Szeretném, ha szeretnél [EXO ff] | ✓

☆ 11. fejezet ☆

Egy héttel késöbb:

  Baekhyun azóta sem hívott. Nagyon rosszul esett, de azzal próbáltam magam nyugtatni, hogy bizonyára nincs ideje. Koncert, fanmeeting aztán több óra utazás és megint koncert. Borzalmasan fárasztó lehet, de ők képesek voltak mindig is a legjobbat nyujtani a rajongóknak. Tudom, hisz minden koncertet élőben közvetítve néztem a telefonomon.
  Barátnőimnek egy szót sem mondtam a csókrol, és ehhez tartom is magam.
  Munkám nem volt, ennek köszönhetően otthon tengettem napjaimat. Gondoltam rá hogy meglátogatom szüleimet, de valószínüleg megint csak dolgoznak, mint általában mindig, így elvetettem ezt az ötletet.
  A korházba rendszeresen járok vissza, és egyre jobb hírekkel szolgálnak nekem. A szívem egyre erősebb, és pár hét rendszeres gyógyszer szedés után
már teljesen felépülhetek.

☆ ☆ ☆

- Annyira hiányzik - nyafogott Ririn, ma már ezredszerre.

- Nekem is - sóhajtozott Sunggi.

- Jajj már lányok. Fél perce tettétek le a telefont. Ráadásul videóhívásoztatok egy órán keresztül. Annyiban változtak, hogy Sehun újra fekete hajú, Kai pedig szőke lett. Láthattátok őket, beszélhettetek velük és vasárnap indultok.

- De hiányzik az érintése. Hiányzik hogy megcsókoljon, hogy szorosan magához öleljen - mondta Ririn teljesen drámaian. Sunggi egyetértve bólogatott. Szemforgatva felálltam az ágyról, majd a konyha felé vettem az irányt, mert már majdnem éhen halltam. A kis helységbe érve, szinte belebujtam a hűtőbe, de egy félig megrágott szendvicsen kívül semmit sem találtam. Bánatosan csoszogtam vissza a szobába, ahol barátnőim telefonjaikkal voltak elfoglalva.

- Nem találtam semmi ehetőt a konyhába. Éhesek vagytok? Rendeljünk pizzát? - kérdeztem, de süket fülekre találtam - Hahó. Mondtam valamit - még mindig semmi válasz - Na jó. Rátok gyújtom a lakást - próbáltam fenyegetőzni, de ez sem használt. Hírtelen ötlettöl vezérelve az ajtóhoz léptem, és teljes erőmmel bacsaptam azt. Mind a ketten ugrottak egy aprót, majd felém kapták fejüket.

- Mi van veled Sungrin? Ideges vagy? - kérdezte Sunggi kissé agresszív fejjel.

- Nem velem van a baj, hanem veletek. Nem is figyeltek rám. Azzal a nyomorult telefonnal vagytok elfoglalva. Csak annyit kérdeztem, hogy rendeljünk-e pizzát? - néztem rájuk könyörgő tekintettel.

- Jaj, bocsi Sungrin. Kissé belebolondulok Kai hiányába - mondta Ririn - Igen én éhes vagyok. Felőlem rendelhetünk - mosolygott rám, majd zsebébe csúsztatta készülékét.

- Rendben akkor megrendelem. A szokásos jó lesz? - kérdeztem, majd a telefonomért nyúltam. Egy egyhangú "ühüm" után, kiléptem a szobámból, majd megrendeltem az ételt.

- Mi lenne ha tartanánk egy csajos napot? Olyan régen voltam már fodrásznál. Rám férne valami újítás - mondtam visszalépve a szobába, majd fekete derékig érő hajamra mutattam.

- Jó ötlet. Én is meguntam már az egyszínű feketét. Világosabbat akarok. Hátha így jobban tetszem majd Kainak - lelkesedet Ririn.

- Tudod, hogy nem a külső számít. Kai így szeret ahogy vagy. De attól még újíthatsz - veregettem meg barátnőm vállát, majd Sunggira néztem, a válaszára várva.

- Tőlem. Amíg ti fodrászkodtok én szétunom az agyam. Nekem tökéletes a lapockámig érő fekete haj. Bár néha levágatnám kopaszra, de az mellékes - mosolyodott el halványan.