Szeretném, ha szeretnél [EXO ff] | ✓

☆ 13. fejezet ☆

Lassan lebattyogtam az emeletről, s a hangok alapján próbáltam eljutni a konyha nevű helységbe. 5 perc után sem sikerült célom elérése. Sikeresen eltévedtem. Próbáltam a szaglásomra támaszkodni, de nem értem el vele semmit. A folyosón kóvályogtam, minden egyes szobába belesve. Épp egy újabb kilincsre helyeztem a kezem, amikor egy hang szólt mögülem.

- Végre megvagy. Már mindenhol kerestelek - ragadta meg a karom Sohyun. - Ránk hoztad a szívbajt.

- Sajnálom. Én csak a konyhába akartam eljutni. - indultunk el egy irányba.

- Nem baj. Úgy néz ki már nem is kell körbevezetni - mosolygott fülig érő szájjal.

- Nagyon boldog vagy. Történt valami? - kíváncsiskodtam, majd amikor eszembe jutott milyen neveletlen voltam, szabad kezemmel fejbe csaptam magam - Jajj. Bocsánat. Nem úgy értettem. Semmi közöm hozzá. Sajnálom.

- Jajj már Sungrin. Nem kell bocsánatért esedezned. Szívesen megosztom veled az örömömet - húzott be az étkezőbe, majd leültetett a megterített asztalhoz. Szemben velem helyet foglalt, s belekezdett mondandójába.

- Igazából, már most megbízom benned annyira, hogy megosszak veled egy titkot - mondta, majd közelebb tolt egy rízzsel teli tányért. Két pálcikát a kezem közé fogtam, majd nekikezdtem a lakomának, és úgy hallgattam újdonsült barátnőm történetét.

- Megismerkedtem interneten egy fiúval - mondta, mire arca egyre csak pirosabb lett.

- Dehát ez nagyszerű - lelkesedtem teli szájjal. - És ki a szerencsés ifjú? - huzogattam a szemöldökömet.

- Hát nem tudom. Körülbelül egy hónapja keztünk el beszélgetni üzenetben. Aztán múlthéten felhívott. Azóta pedig minden nap beszélünk telefonon. És olyan aranyos meg minden. Megbeszéltük, hogy nem sokára találkozunk élőben is. - áradozott teljes áhitattal - Képzeld azt mondta meg akar csókolni - suttogta, és megint elpirult.

- Nagyon örülök. Látom rajtad, hogy valami mégis nyomja a szívedet. Megkérdezhetem, hogy mi az? - kérdeztem, majd tovább majszoltam az ebédem.

- Hát, tudod, attól félek, hogy nem fogok neki tettszeni. Ő egy híresség, és írtózatosan helyes. Én pedig. Én pedig csak egy cselédlány vagyok - nézett rám szomorúan.

- Figyelj. Ha belédszeretett, akkor a belsődbe szeretett és nem a külsődbe, mivel még nem látott. Egyébként is. Szerintem gyönyörű lány vagy - mosolyogtam rá, majd megsimítottam a vállát. Hírtelen felpattant a székről, s megkerülve az asztalt szorosan megölelt. Tényleg olyan szorosan, hogy azt hittem visszajön az amit megettem.

- Köszönöm. Nagyon kedves lány vagy. Ugye barátnők vagyunk? - tolt el kicsit magától, hogy szemembe nézhessen. Mosolyogva bólintottam egyet, majd szorosan megöleltem.

- Meséljek én is valamit neked? - ült vissza a helyére. Kérdésemre vidáman bólintott egyet - Régebb óta tetszik egy fiú. Két hete megcsókolt - mondtam, s éreztem, hogy most az én fejem kezd vörös árnyalatot felvenni, amint vissza gondoltam a történtekre.

- Aigo. Ez nagyon jó - lelkesedett.

- Igenám, de azóta sem beszéltünk. Nem hívott, pedig nagyon vártam. Próbáltam mindenre ráfogni, de egyre valószínűtlenebnek tűnik ez az egész - kaptam be egy nagyobb darab húst, majd nem túl nőiesen csámcsogni kezdtem.

- Aish. Bunkó egy fiú lehet. Ne bánkódj. Biztos megbeszélitek - simított végig a vállamon, bíztatóan mosolyogva.

Lassacskán elfogyasztottam az ételeket, mialatt Sohyun-nal ismerkedtünk. Most, hogy jobban megismertem, igazán megkedveltem. Remélem ő is így vélekedik rólam.

Boldogan lépkedtem fel az emeletre. Sohyun sajnos nem tarthatott velem, hisz őt köti a munka, és dolgoznia kell. Így egyedül ücsörögtem az ágyon, ölembe a laptopommal. Újabb koncertet néztem élőben, és csodáltam a fiúkat. Az egyik kedvenc dalom japán verziója következett, ezért kéztetést éreztem arra, hogy felpattanjak, és én is táncoljak. Felljebb tekertem a hangerőt, majd a bordó szőnyegre lépve, el kezdtem táncolni a koreográfiát.

