Szeretném, ha szeretnél [EXO ff] | ✓

☆ 17. fejezet ☆

Esernyővel a kezemben léptem ki a zuhogó esőbe, ami még mindig úgy szakadt, mintha dézsából öntenék. A kisbusz közvetlen a hotel előtt állt meg, nemcsak az eső miatt, hanem - mint utólag kiderült - kiszivárgott az az információ, hogy a fiúk itt szállnak meg, ennek köszönhetően pedig egy kisebb tömegnyi rajongó álldogált a busz és a bejárat között. Amint kilépett az első tag, máris sikítozásba tört ki a - nagyrészt lányokból álló - tömeg. Kai szorosan Ririn mellé simult, és átkarolva őt, próbálta minnél jobban magához szorítani. Sehun sem tett másképp Sunggi-val, átkarolta a lányt a vállánál, és úgy ölelte magához, mint egy porcelán babát. Ebben a pillanatban szörnyen magányosnak éreztem magam, de szerencsémre Baekhyun mellém csapódva, átkarolta a derekamat kabáton keresztül.

- Semmiképp se nézz rájuk - suttogta a maszkon keresztül, közel hajolva hozzám. Akármennyire is haragudtam, most félretéve mindent, hallgattam rá, és a zuhogó esőbe, az ernyő alatt lépkedtem a busz felé. A szívem hevesen dobogott a sok izgalomtól, és persze a fiú közelségétől.

- De ugye tudod, hogy attól még mindig utállak? - kérdeztem rá se nézve. Örültem, hogy maszk van rajtam, így nem látja a halvány mosolyomat, ami akaratlanul az arcomra kúszott.

- Sosem utáltál - szorított jobban magához. A bőröm bizsergett, pedig egy jó vastag kabát is elválasztotta a kezét tőlem.

- Soha nem lehet tudni - fülentettem meggyőzően, és szerencsémre elértünk a kisbuszunkhoz.

A hazafelé vezető út elején megúsztam Baekhyun társaságát. Annyira elgyengültnek éreztem magam érzelmileg, hogyha Baek mellém ült volna, valószínűleg rávetem magam, és addig csókolom, míg mindketten meg nem fulladunk.

Mivel a busz elejébe ültem a sofőr fülkéje mögött, hátra kellett fordulnom, hogy lássam a többieket. Mögöttem Sunggi és Sehun ült, akik egy fülhallgatón osztozkodtak, a lány pedig Sehun vállán aludt. Amint találkozott a tekintetem a fiúéval, halványan elmosolyodtam, ő pedig visszamosolygott rám, és óvatosan megpuszilta Sunggi fejét. Tekintetem tovább siklott másik barátnőmre, aki a sok hányás után, iszonyatosan sápadt volt. Kai az arcát simogatta, Ririn pedig szintén aludt, keze a hasán pihent. Biztos valami gyomor rontás. Leghátul Chen, Xiumin, Kyungsoo és Suho ült, mindegyik fülében a füllhalgató, és ők is békésen aludtak. A másik oldalon Chanyeol kissé nyugtalan arccal nyomkodta a telefonját - valószínüleg beszélgetett valakivel. Épp felpillantott, én pedig kíváncsian kerestem a tekintetét. Amint mélyen a szemembe nézett, próbáltam érdeklődő, egyben nyugtató tekintettel nézni rá. Izgatottan elmosolyodott, és legyintett egyet, ezzel meg is szakította a szemkontaktust, majd újra a telefonjára koncentrálva - mostmár sokkal nyugodtabban -  írogatott. Pár pillanatig még néztem az arcát, de a fülhallgatóját ő is behelyezte a fülébe, és hátrahajtott fejjel, mosolyogva készülődött az alváshoz. Kai és Sehun barátnőjük fejére hajtott fejjel szintén bealudtak. Akaratlanul is Baekhyun-ra sandítottam, aki az ablaküvegnek döntötte a fejét, és a kinti, elsuhanó tájat nézte. Már csak ketten maradtunk ébren, és hogy elkerüljek egy kínos szituációt előre fordultam, és én is elkeztem zenét hallgatni. Mivel még hosszú út áll előttünk, mindenemmel azon voltam hogy elaludjak, de sehogy sem jött álom a szememre. Pár perc próbálkozás után feladtam, és inkább a kinti tájat kezdtem el szemlélni.

Eszembe jutott Sohyun, és hogy Baekhyun - valószínüleg - vele is csak szórakozik, mint velem. Olyan dühös lettem, hogy egyre jobban szorítottam a kezembe lévő telefont. Véletlen teljes hangerőre nyomtam, ennek köszönhetően majdnem kiszakadt a dobhártyám. Egy halk sikkantás mellett hírtelen kikaptam a fülemből a fülest, ami egy halkabb koppanással a busz padlójára esett. Miután a szívverésem kissé normalizálódott, lehalkítottam a zenét, és újra a fülembe helyeztem a fülhallgatót.