Szeretném, ha szeretnél [EXO ff] | ✓

☆ 22. fejezet ☆

Egy hónapja, hogy Ririnnel összevesztünk. Azóta nem találkoztam sem vele sem pedig a fiúkkal, a vásárláson kívül ki sem tettem a lábamat a házból. Ellenben Baekhyun mindennap meglátogatott, és órákig boldogított az imádnivaló fejével. Két hete ráadásképp még a szüleimmel is összevesztem eléggé csúnyán. Úgy érzem lassan elvesztem a szeretteimet, voltaképpen csak Baekhyun maradt nekem.

Épp egyedül ülök a kanapémon a tévét nézve - azon bellül is a hiradót - és megint Ririnen gondolkodom. Ha jól számolok holnap lesz két hónapos kismama, és én még mindig nem tettem semmilyen lépést felé, pedig tudom, hogy legbelül már rég megbocsátottam neki. Lehet, hogy becsapott, de már megértem hogy miért tette.

Gondolkodásomból a telefonom hírtelen csörgése szakított ki. A fiúk menedzsere az.

- Halló? - köszöntem elfolytott hangon. Ezzel a férfival mindig olyan hivatalos hangon kell beszélnem, ami eléggé távol áll tőlem.

- Sungrin. - ezt vegyem köszönésnek - Fontos megbeszélnivalóm van veled. Tíz perc múlva legyél itt az irodámban! - azzal reakcióra sem méltatva bontotta a vonalat. Szeret a középpontban lenni ez az ember, azonban ilyen hangon pályafutásom során még nem beszélt velem, ami azt jelentheti, hogy most komoly bajban vagyok. Csak tudnám mit vétettem a világ ellen!

Gondolkodni nem igazán volt időm, így felpattanva a kanapéról, a szobámba siettem. Magamra kapkodtam a kezembe kerülő ruhadarabokat, majd egy gyors fesülködés után felhúztam a cipőmet és már rontottam is ki a házból. Két percem maradt hogy oda érjek. Ez az ember nem igazán szereti ha valaki nem azt és nem úgy csinálja meg ahogyan ő azt elvárja. Szerencsémre az irodája nincs olyan messze a házamtól, így szaladva simán oda értem öt perc alatt.

Mint akit üldöznek, úgy estem be három perc késéssel a nem annyira tágas irodába. A menedzser a székében, nekem háttal ült. Érkezésemre egy kicsit összerezzent - gondolom megijesztette heves belépőm -, majd lassan megfordúlt a székkel.

- Már vártalak Sungrin. - nem tett szemrehányást a késésre, tényleg bajban vagyok - Foglalj helyet! - mutatott az asztal másik végében pihenő székre. A nagy siettség közepette meg is feledkeztem az izgatottságomról. Életem során talán csak kétszer voltam ebben az irodában, amit nem bánok, mert számomra eléggé nyomasztó ez a helység. Itt kezdődött a karrierem - és most úgy érzem itt is ér véget.

- Minek köszönhetem, hogy behívott az irodájába? - kérdeztem elfolytott hangon, a torkomban lévő hatalmas gombóc miatt nehezen ment a beszéd.

- Hallottam a kis románcotokról Baekhyunnal. - kertelés nélkül a lényegre tért - Azt a hatalmas békát még lenyeltem, hogy a legtöbb tagnak van barátnője, aminek köszönhetően egyre kevesebben érdeklődnek irántuk és a rajongók csalódottak, de az nem hagyott nyugodni, hogy Baekhyun cégen bellül választott magának. Ha akármi nézeteltérésetek akad, valamelyikőtöket elvesztenénk, ezért a vezetőséggel úgy döntöttünk, hogy nem engedélyezzük ezt a kapcsolatot - nézett mélyen a szemembe. Semmi együttérzést nem láttam az arcán, csakis elégedettséget ami kihozott a sodromból.

- Már megbocsásson, de nem kell az engedélyük ahhoz, hogy együtt lehessek Baekhyunnal - pattantam fel a székről, ami a nagy hevesség következtében majdnem felborult.

