Szeretném, ha szeretnél [EXO ff] | ✓

☆ 18. fejezet ☆

Az eső még mindig szakadatlanul esett, így gyors léptekkel igyekeztem a kisbolt felé. Amint a fedett helyre érkeztem, fellélegezve vettem le a kapucnit. Bevártam barátnőimet, és mikor Ririn is bebotorkált Kai-ba karolva, az édességek felé vettük az irányt.

- Te jó ég, Ririn! Már csak pár óra van hátra. - néztem furcsálkodva barátnőmre, amikor megláttam a kosarát tele pakolva édessel-sóssal egyaránt - Egyébként is: - húztam össze a szemeimet - gyomorrontásra nem kéne így összeenni a dolgokat.

- Már jól vagyok - védekezett, és még egy csomag szárított gyümölcsöt dobott a kosarába. - Nem kell miattam aggódnod - ragadta meg két kézzel a kosár fülét, és a pénztár felé battyogott.

Szemforgatva utána indultam, majd segítettem felpakolni a rengeteg élelmet.

- Te nem veszel semmit? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Nem vagyok éhes - zártam rövidre, és nem fejtettem ki, hogy a gyomrom tenisz labda méretű, és a torkomban is egy ekkora gombóc foglal helyet.

- Áh, értem. Ha mégis megéheznél, hozzám bátran jöhetsz. Vettem pár dolgot - mondta mosolyogva, és a hatalmas szatyrot megragadva elköszönt a pénztáros nőtöl.

- Add csak ide - lépett mellénk Kai, és kikapta barátnője kezéből a táskát - Jobban tennéd, ha most nem cipekednél - suttogta, majd egy puszit nyomott a lány homlokára. Bármilyen halknak is szánta, én is tisztán értettem minden szavát. Meglepetten néztem Ririn-re.

- Biztos, hogy minden rendben? Komolyan kezdek aggódni. El kéne látogatnod az orvoshoz - öleltem magamhoz a túlságosan is vékony lányt - Nemám valami komoly bajod van.

- Hidd el Sungrin, minden a legnagyobb rendben. Ha hazaértünk megbeszéljük a dolgokat. - tolt el magától, és a kezemet megfogva kihúzott a boltból.

- Várj meg Sungrin! - hallottam magam mögül egy ismerős hangot. Épp kiléptem volna a szakadó esőbe, amikor megtorpantam, és hátrafordúlva megvártam amíg Baekhyun kifizette azt a pár dolgot amit vett. - Mehetünk - mondta mellém lépve, és a kezemet megragadva futni kezdett. Az egész testemet libabőr csipkészte az érintésének köszönhetően. A busz ajtaja előtt megtorpant és felém fordult. A hideg esőcseppek kissé lehűtötték felhevült bőrömet, ám amikor Baekhyun mélyen a szemembe nézett, újra túl melegnek tűnt a kabát. A buszon már mindenki fent volt, már csak ránk vártak, azonban pont olyan ponton álltunk ahol senki sem látott minket.

- Ez az előbb elmaradt - mondta, és feleszmélni sem volt időm, máris ajkaimra hajolt. Nem mondanám igazi csóknak, az én lábaimat mégis elgyengítette, amikor Baekhyun puha ajkai az enyémeket érintették. Pár másodperc volt az egész, és Baek máris megszakította a nem teljesen csókot. Amint eltávolodott tőlem, félmosolyra húzta ajkait és már épp megfordult volna, amikor megszólaltam.

- Várj! - elég erőtlen és vékony volt a hangom. Amint kimondtam megtorpant, és felém fordulva, aggódó tekintettel fürkészett. Fogalmam sem volt mit tegyek, ezért a szívemre hallgatva elé léptem, és a nyakát átkarolva közel hajoltam. Amikor már csak pár centi volt köztünk megszólaltam: - Az előző nem is volt igazi csók. Sőt, ha már itt tartunk: az első sem volt az - suttogtam az ajkaira, de nem hagyta hogy befejezzem. Kezeit derekamra vezette, és fölém hajolva megcsókolt. Közel vont magához, összepréselődött a testünk. Mindkettőnkön kapucni volt, hideg kezeimet mégis bevezettem az övé alá, és az izzó bőrére simítottam. Beleremegett az érintésembe, mire szélesen elmosolyodtam csókunk közben. Esőcseppek peregtek le az arcunkon, de minket egyátalán nem zavart. Megszűnt körülöttünk a világ. Lehetetlennek tűnt, hogy elszakadjunk egymástól. Az elmúlt hónap minden egyes várakozását belesűrítettük ebbe a csókba. Azonban egyszer mindennek vége. Kezeimet óvatosan a mellkasára simítottam, és jó lassan eltoltam magamtól. Egy apró puszit nyomott a számra, majd homlokát az enyémnek döntötte. Ott pihegtünk az esőben, egymást ölelve, lebegve a boldogságban.