A dal végén kifulladva huppantam le az ágyra. Eléggé ki jöttem a formából. Elterülve a puha ágyneműn, kissé normalizálódott a lélegzet vételem.
A fiúk elköszöntek az EXO-L-ektől, ezzel le is állították az élő közvetítést. Lehajtottam a laptop fedelét, majd tovább élveztem az ágy puhaságát. Nem tudom mennyi ideig fekhettem így, de egyszer csak halk kopogást hallottam.

- Gyere! - kiáltottam, majd fájdalmas arkifejezéssel felültem. A hírtelen mozdulattól, eleinte kissé szédültem, de hamar ki tudtam venni, Eunhyuk alakját.

- Zavarok? - nyitotta ki résnyire a szoba ajtaját a fiú.

- Nem, dehogy. Gyere csak - mosolyogtam rá. Viszonozta mosolyom, majd belélett a helységbe, maga után becsukva az ajtót. Lassú léptekkel mellém sétált, majd a megfelelő távolságot tartva, helyet foglalt mellettem. Szemeimmel minden egyes mozdulatát végig követtem.

- Terveztél valamit délutánra? - fürkészett kíváncsian.

- Nem igazán. Próbálom felfogni, hogy egy kastélyban fogok élni egy hétig - néztem körbe a számomra berendezett szobába. A kezzemmel végig simítottam újra és újra a pihe-puha takarón, úgy hallgattam Eunhyukot.

- Arra gondoltam nézhetnénk filmet. Közben beszélgethetnénk vagy valami - vakarta meg zavarodottan a tarkóját a fiú.

- Én ráérek. Szívesen néznék filmet - mosolyodtam el halványan.

- Rendben. Van ötlet esetleg? Vagy film amit még nem láttál, de szívesen megnéznél? - kérdezősködött, majd a hatalmas tévéhez lépve, megragadva a távirányítót, kezelésbe vette a kütyüt.

- Nem jut eszembe semmi - feleltem egy kis gondolkodás után.

- Rendben. Már tudom is mi lesz a nyertes film - fordult hátra mosolyogva, majd bekapcsolt valamit. Az ágy egyik végéhez mászva, neki döntöttem hátamat a falnak, és úgy figyeltem, ahogy a film kezdetét veszi. Eunhyuk eléggé közel ült le mellém, de ezzel mit sem törődve, a filmnek szenteltem minden figyelmemet, és nem a zavaromnak, amit a fiú közelsége okozott.

☆ ☆ ☆

Már vagy az ötödik filmet nézhettük. Körülbelül az első film felénél mind a ketten feloldódtunk, azóta pedig be sem áll a szánk. Élvezetes Eunhyukkal filmet nézni, mert minden kommentál, természetesen humorosan. A harmadik film után már nem bírtam, és a könnyeim is kicsordultak. A hasam fájt a rengeteg nevetéstől, de cseppet sem bántam, mert már régen nevettem ennyit.
Végszóra egy romantikus filmet rakott be.

- Aigo. Ennek nincs semmi értelme. Ha szereti miért nem mondja meg neki? Ráadásul a fiú másba lett szerelmes. Talán ha elmondta volna még esélye is lehetne - akadtam ki teljesen, majd egy marék popkornt tömtem magamba.

- Tudod, ha nem raknának bele csavart, unalmas lenne a film - okított ki Eunhyuk.

- Mert a csavarral nem az? - néztem rá értetlenül, mire egy vállrándítással válaszolt.

- Még nem láttam. De maradj csöndbe, mert kíváncsi vagyok - csitított.

- Okés - feleltem unottan, majd elterültem az ágyon, a sötét plafont kémlelve, amit a kintről beszűrődő lámpafények festettek kissé sárgásra. Nem volt kedvem nézni a filmet, hisz mintha csak az én életemről lett volna mintázva. Ahhoz meg semmi kedvem nem volt, hogy be depizzek Baekhyunra gondolva, és ezért ne érezzem magam jól itt, az "Eunhyuk rezidencián". Az agyam hírtelen képeket dobott fel, újra játszva életem első csókját Baekhyun-tól. A szám biszeregni kezdett, a testemen pedig egy kellemes borzongás futott végig. Boldogsággal töltött el, mégis kissé szomorú lettem. Azóta sem beszéltünk, és fogalmam sincs minek szánta Baek azt a csókot. Elhesegettem minden kusza gondolatomat, eddig sem sírtam miatta, nem most Eunhyuk elött akarom elkezdeni. Próbáltam a történetre koncentrálni, de az sem kötött le.
A párnákra dőlve, igyekeztem úgy csinálni, mintha nézném a filmet, persze a gondolataim mindenhol jártak, csak épp ott nem ahol kellett volna. A nagy gondolkodás közepette, elnehezettek pilláim, majd az álmok világába szálltam minden gondolatommal együtt.