Szeretném, ha szeretnél [EXO ff] | ✓

☆ 5. fejezet ☆

Hírtelen a Call Me Baby első dallamai hasítottak a levegőbe jó hangosan, elérve vele, hogy felkeljek. Nyúltam az eszközért, mert azt hittem az ébresztőm keltett, de egy kis karnyújtás után sem értem el a telefont. Még mindog csukott szemmel, egy kicsit arrébb másztam, amikor is hírtelen eltűnt alólam az ágy. A földön fekve jöttem rá, hogy valószínüleg a gondolataimba merülve aludtam el a kanapén, miután hazajöttem. Ezen érdekes gondolataimból a még mindig hangosan csörgő telefon szakított ki. A zene éppen Baekhyun részénél járt. Amint meghallottam hangját, egy kellemes borzongás futott végig a testemen. Kissé szomorkásan nyúltam az eszközért, majd megvárva, hogy lemenjen Baek része, felvettem a telefont, hisz Ririn barátnőm hívott.

- Szia - köszöntem bele az alvás utáni rekedtes hangomon.

- Szia. Felkeltettelek? - kérdezte, bár tudtam, hogy tudja hogy ő keltett fel, mégis udvariasságból megkérdezte.

- Á, csak kicsit pihentem. Baj van?

- Ja nem. Most értünk haza. Mi voltunk az utolsók - felelte, mire összehúztam a szemöldökömet, majd elemelve a fülemtől az eszközt, megnéztem az időt. Este 6 óra volt. Hú, aludtam egy keveset - Sunggival úgy döntöttünk tarthatnánk egy pizsipartit. Holnap úgysem kell találkoznod a fiúkkal munkaügyileg, mert forgatnak.

- Rendben. A koreográfia már úgyis megy nekik. Mikor jöttök? - kérdeztem kíváncsian.

- Inkább te gyere át hozzám. Mindig mi vagyunk nálad. Kell a változzatosság - kuncogott a telefonba.

- Rendben, akkor mikor menjek? - kérdeztem unottságot tetetve.

- Minnél hamarabb - válaszolta, majd bontotta a vonalat. Feltápázkodtam a kanapéról, majd a fürdőbe totyogtam. Lassan elkészültem, és útnak indultam.

Amint kiléptem az ajtón, megcsapott a csípős hideg levegő, ami azzonnal eltűntette a maradék álmosságot is a szememből. Gondosan bezártam az ajtót - hisz azért csak felügyelet nélkül marad éjszakára -, majd elindultam barátnőm háza felé.

Pár perc séta után, a ház elé értem. Odalépve a csengőhöz, megnyomtam, és vártam, hogy valaki kinyissa.

- Szia Sungrin. Gyere beljebb - invitált be Ririn szerény hajlékába.

- Na látod, én megvártam hogy beengedjenek - mosolyogtam rá, emlékeztetve a reggelre. Barátnőm elengedve a füle mellett a beszólásomat, szoros ölelésébe vont.

- Gyere. Bent várnak - mondta, és nem is engedte hogy feldolgozzam az információt, a karomnál megragadva az emelet felé húzott. Amint felértünk a szobájába, megpillantottam Kait, aki mosolyogva nézett rám.

- Szia - köszönt kedvesen, mire esetlenül intettem neki egyet.

- Ha megzavartam valamit, csak szóljatok és már el is húztam a csíkot - jelentettem be - te mondtad, hogy jöjjek minnél hamarabb - mutattam Ririnre, egyből rákenve mindent.

- Nem zavartál meg semmit - nevetett fel Kai, mire én is elmosolyodtam. Ekkor belépett a szobába Sehun és Sunggi kézenfogva.

- Hát ti? - kérdeztem, értetlenül nézve rájuk.

- Most jöttünk - felelték szinte egyszerre.

- Nem úgy volt, hogy pizsiparti lesz? Kezdem elveszteni a fonalat. Nekem is kellett volna hoznom valakit? - értetlenkedtem.

- De úgy volt. Nem kell hoznod senkit, a fiúk már épp indulni készültek - kezdte kifelé tolni Ririn Kait.

- Na jó. Búcsúzzatok el rendesen, de ne elöttem. Nem igazán érdekel - kuncogtam fel halkan - elfordulhatok ha akarjátok - fokoztam tovább. Kai hírtelen magához rántotta a mellette áló Rirint, és "elbúcsúzott" tőle. Sehun sem tett másképp Sunggival.

- Legalább szóltatok volna - nyavajogtam nekik, de még mindig nem akarták abba hagyni - élvezitek mi? - nevettem fel - jól van én inkább lemegyek és köszönök Kwon néninek. Azért hagyjatok a barátnőimből, és próbáljátok nem megenni egymást - mondtam, majd a két nyálcserélő pár között kiléptem a szobából.