- Ez már igazi csók volt? - mosolygott rám, amikor már normalizálódott a légzésünk.

- Igen. Ez kifejezetten tetszett - húztam ravasz mosolyra ajkaimat.

- Megismételhetjük ha gondolod - hajolt közel hozzám és pár centire megállt elöttem válaszomra várva.

- Kesőbb. - motyogtam és puszit nyomtam az arcára - Nem akarok teljesen elázni - néztem a szemeibe, mire egy aprót bólintott. Ezzel a mondattal a jövőre tekintve tettem ígéretet. Ebben a pillanatban mégsem foglalkoztam azzal mi lesz később. Úgy tűnt most minden a helyére került. Nem akartam a jövő gondjaira gondolni, az legyen a "később" problémája. Kezemet megragadva vezetett fel a busz lépcsőjén, és még akkor sem engedte el, amikor beértünk a fűtött járműbe. A többség a vásárolt dolgokat kezdte elpusztítani, és nem igazán foglalkoztak velünk. Baekhyun hozzám hajolva, lágy puszit nyomott az arcomra, majd a kezemet elengedve a helyére ment. Én is a helyemre sétáltam, miközben levettem a kapucnimat, és kinyomkodtam a vizet a hajam végéből. Az ülésre lehuppanva előhalásztam a telefonomat, mire a busz zötyögve elindult. Megvártam míg újra az autópályára hajtunk, majd mikor felvettük az egyenletes haladási sebességünket, hátradőlve megnyitottam a kedvenc játékomat a telefonomon. Nem telt el 10 perc sem, amikor megnyikordult mellettem az ülés, és egy ismerős ember illata kúszott az orromba. Széles mosollyal fordultam oldalra, és nagyot dobbant a szívem, amikor Baekhyun visszamosolygott rám.

- Gondolkodtam kettőnkön - simította meleg tenyerét az arcomra, és hüvelykujjával apró köröket rajzolt a bőrömre.

- És mire jutottál? - döntöttem a fejemet a tenyerébe. Az ülésen közelebb csúszott hozzám, összeért a térdünk. Úgy gondolta, még mindig nagy a köztünk lévő távolság, így előre dőlt, mire autómatikusan én is felé hajoltam. Levette a kezét az arcomról, majd mindkét kezemet megfogva, megszorította azokat. Annyira közel hajolt, hogy csak pár centi választotta el ajkait az enyémektől.

- Szeretlek - suttogta, és gyengéden megcsókolt. A szívem vad vágtába kezdett, a fülembe dobogott a vér, de még így is hallottam, ahogy barátaink tapsolva éljeneznek. Gyors elhúzódtam Baek-től - nem akarok mások előtt nagyon belemélyülni a csókba - és égő vörös fejemet lehajtva néztem összekulcsolt kezeinket.

- Én is szeretlek - mondtam, amikor kicsit halkabb lett az ünnepelésünk.

- Akkor...együtt? - nézett rám visszatartott lélegzettel.

- Együtt - erősítettem meg, mire kifújta a bent tartott levegőt, és boldog mosolyra húzta ajkait. Az én szám is fülig ért, a szívverésem pedig egészen biztos, hogy eltért a normális ütemtől. Ismét felém hajolt, és egy hatalmas puszit nyomott az arcomra. Szinte megszédültem attól a mély szeretettől, amit a szemében láttam. Igyekeztem én is minden iránta érzett szeretetemet a tekintetembe sűríteni, hogy tudja mennyire oda vagyok érte.

- Szeretnék bocsánatot kérni... - kezdte de félbeszakítottam.

- Figyelj... Hagyjuk a múltat. Sok butaságot csináltunk, de az a lényeg, hogy most együtt vagyunk. Borítsunk fátylat a múltra. Rendben? - néztem mélyen a szemébe.

- Rendben. De azért komolyan sajnálom, hogy nem beszéltem veled korábban. Tudod, egy ideje már furcsa érzéseket táplálok irántad. A születésnapi bulidon vált számomra világossá, hogy szeretlek.

- Tényleg semmi baj. Nekem is kellet idő, hogy rájöjjek, mindennél jobban szeretlek - mondtam, és homlokomat az övének döntöttem.

- Tudtam én, hogy a SungBaek a legjobb ship a világon - kiáltott oda Chen, tönkretéve vele a pillanatunkat.

- Köszi - nevettem fel, és Baekhyun vállára hajtottam a fejem, ő pedig összekulcsolta ujjainkat, és apró köröket rajzolt a tenyerembe. Így folytattuk az utunkat hazafelé.