Szeretném, ha szeretnél [EXO ff] | ✓

☆ 23. fejezet ☆

- Gyere beljebb! - húzott be a hűvös lakásba Ririn - Kérsz valamit inni? - egy aprót bólintottam. Szükségem van egy kis időre hogy összeszedhessem magamat. A cipőmből kibújva lassan a nappali felé sétáltam majd lehuppantam a hatalmas, fekete kanapéra. Halk csörömpölés hallatszott a konyhából, majd pár perc elteltével barátnőm két pohár narancslével lépett be a tágas helységbe. Egy halk nyöszörgés féle hang hagyta el ajkait amikor óvatosan leült mellém.

- Kezd az elején! - emelte ajkaihoz a poharat Ririn és egy kis kortyot ivott az italból, de hírtelen eltorzult az arca. Kezembe nyomta poharát, majd felpattanva a fürdőszoba felé igyekezett. A szoba közepén pihenő üvegasztalra helyeztem poharainkat - amelyek halk koccanással jelezték: földet értek - és barátnőm után siettem.

Amikor a fürdőbe értem Ririn a wc fölé görnyedve hányt. Pár lépéssel mögötte termettem majd hátra fogtam sűrü, világos haját. A hátára simítottam tenyeremet, úgy vártam hogy vége legyen. Egy-két perc elteltével felsegítettem a földről és a csaphoz vezettem.

- Azt hittem már vége a hányós korszakodnak - kerestem tekintetét a csap felett lévő tükörben.

- Hát én is. Lehet, hogy elkaptam valami vírust. A gyomrom pár napja nem bír sok dolgot magában tartani - fordúlt felém Ririn. Kisétálva a fürdőszobából, lassan elindultunk barátnőm szobája felé. A lépcső nehéz feladatnak bizonyult, de átkarolva vékonyka derekát felsegítettem barátnőmet. Mindketten kifáradtunk kicsit mire lefektettem Rirint az ágyára.

- Hozzak valamit? - simítottam meg bal vállát.

- Egy pohár víz talán bennem marad - mosolyodott el erőtlenül. Viszonoztam mosolyát, majd kérésének eleget téve lesiettem a konyhába.

Amikor a polcon kotorásztam tiszta pohár után, hírtelen kinyílt a bejárati ajtó és Kai sétált be rajta. Kapucnija teljesen átázott így a haja is csurom vizes lett. Gyors mozdulatokkal levetette vizes cipőit és pulcsiját, majd csupasz mellkassal a szoba másik végébe sétált. Minden mozdulatát dermedten figyeltem egy elfolytott mosollyal az arcomon. A nappali közepén megtorpant, mintha csak eszébe jutott volna valami, majd hátrafelé kezdett sétálni. Amikor újra a bejárati ajtónál állt, összeráncolt szemöldökkel a szemeimbe nézett.

- Szia! - könnyítettem meg dolgát, mosolyogva intettem neki. Pár pillanatig még összehúzott szemmel méregetett, mintha nem hinné el hogy tényleg én állok ott, majd szélesen elmosolyodott és közelebb sétált. Sötét haja vizesen tapadt homlokára.

- Szia Sungrin! - ölelt magához szorosan, majd mielött elhúzódott volna, egy hatalmas puszit nyomott a fejem búbjára. - Nagyon hiányoztál ám nekünk. Jól vagy? - kérdezte kedvesen. Éreztem hogy újra könnyes lesz a szemem amint Baekhyunra gondoltam.

- Nem igazán. - ráztam meg a fejem - Szakítottam Baekhyunnal - mondtam mélyen szemeibe nézve. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Utálok sírni, utálom ha gyengének látnak az emberek.

- Sajnálom - őszintén csengett a hangja, és szomorúság csillant sötét szemeiben.

- Nem kell. - néztem rá egy halvány mosolyt erőltetve arcomra - Én döntöttem így. - csak egy apró hazugság. Mégsem mondhatom el Kainak, hogy a menedzserük kényszerített erre, még a végén Baek fülébe jut.

A kezemben lévő üvegpohárral a csaphoz léptem, majd hideg vizet engedtem bele.

- Felviszem Ririnnek - biccentettem a kezemben tartott tárgy felé.

- Én is megyek. Köszönök neki - indult el mellettem a lépcső felé. Csendben lépkedtünk egymás mellett mígnem elérkeztünk barátnőm szobájához. Halkan benyitottam, számítottam rá hogy elaludt.

Kai nem zavartatta magát, gyors léptekkel az ágy mellett termett, majd lehajolva megcsókolta Rirint. Mintha a Csipkerózsikát látnám élő adásban.

- Hogy érzed magad szerelmem? - simított ki egy tincset barátnője szeméből Kai, amikor sikeresen elszakadtak egymástól.

