megrázta a fejét, és D.O. felé fordult, aki épp azt mesélte neki, hogy ma látott egy unikornist. Nevetve léptem oda barátnőimhez akik szintén becsicsentettek egy kicsit. Amint meglátak a nyakamba borultak. Úgy döntöttem tőlük is elkobozom a telefonjukat. Bár ők nem híresek, nem árt nekik. Így már 11 telefon lapult a kistáskámban, az enyémmel együtt.

Este 11 körül, már javában folyt a buli. Üvöltött a zene, és az egész helyiséget bejárta az alkohol szag. Ririn barátnőm egész este Kai mellett járkált, aki (amint láttam) nem nagyon bánta. Sunggi pedig Sehunt boldogította, aki szintén nem bánta. Sőt. Azt vettem észre, hogy még igaz hogy csak kétszer találkoztak, de (ha lehet ilyet mondani) ők "egymásba szerettek első látásra". Láttam mind a kettőjük szemében azt a csillogást, amikor meglátják egymást. Talán csak ez a "kis berúgás" kell ahoz, hogy bevallják egymásnak.

Kiléptem a kis helységből, és megcsapott a kinti friss levegő. Kicsit összeszedtem magamat, majd visszaléptem az épületbe, ahol még mindig javában folyt a buli.

Sehun és Sunggi pedig javában ismerkedett. Éppen egymás szájában turkáltak, amikor beléptem. Mosolyogva figyeltem őket, majd gyorsan elkaptam a tekintetem, mert ez már csak rájuk tartozik.

Hirtelen Baekhyun lépett mellém, és átölelte a derekamat hátulról, az állát pedig a vállamon pihentette. Mellkasa a hátamnak simult. Az érintésére egy kellemes borzongás futott végig a gerincemet. Már vagy egy hete furcsán reagál a testem minden egyes érintésére. És én ezt nem akartam. Nem akartam ezt érezni, mert tudtam hogy ebből még baj lesz. Nagy pofára esés. Mivan ha Ő nem érez semmit, bár azt sem tudom hogy én érzek - e valamit.

- Segítesz hazacipelni őket? - kérdeztem suttogva, mivel közel volt az arca az enyémhez, biztos voltam benne hogy hallja.

- Természetesen - bólintott egy aprót majd eleresztett legnagyobb sajnálatomra.

Kissé nehézkesen, de végülis sikeresen hazavittünk mindenkit. Sehunt és Sunggit egy kicsit nehéz volt elszakítani egymástól, de végül is a "majd holnap találkozunk" mondattal és egy jó hosszú puszival elbúcsúztak egymástól.