- Ez nem erről szól - idegesítő nyugodtsággal beszélt, kezeit összekulcsolta az álla elött - Nem vagyunk kíváncsiak a véleményedre. Ez a döntés végleges. Ha nem szakítod meg a kapcsolatot Baekhyunnal, kénytelenek leszünk elbocsátani a cégtől. Kai barátnőjének a terhessége így is nagy port fog kavarni a médiában. Nem kell hogy még Baekhyun miatt is aggódjanak a rajongók! Vagy azt szeretnéd, ha miattad az egész bandát feloszlatnánk? - éreztem hogy könnyek szöknek a szemembe. Összeszorított ököllel és ajkakkal megráztam a fejemet. - Na látod. Okos lány vagy te, Sungrin - szélesen elmosolyodott, ami csak még jobban felnyomta bennem a pumpát. A telefonom hírtelen megcsörrent az asztalon, legnagyobb sajnálatomra pont Baekhyun volt az. - Nem veszed fel? Itt a megfelelő alkalom, hogy megtedd - okosabb ez az ember mint hittem. Meg sem kockáztatja hogy becsapjuk. Választási lehetőség hiányában a rezgő eszközért nyúltam.

- Sungrin! Megleptél, hogy nem talállak itthon. Merre vagy? - hallottam meg Baekhyun aggódó hangját, amitől még jobban összeszorult a torkom. A könnyeimet nyeltem, nem adtam meg a menedzsernek azt az örömöt hogy sírni lásson. Kezeivel köröket rajzolt, ezzel is jelezve hogy igyekezzek. Baek nem tudhatja meg hogy az ő érdekében teszem amit teszek.

- Azt hiszem vége van Baek. Azt szeretném ha nem keresnél többet - mondtam semleges hangon, mire a menedzser feltartotta a hüvelykujját. Ezek szerint jól csináltam. Baekhyun válaszát meg sem várva bontottam a vonalat. Tudtam hogy nem fogja ennyiben hagyni a dolgot, de ezt nem akartam a menedzser tudtára adni. - Ígérje meg nekem, ha Ririn terhessége a nyílvánosságra kerül, megvédi mindd a hármójukat! És egyik másik tag szerelmi életébe sem üti bele az orrát - mivel egy aprót bólintott folytattam: - Már csak egy dolgot mondhatok magának! Felmondok - azzal a rezgő telefonommal együtt kisétáltam az irodából. Amint becsaptam az ajtót nem bírtam tovább, utat engedtem a könnyeimnek. Ezek szerint az utolsó embert is elvesztettem aki fontos volt számomra. A gombóc eltűnt a torkomból, már csak szomorúságot éreztem. A legkisebb gondom volt az hogy elvesztettem az állásomat. Bár a tánc az életem, csak találok másik állást, Baekhyun viszont nem hinném hogy valaha is látni akar még. Lassan elindultam kifelé, meg sem próbáltam visszatartani a könnyeket. Nem érdekeltek az utcán lévő emberek akik megbámulnak, és valószínüleg felismernek. Hamarosan úgyis ki fog derülni, hogy mi történt velem. Persze nem a teljes igazság, hogy nem önszántamból tettem ezt hanem kényszerítettek rá. Talán soha, senki nem fogja megtudni a valóságot.

Szükségem van valakire. Egy barátra, akivel megoszthatom a bánatom valódi okát. Időközben az eső is elkezdett csöpögni. Az ég együttérezve, velem együtt sír. A kövér esőcseppek egészen a Kwon házig kísérnek, és amint a fedett teraszra érek sűrübben kezdenek lehullani. A bocsánatért könyörgő beszédemet gyakorolgatva vettem egy mély lélegzetet, majd bekopogtam az ajtón. Pár másodperc elteltével ajtót nyitott Ririn. Amint megpillantottam még szaporábban kezdtek hullani a könnyeim. Ő sem bírta tovább, a nyakamba borúlva zokogni kezdett. Viszonozva az ölelését, szorosan fogtam magamhoz. A terhesség jelei még nem igazán látszódnak meg rajta, ugyanolyan vékony mint volt. Bár még csak a nyolcadik hétben jár.

- Annyira hiányoztál - suttogta a nyakamba.

- Te is nekem - a sok szomorúság ellenére, most mégis érzek egy kis boldogságot, hisz egy számomra fontos embert sikerült visszaszereznem.

Hey!
Ismét nagyon sajnálom a sok kihagyást :/
Remélem tetszett ez a rész is!
A folytatással kapcsolatban megint csak nem ígérek semmit. Mindenki jobban jár ;D

Köszönöm hogy elolvastad!

U.i.: Ezúton is köszi a borítót k_lianna4 ❤