Szavamhoz híven lementem Kwon nénihez, aki időközben hazajött a munkából, és a konyhában serte pertélt.

- Szia - köszöntem mosolyogva.

- Szervusz kicsikém - viszonozta mosolyomat - hallottam pizsipartit szerveztetek. Ez igazán izgalmas - nevetgélt - a többiek?

- Éppen felfalják egymást - legyintettem, de csak egy értetlen tekintetet kaptam - érzékeny búcsut vesznek egymástól, ugyanis holnapig nem láják majd egymást - helyesbítettem, mire Kwon néni bólintott egyet, jelezve hogy megértette.

- És veled mi újság? A lányok már befiúztak. Már csak te nem. Nem tetszik senki? - kezdett cseverészni. Gyermekkorom óta ismerem őt, szinte a második anyám. Amióta elköltöztem otthonról ide a közelbe, ténylegesen az anyámként viselkedik. Ezért is bízom meg benne annyira, hogy elmondjam neki a kis titkomat, ami már nem is kis titok.

- Hát tudod, ez elég bonyolult. Nekem azt hiszem tetszik valaki - mondtam nagyot sóhajtva.

- Azt hiszed, vagy tudod? - tette fel a fogós kérdést.

- Tudom - jelentettem ki bátran, de amint kimondtam, már el is bizonytalanodtam

- Hát akkor mi a baj? - kérdezte értetlenül.

- Tudod, ez nem olyan egyszerű - sóhajtottam szomorúan - biztos vagyok benne, hogy nem viszonozza az érzéseimet - feleltem legyötörten.

- Ugyanmár. Te egy okos, tehetséges, és nem utolsó sorban egy gyönyörű kislány vagy - simította meg az arcomat, bíztatóan mosolyogva - és ki a szerencsés fiatalember? - huzogatta a szemöldökét kíváncsian, mint egy kis kamasz, aki egy jó szaftos storyra vár.

- Biztosan tudni akarod? - húztam össze résnyire a szemem. Válasz helyett csak egy aprót bólintott, és megfogta mind két kezemet - Baekhyun - préseltem ki a fogaim közül a nevet. Kwon néni egy pillanat alatt kivirult, és mosolyogva az ölelésébe vont.

- Jaj, de örülök nektek kicsikém.

- Sajnos nincs olyan, hogy mi - feleltem szomorúan.

- Na és tudja már? - engedett el és a szemembe nézett.

- Nem, dehogy is. Biztos hogy nem fogja megtudni - ráztam a fejem ellentmondóan - ugye? Bízhatok benned?

- Persze - lombozódott le - ha te nem akarod, én nem ütöm bele az orrom. De ha rám hallgatsz, minnél elöbb mond el neki. Amilyen kis helyes és tehetséges, hamar találhat magának egy lányt - közölte velem a tényeket, bennem pedig megállt az ütő. Ebbe még bele sem gondoltam.

- Ha el is mondom neki, akkor sem érek el vele semmit. Biztos vagyok benne, hogy nem viszonozza az érzéseimet. Sőt, még a barátságunkat is tönkre tenném - feleltem szomorkásan - maradok a plátói szerelemnél. Ha pedig talál valakit, nekem az a fontos hogy boldog legyen. Velem vagy nélkülem. De inkább az utóbbi.

- Tudod kincsem, ha el is mondod neki, hidd el meg fogsz könnyebbülni. Ha pedig nem viszonozza, akkor az az ő baja, hisz elhalasztott egy ilyen lehetőséget - mutatott rám - egy okos, tehetséges, gyönyörű és csupaszív lányt. Ilyet mint te, nem talál még egyet - mosolygott rám, és éreztem, hogy egy könnycsepp szánt végig az arcomon, amit több is követett. Letörölte könnyeimet, majd szorosan megölelt.

- Köszönöm - suttogtam a vállába szipogva - mindent.

- Igazán nincs mit - engedett el, és épp abban a pillanatban jöttek le a lépcsőn az egyben maradt barátaim.

Mosolyogva néztem őket, hogy milyen boldogok együtt. Sunggi és Sehun, mint két kis szerelmes tini. Egyfolytában egymáson lógnak, és nem csak egy párt alkotnak, hanem legjobb barátok is lettek.

És ott van Ririn és Kai. Lehet hogy még csak pár órája járnak, mégis mintha már ezer éve ismernék egymást. Őszintén látni az arcukon, hogy boldogok.

Én pedig ott álltam a konyhapultnál őket nézve, mint egy rakás szerencsétlenség, az én viszonzatlan, kis, plátó szerelmemmel, teljesen egyedül.