Szeretném, ha szeretnél [EXO ff] | ✓

☆ 16. fejezet ☆

A hideg levegő csípte könnyáztatta arcomat, de nem törődve vele, mentem az orrom után. Eredetileg kiszellőztetni akartam a fejemet, de az agyam nem akart engedelmeskedni, újra és újra lepörgette az imént történteket. A könnyeim már nem folytak megállás nélkül, csak épp hogy pityeregtem. Egy kicsit megkönnyebültem, hogy bevallottam neki mindent, de őszintén tartok a következményektől. Gondolkodásomból a hideg esőcseppek szakítottak ki, amik egyre sűrübben hulltak kabátomra.

A szívem mélyén reméltem hogy Baekhyun utánam jön, esetleg magához ránt és bevalja, hogy ő is hasonlóan érez, majd megcsókol és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Igazán filmbe illő pillanat lenne, de ez a valóság. Itt nem történnek ilyenek.

Jobbnak láttam bevonulni valahova, nehogy összeszedjek egy torokgyulladást. Aztán eszembe jutott, hogy Japánba vagyok, és nem beszélem a nyelvet. Így az a megoldás maradt, hogy visszamegyek a szállodába. Lassan visszafelé kezdtem lépkedni. Bár a kabátom már eléggé átázott s már éreztem hogy fázok, nem siettem. Minnél kevesebb időt akartam Baekhyun társaságában tölteni. Nem tudom meddig fogom elkerülni, de kell idő. Eddig eltűrtem a "nemtörődömségét", de már kezd elegem lenni belőle. Én is egy érző lélek vagyok, aki nem szereti ha játszadozak vele. Nem igazán jutottam előre abban, hogy eldöntsem miként fogok Baekhyunnal viselkedni, de azt biztosan tudom, hogy a fiúkkal nem szeretnék rosszba lenni.

A szálloda elé érve vettem egy mély levegőt, majd szaggatottan kifújva azt lassan besétáltam. A lépcső felé vettem az irányt, s komótos léltekkel felsétáltam a második emeletre, ahol a fiúk megszálltak. A hosszú folyosóra érve egyből megpillantottam Baekhyun alakját, aki amikor észrevett, lassan közelíteni kezdett felém. Földbe gyökerezett lábbal vártam, hogy közelebb érkezzen. A szívem összeszorult mikor már csak pár lépés volt köztünk. Nem akartam vele beszélni. Tudom, hogy nem érez irántam semmit, csak sajnálatot.
Az agyamban már előre elterveztem, hogy szó nélkül kikerülöm, majd a folyosó végén lévő szobába megyek, ahol tudtommal Kyungsoo és Chen szállnak meg. Ez addig stimmelt is, hogy szó nélkül kikerülöm, ám amikor elléptem mellette, megragadta a csuklómat, és szembefordított magával. Közel húzott magához, és mélyen a szemembe nézett. Semmilyen érzést nem láttam a sötétbarna szempárban, ami kicsit megilyesztett.

- Sungrin. Beszélnünk kell. Az előbb nem fejeztem be - törte meg a csendet, elmélyítve hangját.

- Nem akarok beszélni. - néztem komor tekintettel rá, majd csuklómat kirántva szorításából faképnél hagytam

Halkan szitkozódott, majd utánam indult, de két lépés után elbizonytalanodott, s inkább a szobája ajtajához lépett. Még sosem hallottam káromkodni. Ha a rosszat hozom ki belőle, jobb ha távol tartom magam tőle. Még a végén teljesen kifordul magából és azt a banda fogja megszívni.

Mielőtt beléptem volna a szobába, még ugoljára visszanéztem rá. Minden mozdulatomat végig követte a tekintetével. Szomorúan benyitottam, majd halk léptekkel Kyungsoo ágyához sétáltam. A földön heverő kacatok közül, valami kemény dologra léptem, aminek köszönhetően nem épp halkan felszisszentettem. D.O. szemei felpattantak, majd a tekintetében az ijettség helyét aggodalom vette át. Biztosan tud mindenről, ahogy a többiek is.

Nem kérdezett semmit, csak felpattant az ágyról, odalépett elém, majd szorosan megölelt. Nem érdekelte, hogy csurom vizes a ruhám, nyugtatólag simogatni kezdte a hátamat. Jól esett az érintése és hogy törődik velem. Nem tudom hány percig állhattunk így, de egyszer csak Kyungsoo eltolt magától.

- Menj zuhanyozz le. Adok száraz pólót és nadrágot. Úgyis ugyanakkora a ruhaméretünk - mosolyodott el féloldalasan, majd utoljára megsimította a vállamat.