- Mostmár jobban. - nyitotta ki lassan szemeit Ririn, majd fel ült az ágyon, hátát a falnak döntve. Kicsit furcsán éreztem magam, hogy végig néztem ezt a személyes beszélgetést, így az ágy mellett pihenő komódra tettem a pohár vizet és elindultam kifelé.

- Hová mész? - hallottam meg Ririn hangját a hátam mögül.

- Nem akarlak zavarni titeket. - fordúltam hátra - Visszajövök máskor - addig belebolondulok a fájdalmamba tettem hozzá magamban.

- Ne viccelj! - állt fel az ágyról a lány, de amilyen hírtelen kelt fel, olyan gyorsan is esett össze. Még szerencse, hogy mellette állt Kai és sikeresen elkapta.

- Ne tegyél ilyen hírtelen mozdulatokat! - szólt rá barátja, majd óvatosam visszafektette az ágyra. - Holnap idehívom Dr. Parkot, hogy megvizsgáljon! Tudod hogy nem játék ez az egész! Kettőtök egészsége most a legfontosabb. - mondta Kai, és mielőtt felállt volna egy hatalmas puszit nyomott a lány homlokára.

Miután a fiú elhagyta a szobát és becsukta maga mögött az ajtót, leültem Ririn mellé az ágyra.

- Túlságosan is aggódik értem. - mondta maga elé meredve.

- Igaza van. Mostmár két ember egészségéért vagy felelős. Vigyázz magadra! - fogtam meg barátnőm kezét. Egy halk sóhaj hagyta el ajkait, majd felém fordúlva aggódva nézett szemeimbe.

- Mesélj! Látom rajtad, hogy szükséged van rá, hogy kibeszéld magadból. - szorította meg bátorítólag a kezemet. Most én sóhajtottam fel.

Kilestem az ablakon amin halkan kopogtak az esőcseppek. A monoton hangok lenyugtatták kissé a fejemben tomboló vihart, és sikeresen megszólaltam. Mindent elmondtam Ririnnek kezdve a reggelemtől, egészen addig amíg meg nem jelentem nála. Meséltem neki pár közös emléket amit Baekhyunnal szereztem ez alatt az egy hónap alatt. A mesélés közben volt hogy elbőgtem magam, vagy épp boldogan mosolyogtam amint visszepörgettem az agyamban az emlékeket. Ririn együttérzően mosolygott vagy könnyes szemmel hallgatott.

- Esküszöm felakasztom ezt a ... - szorította ökölbe a kezét.

- Fölösleges - vágtam a szavába.

- Dehát mindent elrontott köztetek! Épp hogy összejöttetek, máris elszakított titeket egymástól. - mondta szomorúan Ririn - Annyira szeretném ha boldog lennél - simította meg a kezemet, amivel még mindig az ő kezét fogtam. - Egyébként jól tetted hogy felmondtál. - mondta mellékesen.

- Sok segítségre lenne most szükségem. Szeretnék minnél hamarabb elköltözni onnan, és keresnem kéne egy új munkát is - néztem Ririn szemeibe, mire ő heves bólogatásba kezdett.

- Rám mindenben számíthatsz. Szerintem Sunggi is segít. Tudod milyen jól tud rendezkedni - mosolyodott el halványan. - Ne tudd meg mennyire hiányzol neki! Mindennap felemlegetet téged.

- Vele is beszélnem kéne. - bűnbánóan lesütöttem szemeimet. - Szerinted megbocsátana nekem?

- Sosem haragudott rád. Inkább csalódott volt, de tudod hogy ismer. Tudta hogy időre van szükséged. - mondta, majd elengedve kezemet, bal kezét felém nyújtotta. - Ha már itt tartunk, el kell mondanom valamit - csak most vettem észre a gyűrüsujján pihenő, gyönyörű gyűrüt. - Kai megkérte a kezem. Szeretné, ha törvényes úton születne meg a baba, ezért minnél hamarabb szeretne elvenni feleségül - széles mosolyra húzódtak ajkai, de én csak összehúzott szemöldökkel lestem a gyűrüt.

- Ugye nem csak a gyerek miatt akar elvenni feleségül? - néztem rá még mindig értetlenül.

- Nyugi, elösször én is nagy hisztit csaptam ez miatt. Aztán addig csókolt amíg minden rossz gondolatom elszállt. Mondta hogy ne is merjek ilyenekre gondolni. Azért vesz el mert szeret, a baba pedig nem egy kifogás hanem a szerelmünk teremtménye. Hogy pontosan idézzem milyen szépen fogalmazott. - mosolygott megállás nélkül. A szám elé kaptam egyik kezem, nehogy hangosan felsikítsak. Szorosan magamhoz öleltem Rirint. Boldogan kezdtük el a fejünkben megtervezni az esküvő részleteit.

Jobb lesz ha minden szomorúságot kiűzök a fejemből és a szívemből. Nem lesz egyszerű elfelejteni Baekhyunt, de ha meg sem próbálom nem fog menni.